Nabsant 5/3

A szobájában kisvártatva Jinx jelent meg.

- Az égre, Ezekiel itt van, és miattad jött! És te faképnél hagytad, AZ ÉGRE!!!

- Persze, mert csak én nem esek hasra tőle! – morgott bosszúsan Amzie, miközben fel-alá járkált  a szobában. – És az a csók dolog komoly? Tényleg még ebben sem választhatok?

- Itt van négy hónap – huppant le az ágyra Jinx, de napok óta most először tűnt úgy, hogy nem tudja magát túltenni a dolgon. Amzie közben rótta a köreit és tovább aggodalmaskodott.

- És ha nem elég?

- Elég szokott lenni.

- Nem hiszem. Nekem ez nem fog menni. Mi van, ha nem megy?

- Akkor adnak még négy hónapot – vonta meg a vállát Jinx. – De menni szokott. Visszatérve Ezekielre, nem is mondtad, hogy tetszel neki.

- Mert nem tudtam. Teljesen váratlanul ért. Asbeth-tel a barátaim voltak, mindig segített, de nem gondoltam, hogy ezért.

- Mágus és boszorkány között nincs barátság.

- Azt hittem ők kivételek. Azt hittem jóban lehetünk, mert nem csak bárgyú fejjel nézek rájuk.

- Akkor ez imponált nekik – gondolkodott el Jinx. Amzie rettenetesen zavarban volt, és bosszantotta is a helyzet. Igazán nem akart beállni a sorba Ezekiel-imádók közé.

Másnap mikor megjelent az osztályában Jinx kivételével mindenki hátat fordított neki, és még véletlenül sem szóltak hozzá. A lány el nem tudta képzelni, hogy mi történhetett az éjszaka, amiért megutálták.

Csak ebédszünetben kapott magyarázatot. Ugyan megpróbált leülni a szokott társasághoz, de ahogy leült ők felálltak és tüntetően másik asztalhoz ültek át. Lemondó sóhajjal állt neki az ebédnek, mikor Jinx ült le mellé. Hírekkel jött, de mégis homlokráncolva fogott neki a magyarázatnak.

- Szóval beszéltem néhány lánnyal, és több oka is van, hogy közutálat tárgya lettél.

- Halljuk.

- Nem fog tetszeni.

- Lehet, azért csak mondd.

- Először is nem tetszik nekik, hogy Ezekiel kifejezetten érted jött, mert így nekik esélyük sincs.

- Nem mintha nem lenne már lovagjuk…

- Bármikor lecserélhetik őket – tájékoztatta Jinx. Amzie kérdőn nézett rá, de barátnője csak bólintott megerősítendő mondandóját. Amzie-nek egyre ellenszenvesebb lett a rendszer.

- Másodszor?

- Másodszor az sem tetszik nekik, hogy ha már idejött érted, te kerek perec kikosaraztad. Néhányan megkérdőjelezték az épelméjűségedet is, de ezt csak a teljesség kedvéért mondtam el.

- Rendes tőled – húzta a száját a lány. – Szóval minden Ezekiel miatt van?

- Röviden igen.

- És ha nem hagyom, hogy egyáltalán megpróbáljon a lovagom lenni?

Nem várhatta meg Jinx válaszát, mert hirtelen egy átok repült felé, és mielőtt mozdulhatott volna felrobbant a főzeléke, minek következtében a haja, ruhája és arca is olyan lett. Amzie undorkodva törölte ki a szeméből.

- És ez még csak a kezdet – tette hozzá baljósan Jinx. Körbenézett ugyan, de bárkitől származhatott az az átok. Amzie otthagyta a tányérját, hogy a szobájában átöltözhessen. Jinx a folyosón követte.

- Ha el is fogadom lovagjelöltnek, attól még nem fog sikerülni az a „tűzfelkeltő csók” – grimaszolt. – Sosem rajongtam érte, és egyáltalán nem adtam okot arra, hogy utánam jöjjön. Egyszer a falhoz szegeztem, aminek persze meg is lett a következménye, de…

- A … a falhoz szegezted? Legyőzted? Sima boszorkányként??? – hüledezett Jinx. Amzie egy vállvonással elintézte.

- Igen.

- Hihetetlen vagy!

Ahogy a folyosón befordultak meghallották a mágusok részlegét. Csak egy magas kőfal választotta el őket a gyakorlóterüktől. Amzie érdeklődve nézett arra, amerről a hangok jöttek, majd sokat sejtetőn felvonta jobb szemöldökét. Jinx hiába is próbálta lebeszélni.

- Amzie, tilos átmenni.

- Csak átnézek, hogy mi folyik odaát… – varázsolt ragasztóbűbájt a kezeire és már mászott is felfelé. Jinx miután körbenézett és megbizonyosodott róla, hogy nincs veszélyforrás a közelben követte barátnője példáját.

Habár az ő oldalukon öt méteres volt a fal, a másikon vagy harminc, így a fal peremén átnézve szédítő magasból figyelték az eseményeket. Amzie így is észrevette, hogy sokkal jobban lát, mint korábban.

Odalenn egy téglalap alakú zöld gyepes területen mágusok gyakoroltak párharcot, majd mikor intett a tanáruk megkezdődött a mindenki mindenki elleni harc. Ez fentről mégis inkább úgy tűnt, hogy a legtöbben Ezekielre mennek. Gero a pálya szélén várta, hogy csökkenjen a harcolók száma, Season becsülettel támadt és nagyon hatásos volt. Mégis, Amzie-nek el kellett ismernie, hogy Ezekiel a legelegánsabb, és legnagystílűbb a társaságból, és azon kapta magát, hogy kíváncsi lenne Season és Ezekiel párharcára. Úgy állt a helyzet, hogy ez hamarosan be is következhet, mikor hirtelen fekete sárkányok tűntek fel a lovagjaikkal, és támadást mértek rájuk. Amzie ahogy meglátta a felé közeledő tűzcsóvát nem tehetett mást, ugrott. Jinx követte példáját és teljes erővel zuhantak a mágusok felé. Azok aggódva figyelték őket. Amzie szíve a torkában dübörgött és megpróbálta felidézni az érzést, ahogy átváltozik, de a föld vészesen gyorsan közeledett felé. Végül elindult benne a folyamat, végigbizsergett a bőre, ropogtak a csontjai, és az utolsó pillanatban kiterjesztett szárnyakkal vágott fel a magasba. Még visszanézett, Jinxet Season tette le biztonságban a földre egy mágiával, amiért Amzie külön jutalmazta, és a fekete sárkány felé fordult. Az eltűnt a felhők között, melyek aznap olyan alacsonyan álltak, hogy ráfeküdtek a hegyek tarajára, így szinte lesből tudott újra lecsapni az iskolára. Amzie csak remélhette, hogy riasztották a védőket, és ahogy szállt fel a felhők között vagy négy másik sárkánnyal találkozott. Azok azonnal támadtak rá, tűzzel próbálkoztak, ami nem hatott, majd mágiával. A lány nem ismerte az összes támadó mágiát, mivel még nem tanulták, és amúgy is a bronnak kellett jobban tisztában lenni ezekkel, így csak annyit tudott, hogy mindenáron ki kell kerülnie őket.

A támadók célját nem tudta, de lassan rájött, hogy az általuk alkotott gömb közepén áll, habár úgy tűnik, hogy mozog, ők lekövették. Fogalma sem volt, mi a céljuk, de mivel megtámadták az iskolát minimum, hogy ki kellett derítenie. Egy óvatlan pillanatban sikerült lekapnia egy mágust a sárkánya hátáról, de legnagyobb megdöbbenésére a sárkány azonnal tűzzel támadt, mintha meg akarná semmisíteni a saját bronját. Amzie úgy döntött ennek véget kell vetni, így szárnybehúzott zuhanórepüléssel indult a föld felé.

A védők ekkor húztak el mellette, de az egyik sárkányt ez nem érdekelte, alá került és precíz célzással szénné égette a mágusát. Amzie szinte érezte, ahogy szétporlad a markában és undorral vegyes dühvel engedte el a maradványokat, miközben lassított zuhanásán. Csak most sajnálta, hogy nem tudja megkérdezni, mit akarnak. Csakhogy a támadó nem lassított és a lovagjánál feltűnt Asbeth. Amzie először azt hitte, rosszul lát, de a lovag jól láthatóan megmutatta az összekötözött, riadt mágust, majd teljes erőből lehajította a föld felé, ezzel egy időben a sárkány elé vágott, aki így nem tudta követni a zuhanó alakot. Amzie rémülten látta, hogy a kastély egyre közelebb ér hozzájuk, védő sárkány sehol, hisz aki volt, fent viaskodott a támadókkal. Bukfencezve került ki egy támadó mágiát és immár mit sem törődve a lovaggal barátja után vetette magát és zuhanórepülésben, behúzott szárnnyal próbálta elérni. Tudta, csak egy lehetősége van fékezni és elkapni, ha nem él ezzel, Asbeth halott. Csak rá koncentrált, nem hagyta, hogy a körülötte fokozódó zsivaj megzavarja, a mágus halálfélelmét is igyekezett kizárni. A talaj már csak pár tíz méterre volt, mikor kiterjesztette szárnyát, magához ölelte és szárnyával is betakarta a mágust, végül kemény csattanással ért földet, hogy utána egész az iskola faláig bucskázott, hogy a kő állította meg. Érezte, hogy szédül, felnézve még látta, hogy a fekete támadók menekülőre fogják, majd elvesztette az eszméletét.

- Amzie, jól vagy? Amzie! – hallotta Jinx siránkozó és megnyugtató hangját, és kinyitotta a szemét. A füvön feküdt ott, ahová lezuhant, Jinx térdelt az egyik oldalán, Gero és Season a másikon, Asbeth mellett pedig Ezekiel épp barátját szabadította ki. Amzie megállapította, hogy nem lehetett sokáig ájult, és azonnal fel akart ülni, hogy lássa Asbethnek a kötésen kívül semmi baja, de ahogy felült majdnem teljesen lecsúszott róla a köpeny, amit ráterítettek. Körbenézve nem volt nehéz megállapítani, hogy Season volt annyira előzékeny, hogy vigyázzon a hírnevére. Maga elé fogta, de ahogy felült még mindig forgott a feje. Season segített neki felülni.

- Nagyon megütötted magad, az orvos mindjárt itt lesz, addig ne nagyon mozogj.

- Asbeth jól van? – kérdezte Amzie kicsit jobban aggódva, mint azt bármelyik mágus szerette volna hallani. A kérdezett gyenge mosolyt eresztett meg felé, de csak a fejét tudta odafordítani.

- Örülök, hogy látlak – mondat gyengén. A nőnek fájt, hogy barátját így kell látnia, és dühös volt, amiért őt használták fel.

- Sajnálom, hogy belekeveredtél.

- Nem a te hibád.

- Nem, de miattam van. Majdnem meghaltál…

- De nem haltam meg – nyomatékosította a srác, aki még gyengén is olyan határozott volt, ami Amzie-nek bátorságot adott.

- Tudsz róluk bármit?

- Nem, sajnálom.

- Ezt majd mi kiderítjük – lépett közéjük egy tanár és villám gyorsan rendelkezett. Amzie és Jinx pár perc múlva a gyengélkedőn kötöttek ki, Asbeth is, csak másik szobában, Season és Gero, valamint Jinx két jelöltje a falnál várták, hogy a doki véleményt mondjon. Mindkét lányt nyugalomra ítélték. Jinx kicsit élvezte, hogy mennyire aggódnak érte. Amzie viszont a látottakból érezte, hogy beszélnie kell a saját jelöltjeivel. Egyszerre léptek oda, de ő feltornázta magát, és rájuk nézett.

- Season beszélhetnék egy kicsit Geroval?

- Természetesen – felelt az és hátrább lépett. Gero fürkészve, idegesen méregette a lányt. Ő úgy döntött nem hosszabbítja meg a szenvedéseit.

- Nem szeretném, ha a jelöltem lennél. Sajnálom.

Gero egy pillanatig megkövülve állt. Nem épp erre számított. Az eredményei sokkal jobbak voltak, mint Seasonéi. Tudta, most kéne meghajolnia és szó nélkül elmennie, de képtelen volt rá. Összeszorított ököllel kérdezte.

- Megtudhatom, hogy miért?

- Persze – felelt nagylelkűen Amzie, de még mielőtt reflexből biccentett volna leállította a mozdulatot, nehogy újrakezdődjön a szédülés. – Láttam a csoportos harcotokat, nekem nem stílusom kivárni, hogy mindenki kiirtsa egymást és a végére maradjak. Továbbá Season kapta el Jinxet, és ha jól tudom ő adta a köpenyét is.

Gero még mindig leforrázva bámulta, majd végre erőt vett magán és meghajolt.

- Köszönöm a lehetőséget – azzal sarkon fordult, és elment. Kifelé még intett Seasonnek, aki kíváncsian lépett a nőhöz. Amzie bele is fogott a magyarázatba.

- Gerot elküldtem, de ez nem jelenti azt, hogy automatikusan téged választalak lovagnak.

- Megértem – próbálta higgadtan fogadni Season a hírt, de sütött róla a boldogság.

- Köszönöm, hogy megmentetted Jinxet. És a köpenyed is.

- Ez csak természetes – válaszolta a sablonszöveget, de sütött róla az őszinteség. Amzie érezte, hogy kezd felülkerekedni rajta a fáradtság.

- Tudod már, hogy kik voltak a támadók, és miért pont engem vettek célba?

- Nem, de még a tanárok sem. Ha valami kiderül, azonnal szólok, de valószínűbb, hogy neked szólnak először.

Egy árny suhant át az ablak előtt, és habár Amzie rájött, hogy csak Julie az, összerezzent. A fáradtság egyre nyilvánvalóbban kiütközött rajta, le-lehunyta a szemét. Látta, hogy Season hátrálni kezd, de elkapta a kezét.

- Itt maradnál egy kicsit még?

- Ahogy szeretnéd – bólintott, és leült az ágy szélére, de Amzie így is érezte a boldogságot, ami belőle sugárzott. El tudta volna képzelni, hogy vele dolgozzon, és remélte, hogy megkedveli annyira, hogy szívből megcsókolja. Valami mégis nyomasztotta. Jinxet már körülállták a barátnői, de hozzá senki sem jött. Márpedig a sárkányok csoportban járnak, és ha nem tud egy csoporthoz sem tartozni, az nem túl jó előjel. Akár megsemmisítéssel is fenyegethet. Még mindig Season kezét fogta, és rá nézett.

- Ezekielt is jelöltnek veszem. – Season öröme azonnal eltűnt, s kétkedve fürkészte a nőt. Bámulatos, hogy Amzie mennyire könnyen tudott olvasni az arcáról. Igyekezett megnyugtatni. – A többi sárkány kiközösített, amiért elutasítottam – intett fejével feléjük. Jinxet e pillanatban is körülrajongták. – Ha ez így megy tovább, annak nem lesz túl jó vége.

- Kívülállónak nyilváníthatnak, és megsemmisíthetnek.

- Pontosan.

- Miatta… – a nő most először látott mélyről jövő gyűlöletet a mágusban. Eddig csak kedvesnek, határozottnak és figyelmesnek ismerte meg, most először villant fel előtte a harcos. Az, amit a mágus eddig így vagy úgy, de rejtegetett. – Értem. Úgyis te döntesz.

Amzie tovább fürkészte az arcát. A mágus már nem volt annyira magabiztos, de azért mellette maradt. Amzie gyengéden megszorította a kezét.

- Maradj mellettem egy kicsit.

- Jó – mosolyodott el Season.

Ekkor ért oda hozzájuk Ezekiel. Hivatalosan nem volt joga ott lenni mondván, hogy szigorú ágynyugalomra ítélték a lányt, de tudnia kellett, hogy jól van. Sütött róla az aggodalom.

- Hogy vagy? – kérdezte. Amize igyekezett megnyugtatni.

- Nem vészes. Asbeth hogy van?

- Felgyógyul, nem lesz maradandó sérülése. Most hallgatják ki – mondta, de figyelmét jelen pillanatban inkább az kötötte le, hogy Amzie a mágus kezét fogja. Féltékeny volt, nagyon is, de igyekezett nem mutatni.

- Még akarsz a jelöltem lenni? – kérdezte meg hirtelen Amzie. Ezekiel lelkesen válaszolt, azonnal felcsillant a szeme.

- Igen!

- Jó, akkor az vagy. Szólj, ha valamit kiderítettek Asbethtől.

Ezekiel lelkesedése ahogy jött, olyan gyorsan el is ment. A sárkány máris elküldte magától, így ha névlegesen jelölt is, nincs sok esélye. Kényszeredetten meghajolt.

- Szólok – azzal sarkon fordult, és elment. Season boldogan ült mellette, és fogta a kezét, míg Amzie elaludt.

Mikor felébredt Season már nem volt mellette, viszont néhány lány az ő ágya mellé is telepedett és lelkesen üdvözölték.

- Szia! Jól vagy?

- Úgy aggódtunk érted!

- Igen, még kész sem vagy, és máris a feketékkel harcoltál!

Amzie erre a képmutatásra inkább nem reagált, valamennyire mégis kiülhetett az arcára, mert egy lány, aki szintén nemrég került oda – és szintén nem volt még túl azon a bizonyos csókon – magyarázkodni kezdett.

- Ne haragudj, hogy nem szóltunk hozzád, de azt mondták ha megtesszük minket is kiközösítenek.

- Igen, és mi nem vagyunk annyira menők, mint te – fűzte hozzá a másik is kivert kutya tekintettel. Amzie végignézett rajtuk, és nem tudott nem megbocsátani.

- Jól van, fátylat rá. Most mi a helyzet?

- Hallotta mindenki, hogy Ezekielt is elfogadtad jelöltnek, de az idősebbeknek nem tetszett, hogy elküldted, míg Seasont nem.

- Seasonnel semmi baj. Különben is, megmentette Jinxet és rám is figyelt. Ezekiel hol volt akkor, ha annyira a lovagom akar lenni? – kissé bosszankodva.

- Épp ez az. Felment utánad seprűn. Leszedett egy mágust, de meghalt, a saját sárkánya ölte meg, legalábbis azt mondta – a lány, de a homlokát ráncolta. Amzie megdöbbent a hallottakon. Sárkányok közé felmenni seprűn kis híján az öngyilkossággal egyenlő. Ezekiel mégis megúszta. A többiek mégis kétkedtek benne, így kénytelen volt megerősíteni.

- Én is leszedtem egy mágust, az enyémet is elégették.

- De ez hihetetlen! – fakadt ki a lány.  – Senki sem öli meg a saját lovagját!

- Pedig ezek megtették – sötéten Amzie.

- Ezt nem a gyengélkedőn kéne megbeszélni – lépett be Julia nyomában Force-szal. Amzie-t meglepte, hogy együtt jöttek, bár később rájött, hogy régebbi párok járhatnak együtt az iskola területén különleges alkalmakkor. Pontosabban vészhelyzetben. Julia közben mellé ért, és felmérte. – Jobban vagy?

- Igen, nem volt komoly sérülés – ült fel a lány.

- Jó. Az igazgató hívat, beszélni szeretne veled, és a jelöltjeiddel.

- Jövök – állt fel Amzie.

A folyosón csatlakozott hozzá a két lovag-jelölt. Nagyon hivatalosan jöttek a nőtől egy lépéssel lemaradva, és semmilyen nyoma sem látszott, hogy rivalizálnának egymással.

Az igazgatónő gondterhelten, hátrakulcsolt kézzel merengett az ablakban, csak mikor belépett a hármas fordult meg és vette magára komoly szerepét, ami egy pillanat alatt elrejtette a gondjait. Őszbe forduló hajú nő volt szálfa egyenes háttal, filigrán testalkattal, szigorú tekintettel. Amzie most először látta igazán közelről és csak most vette észre, hogy a nő a negyvenes éveiben járhatott, nem volt annyira idős, ami ősz haját indokolta volna, ellenben a bőre arany színűn csillogott az íriszével egyetemben, ami kétséget sem hagyott afelől, hogy milyen színű sárkányként. Amzie vele szemben állt meg, oldalán a két jelölttel. Ők meghajlással köszöntötték a nőt. Ő azonnal a lényegre tért:

- A támadás miatt kérettem önöket. A házirend sorozatos felrúgása veszélybe sodorta az iskolánkat. Amzie, önnek semmi keresnivalója sem volt az elválasztó falon, a lezuhanó törmelékek bárkit megsebesíthettek volna nem beszélve arról, hogy Jinx is csak Seasonnek köszönhette, hogy ép bőrrel megúszta. Ezekiel, önnek pedig még tilos más sárkányokkal felvenni a harcot, ennyire ne igyekezzen elnyerni Amzie elismerését. Meghalhatott volna, vagy elkaphatták volna a saját felelőtlen viselkedése miatt és én nem akarom, hogy azzal legyenek tele a hírlapok, hogy az iskolánk tanulót vesztett. Világos?

- Elnézést – hajoltak meg, Amzie is csatlakozott.

- Büntetésből két nap elzárást kapnak, külön cellákban – tette még hozzá szigorúan, majd felengedett az arca, és hangsúlyt váltott. – Láttak bármit, amiből megtudhatjuk, hogy kik lehettek?

- Mind feketék, nagy termetűek. A lovagjaikon csuklyás köpeny volt. És ha elvesztik, megölik őket. Én is próbáltam egyet elkapni, de elégették – tájékoztatott a lány. Ezekiel is csak hasonló beszámolót tudott nyújtani.

- Van róla valami elképzelése, hogy miért önre támadtak? – faggatózott tovább az igazgató. Amzie hiába gondolkozott, semmi ésszerű magyarázat nem jutott eszébe. Hangosan gondolkodott.

- Apám a minisztériumban dolgozik, de bárki aki ismeri elmondhatja, hogy csak örülne a halálomnak, ezzel nem tudnak befolyást gyakorolni rá.

- Igen, tudom – bólogatott gondterhelten a nő, és ismét végigmérte Amziet. – Nincs valami különleges adottsága, amit nem osztott meg velem?

- Tudtommal nincs.

- Valami, amivel esetleg mindig is együtt élt, ezért az ön számára természetes?

- Nincs – határozottan a lány, de kibukott belőle az első vicces gondolat. – Az egyetlen különleges tulajdonságom az, hogy Ezekiel otthagyva a rajongótáborát utánam jött.

Humornak szánta, de az igazgató komolyan fontolóra vette a dolgot.

- Végül is Asbeth az ön barátja is, jól tudom?

- Az iskola kezdete óta – bólintott a mágus. A nő hangosan gondolkodott.

- Lehet, hogy rátapintott a lényegre. Ezt csak egyféle képpen tudhatjuk meg: el kell különülniük.

- Vagyis? – Amzie.

- Nem lehet egy ideig a jelöltje, ne találkozzanak.

Amzie felnyögött, amit mindkét jelölt félreértett, így a lány korrigált is. – Igazgató, engem kiközösítettek, mert nem fogadtam jelöltnek, senki sem fogja nekem elhinni, hogy nem én passzoltam megint, szóval megkérhetem, hogy vagy hirdesse ki a helyzetet, vagy Ezekiel maradjon mellettem.

- Nem fogom kihirdetni. Nem tudhatjuk, hogy vannak-e árulók köztünk.

- Akkor marad mellettem?  - Amzie lemondón. – Végül is annyira nem tudjuk elszeparálni, legfeljebb ha visszamegy a Merlinbe.

- Nem, a Merlinbe semmiképp sem megy – jelentette ki az igazgatónő, de mivel a kiközösítést szerette volna elkerülni, kénytelen volt jóváhagyni a lány kérését. – Ha így áll a helyzet, akkor marad minden a régiben. Úgysem a diákjaimon akarom kikísérletezni, hogy mit akarnak a támadók. De nagyon vigyázzanak magukra, sehová se menjenek egyedül.

- Értettem – hajoltak meg.

- Ennyi, elmehetnek – zárta a beszélgetést, és a hármas kiment a szobából.

Némán haladtak a folyosón, csak mikor elhagyták az igazgatói szárnyat szólalt meg Ezekiel.

- Amzie, beszélhetnénk négyszemközt?

A lány a gondolataiba merült, most összerezzent a hangra, de a srác felé fordult.

- Persze.

- Előre megyek – ajánlotta előzékenyen Season és már ott sem volt. Ezekiel tekintetével követte, s csak mikor ellenfele eltűnt a sarkon szólalt meg.

- Azért választottál jelöltnek, mert kiközösítettek?

A lánynak ismeretlen volt ugyan, de megbántottság burkolta a mágus teljes lényét.

- Ha nem teszem, nem lesz csapatom, eléggé nyomós indok.

- Ismerem a kiközösítésre vonatkozó passzust – közölte Ezekiel. – De azt reméltem, hogy legalább egy kicsit komolyan gondolod, hogy szívesen fogadnál lovagodnak.

- Egyszer már nemet mondtam.

- Változhatott az elképzelésed – mondta csüggedten a mágus, mint aki maga sem hisz már benne. Elnézte a lány vonásait, és nem akarta elhinni, hogy tényleg semmilyen hatással sincs rá. Hogy semmi esélye sincs nála. Amzie is megenyhült. Eddig csak a magabiztos Ezekiellel találkozott, azon kivétellel, mikor miatta megsérült mindig tele volt önbizalommal, és Amzie most látta ugyan olyan esendőnek, mint az összes többi mágust.

- Majd meglátjuk, hogy tudunk együtt dolgozni – próbálta vigasztalni, de a srác erre csak felkapta a vizet.

- Dolgozni… Mások bármit megadnának, hogy őket kérjem, rád miért nem vagyok semmilyen hatással?

- Biztos velem van a baj, ne vedd magadra – Amzie most már komolyan szerette volna megvigasztalni, de nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy ez csak egy hiszti, vagy színjáték, hogy közelebb kerüljön hozzá. Ezekiel közben eldöntött valamit, mert szembefordult vele, és komolyan a szemébe nézett.

- Mondd meg őszintén: akarod, hogy a jelölted legyek, vagy nem?

Amzie nem szerette, mikor sarokba szorították, bepöccent erre a kérdésre.

- Te jöttél utánam azzal, hogy jelölt akarsz lenni, meg hogy letetted a vizsgákat, de eddig csak barátok voltunk, nem várhatod, hogy bejelented, és essek hasra előtted! Elfogadtalak jelöltnek, vagy kivárod, hogy egyáltalán hogy tudunk együttműködni, vagy ha képtelen vagy várni vond vissza te!

- Együttműködni, meg dolgozni, te ezt az egészet munkának veszed! Én védeni akarlak minden tudásommal, a szád lenni, ha átalakultál, a pajzsod, a ruhád! A gondolatod közvetítője, én veled akarok repülni, senki mással! Ez nem csak munka… – fakadt ki elkeseredetten. Amzienek viszont nem volt ereje a további vitához.

- Jó, te erről az egészről tudtál, nekem meg kiderült pár hete, szóval nem várhatod, hogy akkor most csettintésre legyek szerelmes csak azért, hogy nekem is legyen tüzem!

- Ha így állsz hozzá, nem is leszel soha az!

- Akkor csók nélkül lesz tüzem, na?

- Az még senkinek sem sikerült.

- Szerintem csak senki sem próbálta.

- Ezek szerint nem veszed komolyan ezt az egészet?

- De, tök komolyan veszem, de az érzéseimet nem lehet beidőzíteni, hogy akkor hat nap múlva beleszeretek ebbe és ebbe. Egyébként is, mi van, ha valaki olyat szeretek meg, aki béna a harcban? Akkor nem fogom őt választani csak azért, mert szeretem.

- Pedig csak azzal fogsz tudni kommunikálni. Az ért majd meg, akitől a csókot kapod, akivel össze vagy kötve.

Amzie ingerülten széttárta a karját.

- Pedig akkor sem tudok csettintésre beléd szeretni, vagy el tudod fogadni, vagy nem!

- Jó! – Ezekiel, és faképnél hagyta a lányt. Amzie nézte, ahogy eltűnik ő is a folyosó végén, és úgy döntött felmegy Asbeth-hez, hátha nem ott lesz, és mint régi baráttal beszélhetnek. Csakhogy mielőtt elindulhatott volna Julia és Force fogták közre:

- Erre gyere, mutatom az utat – Julia.

- Hová?

- Két napi elzárást kaptál.

- Jó, de máris?

- Talán más dolgod van? – húzta fel szemöldökét. Amzie megadóan lehajtotta a fejét.

- Nem, megyek – követte. A szikla felső részébe vájt cellába vezették, egy kis ablak volt rajta, rácsos, és az ajtón is egy rácsos ablak. A cellában egy ágy, egy asztal, és kész. Kicsi volt az egész, pár lépéssel végig lehetett benne menni. A lány önként bement, de nem bírta megállni, társa felé fordult.

- Julia!

- Igen?

- Kérhetek valamit?

- Mit? – kérdezte elővigyázatosan a howel. Általában határozott vonásain most mintha sajnálat jelent volna meg, ami Amzie-nek reményt adott.

- Ha Asbeth-et előbb engedik el, mint két nap megmondanád neki, hogy itt vagyok?

Julia mérlegelte a hallottakat, végül megenyhültek a vonásai.

- Megmondom.

- Köszönöm.

- Legközelebb ne csinálj hülyeséget. Ezt utálom – és rázárta az ajtót. Amzie pedig jobb dolga nem lévén leheveredett az ágyra.

Az első napot úgy fogta fel, mint pihenőt, elnézte a toronyból a lentiek mozgolódását, emlékezetébe véste az udvar és gyakorlótér minden négyzetméterét, a toronyból ugrálós repülés óra pedig még szórakoztatta is. Mégis, délutánra kicsit unta a semmittevést, így leheveredett az ágyára.

Éjszaka ébredt és azonnal odaült az ablakhoz. Megváltozott a Fészek képe, a falakon és bástyákban mindenhol sárkányok őrködtek, mintha legalábbis igazi várban lettek volna, bár Amzie-nek el kellett ismernie, hogy a feketék támadása komoly ok lehet erre a készültségre. Julia gormantját osztották be éjjelre, a vörös sárkány Force-szal a hátán repült egyik sárkányától a másikig, közben mind feszülten pásztázták a látóhatárt, ami amúgy pártíz méterre a Fészektől máris feketeségbe veszett. Az éjszakai baglyokon és néhány más madáron kívül azonban semmi sem mozdult.

Amzie jó fél óra múltán azt is megfigyelte, hogy egy-egy felszálló sárkány ha repült is egy kört, bizonyos ponton sosem lépett túl, épp addig ment, ameddig megszabták nekik. Elismerőn figyelte, hogy ennyire betartják a szabályt, ő a részéről a hűvös éjjeli áramlatokon elment volna pár magasabb gerincig. Persze laza szabálytisztelete juttatta oda, ahol épp volt. Nagyot sóhajtott és visszafeküdt az ágyára.

Csillagfényes volt az éjszaka, mikor neszezésre ébredt. A tagjai a kétnapi mozdulatlanságtól teljesen elgémberedtek, alig várta, hogy másnap délelőtt kiengedjék. Kíváncsian figyelte, ahogy fény dereng a folyosón, végül ismerős alak bontakozott ki a homályból.

- Amzie?

- Asbeth, te vagy? – kelt fel lelkesen a lány és azonnal az ajtóhoz lépett. Asbeth leeresztette botját, hogy láthassa a lány arcát.

- Sajnálom, hogy miattam bezártak – vallotta be őszintén. Amzie a rácsba kapaszkodott, úgy nézett a szemébe.

- Nem miattad volt, korábban kezdődött. Hogy vagy?

- Jól, holnap reggel indulnom kell, elvileg nem találkozhatnánk, de megkaptam az üzeneted, és látni akartalak. Hogy tetszik a suli?

- Elég hajmeresztő szabályaik vannak…

- És mint tudjuk, te nem szereted a szabályokat – folytatta mosolyogva a mondatot Asbeth.

- Ezeket nem. De nincs sok választásom, boldogulok, ahogy tudok.

Egy ideig hallgattak, végül a srác bökte ki, amire gondolt.

- Meglepődtem, mikor Ezekiel utánad jött.

- Jaj, ne is mondd, miatta már elég bajba kerültem…

Asbeth meglepődött, és kicsit feljebb emelte botját, hogy jobban lássa Amzie arcát, de nem látta rajta, hogy viccelne.

- Azt hittem örülni fogsz.

- Miből?

- Azt hittem kedveled.

- Miből hitted?

- Nem tudom. Csak mert mindenki odavan érte. Azt hittem te csak azért nem mutatod ki, hogy ezzel vond magadra a figyelmét. Ami sikerült is.

- Látom. De nem színleltem, tényleg csak barátként tudok rá gondolni. Őszintén szólva jobban örültem volna, ha téged látlak meg akkor az ajtón bejönni – hadarta, majd lesütötte a szemét. Fogalma sem volt, honnan vette a bátorságot, talán a félhomály, vagy hogy a srác másnap úgyis visszamegy a Merlinbe, és talán nem is látja többet. Csalódottan gondolt erre a lehetőségre. Zavartan nézett fel, mert túl mély volt a csend köztük, de azonnal meglátta Asbeth csillogó szemét. Most már ő is felemelte a kezét, és kis hezitálás után megfogta a lányét a rácson, majd mikor nem kapta el körbefonta, és ez hihetetlen nyugalmat adott neki. Amzie viszont hirtelen úgy érezte, hogy kiugrik a szíve a helyéről.

- Valamit tudnod kell – kezdte Asbeth komolyan, de láthatóan eszébe sem jutott, hogy eleressze a kezét, mintha így szeretnének maradni örökre. – Én  is megpróbáltam letenni a kiegészítő vizsgákat, de megbuktam.

- Sajnálom.

- Én is. Viszont mielőtt visszamegyek a Merlinbe, talán valamiben még tudok segíteni.

- Miben?

- Nem biztos – folytatta, és hátranézett, hogy nem jön-e valaki, de a folyosó kihalt volt. Ekkor eleresztette a lány kezét és a rácson átnyúlva magához vonta az arcát, és megcsókolta.

Amzie megdöbbent, aztán a szíve véglegesen ki akart szakadni, és forróság járta át az egész testét, szinte alig kapott levegőt, mikor Asbeth elengedte, és visszahúzódott. Amzie viszont elkapta a kezét és ujjain átfonta a sajátját, így támasztották az ablakra. A lány csak pár perc után érezte, hogy képes megszólalni.

- Szerintem hatott. Köszönöm.

- Én köszönöm – mosolyodott el szomorkásan Asbeth. – Ha egy mód van rá, Ezekielnek ne mondd el. Nem akarok vele összeveszni emiatt.

- Mostanában elég hisztis.

- Nem szokta meg az elutasítást.

- De így nem lehet vele dogozni.

Asbeth hallgatott egy ideig, végül úgy döntött megkérdezi, amit szeretne.

- Kit választasz lovagodnak?

- Mindenki azt várja, hogy Ezekielt, mert annyira menő, és mikor láttam harcolni tényleg elég nagystílű volt. Tehetséges – Amzie, de elhallgatott. Asbeth noszogatta.

- De?

- De Seasont kedvelem. Nem annyira rámenős látszólag, csak épp mindig ott van, ha szükség van rá. Ezekiel ha besértődik egyszerűen elmegy. Szerintem én elég toleráns vagyok, de ezért ez durva volt. Season remekül tudja, hogy mit szeretnék.

- Például? – érdeklődött Asbeth.

- Amikor ránk támadtak látta, hogy én boldogulok, de nyilván tudja, hogy Jinx a legjobb barátnőm, és törődött vele, hogy épségben megússza. Lehet, hogy nem jött fel a sárkányok közé, de épeszű lovag nem is kockáztatja feleslegesen az életét. Tulajdon képpen sokkal megfontoltabb, mint Ezekiel. – Itt zavartan állt meg, de egy pillanat múlva folytatta. – Ha vizsgáztál biztos tudod, hogy elég fontos, hogy a lovag a sárkánnyal jól kijöjjön.

Asbeth is ismerte a lányt annyira, hogy ne akarjon pontosítani. Látta, hogy Amzie mennyire idegenkedik ettől az erőltetett kapcsolat témától, így csak bólintott.

- Azt hiszem ha harcolnék, inkább rá bíznám az életem. És kezdem megkedvelni. De félek Ezekiel és a többi sárkány reakciójától. Kiközösítettek csak mert elutasítottam.

- Elutasítottad? – derült fel Asbeth.

- Bejött önelégülten, hogy majd ő lesz a jelöltem, és minden tökéletes lesz, látnod kellett volna.

- El tudom képzelni – nevetett fel Asbeth. – Igazából körbeérdeklődtem az itteniekről.

- És mit derítettél ki?

- Season nem feltűnősködik, de ő az egyik legjobb. Valójában két sárkány is lovagjának akarta korábban, de visszautasította.

- Tényleg? Mármint tudtam, hogy ezt is lehet, csak meglepő. Tekintve, hogy akkor kárba megy az a sok év tanulás.

- Valóban nem jellemző, de ő megtette, kétszer is.

- Akkor lehet, hogy harmadszor is megteszi. Mi volt az ok?

- Ennyire mélyen nem mentem bele. Azt hiszem az egyik lány túlságosan uralkodni akart felette, a másikkal nem tudom, mi volt, de a végén lépett vissza.

Amzie a homlokát ráncolta.

- Nem szeretném, ha visszalépne. És még mit hallottál róla? Tudás szempontjából?

- Elméleti tárgyakból kitűnő, és kiváló stratéga, ami egy lovagnál nem hátrány – tette hozzá sokatmondón.

- Te… támogatnád, ha őt választanám?

- Nincs beleszólásom.

- A véleményed kérdeztem.

- Lehet, hogy soha többé nem találkozunk.

- Akkor is érdekel a véleményed – szorította meg a kezét. Asbeth örült, de fájt is neki, hogy több beleszólása nem lehet a lány életébe.

- Tehetséges, értelmes, és… összepasszolnátok – préselte ki magából, de nagyon nehezére esett. – De van még valaki, Maxnek hívják.

- Debora-jelöltje Max?

- Először igen, de magától visszalépett és most Jinxet célozta meg.

- Akkor miért ajánlod?

- Mert ő is nagy stratéga, és úgy hallottam a védő mágiája erősebb, mint Seasoné, ami harcban szintén nem hátrány.

- Akkor Jinx jól járna vele. Én meg tudom védeni magam.

- Lehet, de egy kis plusz sosem jön rosszul. Ha felmerül benne, hogy hozzád jelentkezzen ne vesd el azonnal.

- Nem fogom, de kezd herótom lenni ettől az egész válogatástól.

- Akkor se kapkodd el. Az életed múlhat rajta. Nem szeretném, ha olyat választanál, aki nem tud megvédeni.

- Csak a legjobbat választom – szorította meg a kezét, aztán elnevette magát – Ezekielről szó sem esett, szegény teljesen kiesett a szórásból.

- Igen, tényleg. Lehet, hogy letette a kiegészítő vizsgákat, de ez akkor sem olyan, mintha valaki már hat éve itt van. Jó, és okos, de akkor sincs elég tapasztalata.

Hirtelen lépéseket hallottak a folyosón közeledni. Asbeth egészen eloltotta a botját, és néma csendben várták, hogy a lépések elhaljanak.

- Köszönöm – suttogta Amzie. Észre sem vették, de már pirkadni kezdett az ég alja. Asbeth szomorúan látta, és visszanézett a lányra.

- Mennem kell, hajnalban indulok, Julia és Force visznek.

- Vigyázz magadra, és mindent köszönök!

- Te is vigyázz magadra – még egyszer megszorította a kezét, aztán eleresztette és lesietett a lépcsőn. Amzie sokáig állt még az ajtónál. Kusza érzések kavarogtak benne. Egy része utána ment volna, de imádott repülni, és mivel Asbeth is sok jót mondott Season-ről érezte, hogy jó választás lenne.

Egy kellemes napon, mikor már a tavaszi langyos szél fújt még a Fészek környékén is a jelöltek szárnyában épp órán ült Gero és Season, ez utóbbi elgondolkodva bámult ki az alakon, mikor egy összetéveszthetetlenül vörös sárkány zuhant le az ablak előtt, nyomában egy zafír sárkánnyal a hátán barázdákkal, amit Amzie különös ismertetőjegyének tekintettek. Season eddig sem követte különösebben az óra folyását, most pedig azonnal felkelt a helyéről és az ablakhoz lépve figyelte, ahogy Amzie beérte Juliát, aki mintha csak erre várt volna lábával a mellettük elhúzó falhoz próbálta lökni, csak Amzie sárkányt meghazudtoló ruganyosságának köszönhette, hogy ki tudott fordulni a csavarásból, de így is alá került és csak nagy nehezen tudta Juliát kikerülve ismét feltornászni magát a magasba.

- Season, óra van, üljön vissza – hallotta fél füllel a tanár hangját, de érdekelte, hogy Amzie, mint újonc sárkány a valóságban mire képes, ezért az ablaknál maradt. Arra is kíváncsi lett volna, hogy Julia miért támadta meg. Abban biztos volt, hogy nem az óra része, hisz a Fészek területén kívül szálltak, és Juliának nem is volt joga harcolni az újonccal.

Míg ezen gondolkodott Amzie zafír sárkányként egy kiszögellés mögé bújt és a kellő pillanatban kőzáport zúdított ellenfelére, aki viszont ezt kikerülte és lábával a falhoz vágta a másikat, majd lefújta tűzcsóvával. Amzie ugyan nem sérült meg, de a bronja, ha lett volna, nem élte volna túl, ezzel vége is lett a harcuknak. Season választottja veresége ellenére nem érzett csalódottságot. A sárkány csak pár hete élt a képzőben, Julia majdnem öt éve, ennyi rutint nem lehet azonnal legyőzni. Visszafordulva Ezekiellel találkozott a tekintete. Az bezzeg nem engedhette meg magának, hogy az óra közepén az ablakhoz sétáljon és habár közönyös képet vágott legbelül nagyon zavarta, hogy vetélytársának ekkora tekintélye van még a tanáraik között is. Egyedül az vigasztalta, hogy Amzie különösebben erős vonzódást felé sem mutatott, illetve úgy sejtette tisztában sincs Season értékével, mint ahogy ő sem nézte volna ki belőle elsőre, csak a lassan begyűjtött információkból jött rá, hogy a másik milyen jelentőséggel bír a képzőben.

Nabsant, 5/2

Megérkeztek a suli udvarára, ahol szinte minden diák őket várta. Ahogy leszálltak Amzie észrevette, hogy mennyire kifáradt és visszaváltozott emberré. Ekkor jött rá, hogy ruhái nincsenek sehol, testét még a zafírkék pikkelyek borítják, de érezte, hogy ez a védőréteg is szívódik fel. Nem szeretett volna csupaszon állni az iskola udvarán ennyi szem kereszttüzében, de kézfejéről és lábáról már kezdett visszahúzódni a pikkely, és feltűnni saját bőre. Azonnal szégyenpír öntötte el az arcát. Az átalakulás végtagjaitól a teste felé tartott, így amilyen gyorsan csak tudott elindult a szobája felé, de hihetetlenül kimerült, esélye sem volt odaérni.

- Tessék – terített hirtelen a hátára egy köpenyt Asbeth, mire Amzie kimondhatatlanul hálásan nézett rá.

- Köszönöm.

- Nincs mit – mosolygott rá megnyugtatón a srác.

- Örülök, hogy ismét találkozunk. Julia vagyok – lépett hozzá a tűzvörös sárkány, és Amzie hirtelen megértette, honnan a színe. A haja is tűzvörös zuhatagként omlott végig a hátán, jól illett köpenyéhez, amit nyilván saját bronja adott rá. A lány felismerte, hogy ők jöttek ki korábban az igazgatótól. – Nem hittem, hogy már ebben az évben átváltozol. Azt a feladatot kaptam, hogy vigyelek a Fészekbe. Csomagolj, addig beszélek az igazgatóval. A hallban találkozunk.

- Rendben – biccentett a lány. Egyre több kérdés merült fel benne, amikre szeretett volna választ kapni és igenis örült, hogy sárkány lett. Legalább megmutathatja, hogy mennyit ér.

A szobájában ott ült Sabyn és a négy srác, mégis súlyos csend nehezedett rájuk. Amzie nem tudta, mit is mondhatna búcsúképp, a mágusok pedig csak hallgattak, ahogy a lényeges pillanatokban tették. Végül Asbeth szólalt meg mégis.

- Kíváncsiak voltunk, mikor változol át.

Amzie lassan csomagolt. Maradt volna a társasággal, másrészt meg alig várta, hogy mehessen.

- Mióta tudtátok?

- Ó, mielőtt megérkeztél már megkaptuk a feladatot, hogy figyeljünk.

- Miért nem lehet ezt nekünk is megmondani?

- Mert nem mindenki változik át végül. Van, aki néhány hónapig álmában átalakul, aztán megszűnik, és boszorkány marad. Képzelheted, mi lenne, ha mindenkinek szólnánk. Aztán hallgathatnánk, hogy „én majdnem sárkány lettem” – nevette el teátrálisan a végét. Amzie közben végzett a pakolással.

- Sajnálom, hogy ennyi gondot okoztam.

- Nem volt gond  – csatlakozott Ezekiel is.

- Legalább végre kialszod magad. A rajongóid nem díjazzák a karikás vörös szemed – nevetett rajta, mint mindig. Ezekiel fáradtan fogadta az élcet.

- Mindig eltüntettem a „karikás vörös szemem”. A rajongóimnak pedig mindegy, hogy fáradt vagyok-e, vagy sem.

- Milyen igaz. Minden esetre köszönök mindent, amit értem tettetek. Örülök, hogy egy szobába kerültem veletek – mosolygott. Sabyn megölelte.

- Hiányozni fogsz. Aztán nehogy te is olyan beképzelt légy, mint a többi sárkány!

- Igyekszem – mosolygott Amzie, és kibontakozott az ölelésből.

- Állítólag minden sárkánylovag szívdöglesztő, vigyázz velük!

- Többet tudsz róluk, mint én – nevetett fel Amzie.

- Lehet, de te tartozol közéjük – replikázott irigykedve a másik.

Ezekiel és Asbeth lekísérték a hallba. Julia még nem volt ott, csak a mágus, így nyugodtan elbúcsúzhattak.

- Örülök, hogy megismertelek – fordult Ezekiel felé a lány, de a mágus szemmel láthatóan nem volt elégedett ezzel a kijelentéssel.

- Én is.

- Most kéne zokogva a nyakadba borulnom azzal, hogy nem akarlak elhagyni?

- Olyasmi – nevetett fel a srác, de mintha zavarban lett volna.

- Majd a rajongóid megteszik, ha fél év múlva végzel. De azért – folytatta, mire Ezekiel kíváncsian a szemébe nézett  – hiányozni fog a sok terepakadály az ajtó elől.

A srác mintha mást várt volna, de nevetett a lánnyal. Amzie Asbeth felé fordult.

- Mindent köszönök. Kezdettől fogva rendes voltál velem, nem felejtem el.

- Igazán szívesen – mosolygott rá szívből a mágus, de Amzie nem bírta megállni, megölelte, amin Asbeth meglepődött és barátjára nézett. Ezekiel nem örült túlzottan a fejleményeknek, de nem tehetett ellene semmit. Asbeth viszonozta az ölelést, végül elengedték egymást.

- Írj néha – kérte a lányt. – Kíváncsi vagyok a képzésükre.

- Képzés?

- Idejében mindent meg fog tudni – lépett közben hozzájuk Julia bronja, és ezzel egy időben Julia is megérkezett.

- Elbúcsúztál? – kérdezte, miközben jól láthatón végigmérte Ezekielt. Amzie megdöbbent a pillantáson. Eddig a mágus rajongói mind csendes, vagy hangos rajongással köszöntötték, de Julia úgy mérte végig, mint valami prédát, amit ha van kedve, megszerez magának. Boszorkánytól még nem látta ezt a tekintetet és kezdte érteni, mit értett az alatt Sabyn, hogy a sárkányok beképzeltek.

- Igen, mehetünk – felelt szinte azonnal csak hogy megszabaduljon attól a tekintettől.

- Gyere velem – intett neki és kimentek az udvarra. Ott Julia visszaváltozott sárkánnyá, a mágus felsegítette maga elé Amziet a nyeregbe, a táskáját mögéjük rögzítették, és egyetlen szárnycsapással felszálltak. A lány számára furcsa volt sárkányon repülni. Egyáltalán nem hasonlított arra, mikor saját maga uralja a levegőt, csak annyit tehetett, hogy a nyeregbe kapaszkodott és nézelődött. Kicsit zavarta, hogy a lovag átkarolja hátulról, de mivel semmi zavarba ejtő mozdulatot sem tett, ez a kényelmetlen érzés lassan megszűnt. Ekkor vette észre, hogy nála is van egy bot, de sokkal rövidebb, mint a szokásos ember magas csatabot, ez csak félkarnyi hosszú volt. Amzie magában megállapította, hogy repülés közben érdekes is lenne a hosszúval lavírozni. Ezekiel nyilván már a rövid botok láttán megkérdezte, hogy mire valók, így valószínűleg kiskora óta tudott a sárkányokról. Mint minden mágus. De nem akarta elrontani a kedvét a mágusok fölösleges titkolózásaival, inkább a saját jövőjére koncentrált.

- Milyen messzire megyünk?

- Úgy másfél óra az út – Julia erre mintha horkantott volna, mire a mágus elmosolyodott. – Inkább csak egy.

Amzie-nek tetszett, hogy fél szavakból is megértik egymást.

- Én Amzie vagyok, és te? – kérdezte, mikor rájött, hogy még a nevét sem tudja. Ez is furcsa volt számára. Egész eddigi életében azt hallgatta, hogy a boszorkányok senkik, de ez a mágus engedély nélkül meg sem szólalt. Szinte inasként viselkedett Julia mellett.

- Force vagyok.

- Kérdezhetek néhány dolgot?

Force mintha Julia válaszára várt volna, de az bólintott, így a bron is.

- Igen.

- Hogy kap egy sárkány lovagot? Ki dönt, hogy ki kivel legyen?

- Ez kölcsönös választás. Ha egyikük nem akarja, akkor nem alkotnak párt, de a sárkány bármikor cserélhet, vagy bárkire mondhat nemet.

- És a mágus?

- Ha egy lovag elkötelezi magát, csak igen indokolt esetben kérheti, hogy más lovagja lehessen. De ez nem jellemző.

- Mennyire nem?

- Ha valaki más mellett dönt, annak rendszerint el kell hagynia az osztagot.

Amzie emésztette a hallottakat. Még mindig nem fért bele a világképébe, remélte, hogy beletanul.

- És milyen a Fészek?

- Gyakorlatilag egy iskola, két részből áll. A sárkányoké az egyik szárny, a lovagoké a másik. Iskolai oktatás folyik, csak  a tantervben harcászat és egyéb ismeretek is vannak. A mi részünkről ugyanúgy.

- És ki lehet bron?

- Vannak bizonyos feltételek, de ezzel nem untatnálak.

Vagyis nem tartozik rám – fordította Amzie, de nem sértődött meg. Nyilván az iskola szabálya, hogy nem árulja el.

- Én mikor kapok bront?

- Az optimális együttműködéshez már megérkezésed után elindul a kiválasztás. Négy hónapod lesz, hogy megtaláld az ideális partnert, addig bármelyik fél szabadon visszaléphet.

- Ez jó.

- Ennek mindenki szokott örülni.

- És ti mióta vagytok együtt?

- Négy éve.

- Tök jó. És voltatok éles helyzetben?

- Erről egyelőre nem beszélhetek.

Amzie végre megfejtette: Force-ból sugárzott a tisztelet.

Ez után már a megváltozó tájra koncentrált. A hegyek egyre magasabbak lettek néhol nyaktörően éles csúcsokkal, amik inkább voltak végeláthatatlan tarajok, mintha csak hatalmas karmokkal szántották volna végig a felszínt, az idő pedig pengeélesre csiszolta a hegyek így kialakult gerincét.

Végül hosszas manőverezés után meglátták a Sárkányfészeknek becézett sulit, ami a teljes varázslótársadalom szerint a felsőoktatás fellegvárának minősült. Amziet nem sok minden hozta lázba, de úgy érezte képtelen megszólalni a látványtól, ami azonnal rabul ejtette és többé nem eresztette. Ennél csodásabb helyet még sosem látott. A Sárkányfészket egy meredek taréjban végződő hegy oldalába építették az első henger alakú bástya mélyre nyúló tövében egyetlen bejárattal, de a sárkányok az épületet felülről minden kényelmetlenség nélkül megközelíthették. Három magas tornyával egy várra emlékeztetett, de mindhárom tetején a cserepek alatt akkora területet alakítottak ki, amire egy sárkány kényelmesen leszállhatott. A bástyákat összekötő kőfalakon itt-ott sárkányok tűntek fel, csak mikor közelebb értek derült ki, hogy némelyik valójában csak kő vízköpő. Minden esetre aki nem ismerte az épületet joggal hihette, hogy őrök állnak a falakon. Amzie később észrevett igazi őröket is. Ahogy közeledtek a lány végignézett a ketté osztott udvaron és azt is látta, ahogy a Fészek fala beleolvad a hegybe, feljebb a sziklába vésett szobákból pedig hangok és villanások szűrődtek ki.

Ahogy berepültek a fiatalabbnak tűnő sárkányok fejet hajtottak Julia előtt egyben felmérték őt. Julia elegáns könnyedséggel szállt le a füves udvaron, megvárta, hogy Force rá terítse selyem köpönyegét, és már indult is az épület belseje felé, mint akinek minden feladat a kisujjában van.

- Most megmutatom a szobád, már előkészítettük az ágyad, a cuccaid már megérkeztek. Este hatkor van a vacsora, előtte keress meg engem. Jött még két újonc, együtt fogtok ülni, és az első jelöltjeitek is bemutatkoznak, kérdés van?

- Egyelőre nincs, köszönöm.

- Akkor jó. Itt a szobád, ne késs – mutatott egy ajtóra, azzal elment nyomában Force-szal. Amzie még figyelte őket, mielőtt belépett volna a szobába, közben azon gondolkodott, hogy valaha is meg tudja-e emészteni, hogy a sárkány irányít, és a mágus, aki persze csak bronja, követi. Megrázta a fejét, és benyitott, de ezúttal senki sem várta, csak az üres ágyak, világosra festett falak, és néhány sárkányos a falon, így ledobta magát az ágyra és behunyta a szemét, hogy higgadtan is végiggondolhassa a nap eseményeit.

Este közvetlenül a bemutatás előtt találkozott a két másik újonccal: Jinx, félénk vézna kis szőke teremtés volt, Amzie el sem tudta képzelni, milyen sárkány lehet, és Debora. Ez utóbbi hihetetlenül magabiztosnak mutatkozott és már most fennhordta az orrát. Amzie később megtudta Jinxtől, hogy iskola első volt és simán ment az átváltozása, ezért már most a tehetségek közé sorolják és nagy reményeket fűznek hozzá, bár még el sem kezdte a képzőt. Julia odavezette őket az előre kijelölt helyükre, ahol Amzie meglehetősen feszengett, ugyanis az ajtóval szemben ültek, az oldalukon húzódott a többi asztalsor, mintha csak egy meghallgatáson lettek volna, ahol ők maguk a bírák. Jinx csacsogása oldotta csak a feszültségét.

- Annyira örülök, hogy nem egyedül vagyok! Te mit tudsz, hogy lesz pontosan ez a lovag választás? Én nem vagyok valami népszerű a fiúknál. És te? – ömlöttek Jinxből a kérdések, bár sok volt köztük a költői, ezekre pár perces beszélgetés után Amzie már rutinból nem válaszolt. Egyéb iránt Jinx nyílt őszinteségét szinte azonnal megkedvelte.

- Úgy hallottam lesznek közös ebédek, meg hasonlók. Eddig jól kijöttem a mágusokkal, legalábbis a nagyjával. Ez végül is munkakapcsolat építés, semmi több.

- A Merlinben igaz, hogy a mágusokkal egy szobában laktatok?

- Igen.

- Kíváncsi vagyok, milyen lehetett Ezekiellel együtt élni. Az égre, bárcsak egy napot így tölthetnék!

- Én vele laktam – közölte Amzie, mire Jinx felsikkantott, és rajongva fordult a másikhoz.

- Mesélj, kérlek!

- Mit szeretnél tudni? – kérdezte zavartan Amzie. Mit mesélhetne? Ezekiel némi felsőbbségi érzésén túl annyira normális, mint bármely másik srác.

- Miben alszik? Mit csinál a szobájában, mikor senki sem látja? Miről szeret beszélgetni? Mindent! Jaj, annyira aranyos lehet, amikor alszik…! – álmodozott Jinx. Amzie szinte követni sem tudta a változást, és a kérdések áradatát, a ceremónia adott neki lélegzetvételnyi időt.

- Most jöjjenek be a bron jelöltek – kérte az igazgatónő, mire szélesre tárták az ebédlő ajtaját és hat mágus vonult be a terembe. Amzie szeme sarkából látta, hogy Jinx ültében is majd’ összerogyott, mikor meglátta őket, és Debora is sűrűn pislogott. Amzie ismét rájuk nézve megállapította, hogy igen, helyesek, de semmi több. A legelöl jövő mágus egyenesen hozzá lépett, és meghajolt.

- Gero vagyok.

- Amzie, helló.

Az egy lehelletnyi hatásszünet után folytatta:

- Látom nem könnyű nagy hatást gyakorolni arra, aki a híres Ezekiellel lakott együtt.

Amzie nem értette a helyzetet, ezért körbenézett segítségért. Láthatóan mindenki a reakciójára volt kíváncsi, még Jinx és Debora is hanyagolták az első jelöltjüket csak hogy hallják Gero hangját, és Jinx már kezdett olvadozni tőle. Amzie visszafordult, hogy jobban megnézze a mágust. Erős, határozott áll, szögletes arc, karakteres szemöldök – még csak tanonc, mégis kész férfi. A maga nemében vonzó volt, és láthatóan nagyon népszerű a képzőben. De honnan tudott Ezekielről?

- Talán tanagyag a múltunk?

- Vannak felkészülési lehetőségeink – mosolyodott el Gero sejtelmesen. Amzie szinte a bőrén érezte, hogy mindenki csak a mágussal – A Mágussal – törődik.

- Nos, ha jól tudom ez nem szépségverseny. Talán valakit az tántorított el a jelentkezéstől, hogy ki volt a szobatársam?

- Akadt – vezette az asztalhoz Gero a nőt és leültek, így Jinx és Debora is visszatértek saját jelöltjeikhez, a többiek pedig a vacsorájukhoz. Amzie bólintott.

- Jobb is. Aki csak azért, mert egy hírességgel laktam együtt nem meri kipróbálni magát, az ne is akarjon a lovagom lenni – közölte ezzel lehűtve a kedélyeket, mire Gero elégedetten elmosolyodott.

- Magabiztos vagy. Örülök.

- Amzie, hadd mutatkozzam be – lépett hozzá a másik is, aki eddig csöndben hallgatta a beszélgetést. – Season vagyok.

Kedvesebb arca volt, szőkésbarna haj, kevésbé karakteres, mint Gero, de Amzie érezte, hogy lehet valami a tarsolyában, ha idáig eljutott. Annyit még megtudott az úton, hogy sok mindennek kell megfelelni egy lovagjelöltnek, és még akkor sem biztos, hogy valaki az lehet. Ha egy sárkány sem választja, akkor hiába volt az egész képzés.

- Szia, Amzie vagyok, ülj le te is.

Ekkor éles kiabálást hallottak, és mind Debora asztalához fordultak. Az dölyfösen állt a két jelentkező felett.

- Nem érdekel, nem tetszetek, és kész! Ki van még? Ti tűnjetek innen! – utasította őket, mire a két szerencsétlen elment. Amzie nem túl vidáman fordult vissza az asztalhoz.

- Az égre, nem ma kell választani. Attól, hogy sárkány lett még nem kéne automatikusan mágusba is átmennie.

- Nem vagy túl jó véleménnyel a mágusokról – jelentette ki Gero azzal a mindentudó kifejezéssel az arcán. Amzie visszavágott:

- Nem hiszem, hogy magammal kapcsolatban újat tudsz közölni. Ha meg akarsz lepni a képzőről mesélj.

Gero elmosolyodott:

- Touche.

- Hány jelentkező van?

- Gyakorlatilag bárki jelentkezhet, aki sikeresen letette a vizsgákat – válaszolt ezúttal Season. Amzie elnézte őket. Versengtek érte, csakhogy ne maradjanak örökre jelöltek. Most már értette, miért jóképű minden lovag. A sárkányok egyik előfeltétele, ha már választhatnak.

- Mégis mi visz rá egy tehetséges, okos és vonzó mágust, hogy sárkánylovag legyen?

- A megbecsülés – vágta rá Gero.

- Eddig nem úgy tűnt, hogy túl sok megbecsülésben lenne részük az itteni mágusoknak.

- Lehet, de ha lovag leszel, az egész társadalom tiszteletét kivívod, és a gormant is elfogad.

- És ha senki sem választ? Akkor mi van?

- Akkor még mindig lehetsz tanár, vagy a minisztériumban is dolgozhatsz – tájékoztatta Season. Amzie-nek eszébe jutott, hogy milyen vicces lenne, ha apja kiugrott lovag-jelölt lenne. Ezen elmosolyodott.

- Mi jutott eszedbe?

- Az, hogy talán mégis meg tudsz lepni magammal kapcsolatban – vezette fel sejtelmesen a lány. Gero felhúzta a szemöldökét.

- Hogyan?

- Apám véletlenül nem volt jelölt egy időben?

- Nem tudsz róla?

- Az sok mindent megmagyarázna.

- De az volt – bólintott Gero, mire Amzie nevetésben tört ki.

- Ezért már megérte idejönni!

Az apját nem választotta egy sárkány sem magának, ezért elvesztegette a diákéveit. Gyereknek mágusban reménykedett, de csak lányai születtek, és most az egyik szintén sárkány lett.

- Milyen ironikus – jegyezte meg még mindig mosolyogva.

Végül a vacsora kellemesebbre sikerült, mint azt a lány várta, a következő napokban pedig megismerkedett az épülettel, a többi sárkánnyal, de mivel két külön szárnyban laktak a sárkányok és a jelöltek, nap közben alig találkozott Geroval és Season-nel, jobbára csak vacsoránál látták egymást.

A tantermek lenyűgözték Amziet, ahogy Jinx-et és Deborát is. Mindet hatalmas belmagassággal építették, mintha csak arra számított volna a tervezőjük, hogy mindenkinek az óra közepén szottyan kedve sárkánnyá válni. Amziet emellett az órák is lázban tartották. Régen is szeretett tanulni, nem véletlenül lett második a Diák Boszorkány Tusán, ami ügyesség és talpraesettség mellett kiemelkedő mágiaismeretet is feltételezett. Itt újra tanulták a varázsló történelmet a sárkányok szerepével kiegészítve. Volt még harcászati ismeretek órájuk, ahol manőverezési technikát tanultak és csapatformációkat, illetve haladó mágia, ahol végre néhány olyan varázslatot is tanultak, amit pálcával is el tudtak végezni, bár alapvetően támadó mágus-átok, de leginkább a repülés órát imádta. Első körben persze csodálkozott, mikor meglátta az órarendjében, hisz repülni minden sárkány tud, de mikor az első órára megérkeztek rájött, hogy még sok mindent kell tanulniuk.

Első órájukat a főtorony tetején kezdték. Ebbe a bástyába három sárkány leszállót is építettek egymás alá, ahol többen is elfértek. Amzie lenézett, de a felhős idő miatt ezúttal ködbe veszett a bástya alja. Ezt az órájukat Julia tartotta, aki friss howelként még a Fészekhez kötődött, órát tartott, és minden újonnan érkezőt ő felügyelt.

- Figyeljetek rám. Az első órán megtanuljátok, hogy kell a lehető leggyorsabban átváltozni. Erre mindenki képes megfelelő ösztönzéssel.

Jinx aggódva lépett közelebb barátnőjéhez, és láthatóan mások is ódzkodtak ettől az „ösztönzéstől”. Julia nem csigázta tovább őket.

- A feladat egyszerű: leugrotok a bástyáról és mielőtt földet értek át kell változnotok és felszállni.

Jinx rebegve kérdezte meg:

- És ha nem sikerül?

- Lenn vár két mágus, akik elkapnak, de nem szeretném, ha sor kerülne rá. Ez a Fészek, az ország legkiemelkedőbb sárkányképzője, ha ilyen egyszerű feladat sem megy, akkor nem vagytok ide valók. Megmutatom, hogy gondolom, aztán ti jöttök – azzal hátra lépett egyet a leszálló peremére, a következő pillanatban pedig beledőlt a levegőbe és eltűnt, pár másodperc múlva pedig kecsesen emelkedett a bástya fölé. Tett egy kört a vékony felhők között, majd visszaszállt és magára vette köpenyét. Végignézett az újoncokon végül Amzien állapodott meg a tekintete.

- Amzie, te jössz.

A lány érezte, hogy Jinx megszorítja a kezét, bár ő egyáltalán nem félt. Eddig élvezte a repülést, kizártnak tartotta, hogy ne sikerülne. Odalépett a leszálló széléhez és lenézett. Odalenn a mélyben köd takarta a fákat, szél fújdogált keresztben. A lány mély levegőt vett, behunyta a szemét, hogy elképzelje az átalakulás érzését, és elrugaszkodott.

Próbált átváltozni, de ahogy belekapott a szél és arrébb lökte megzavarodott. A talaj veszélyes gyorsasággal közeledett felé, így még erősebben koncentrált a benne rejlő gyönyörű sárkányra, és mielőtt elérte volna a talajt széttárta szárnyait és pár erőlködő csapás után már könnyedén jutott vissza a toronyig. Társai örömükben megtapsolták, ő pedig tett egy kört és leszállt az egy szinttel lejjebb levő helyre. Ott egy ismeretlen fiatal mágus adott neki köpenyt, körülbelül egy idősek lehettek. Mikor öltözött már mások ugrottak le, de volt, aki eltűnt a ködben. Amzie sajnálattal látta, hogy Jinx is eltűnik, kisvártatva egy seprűn jutott fel, hogy csatlakozzon társaihoz. Szégyellte magát, de izgatottan ment Amzie-hez, aki a leszálló széléről mindenkit figyelt.

- Amzie, ki nem találod, ki volt lent!

- Ki?

- Season.

A lány rá nézett, de Jinx nem viccelt. Amziet zavarta, hogy Season a jelöltje, közben meg annyira jó, hogy a kezdőknek segít. Ha megkérdezik, nem tudta volna megmondani, miért, de különös érzés volt. Jinx közelebb hajolt hozzá:

- Azt üzeni gratulál a sikeres átváltozáshoz.

Amzie elmosolyodott:

- Szerencse, hogy nem kellett elkapnia. Lehet, hogy elment volna a jelöltségtől a kedve.

- Nem hiszem, hogy ő olyan lenne. Tudja, hogy újak vagyunk.

- Várjatok! – kiáltott fel hirtelen a fiatal mágus, akiről a boszorkányok meg is feledkeztek eddig. Most minden szem rá szegeződött, a srác igyekezett minél kisebbre húzni magát, de Julia már leért hozzájuk és azonnal kérdőre vonta, maiért meg merészelte zavarni az órát.

- Mi történt?

 Amzie önmagát látta a srácban, ahogy az rettegve állt a howel előtt. Szinte suttogva rebegte:

- Eggyel kevesebb köpenyt hoztam. Sajnálom – szegte le a fejét, nem mintha ez megvédte volna Julia haragjától. Az utolsó sárkány már szállt feléjük, senki sem szeretett volna a helyében lenni.

- Vetkőzz!

- Tessék? – kapta fel a fejét a srác, de Julia ellentmondást nem tűrőn megismételte magát.

- Add oda a ruháidat, ha kevesebbet hoztál. Ez a minimum.

A srác a boszorkányok tekintetének kereszttüzében elkezdte levenni az ingét és a nadrágját. Épp ekkor érkezett meg a sárkány és kimerülve zuhant a leszállópályára, valaki odaadta neki a kölcsön ruhákat, de annak arra sem volt ereje, hogy rácsodálkozzon. Ugyan sikerült az átváltozása, de alig volt magánál. Julia viszont nem érte be ennyivel és nem tágított a piruló mágustól.

- Folytasd.

- De…

- Tanuld meg, mennyire rossz meztelenül állni a tömegben. Folytasd! – förmedt rá olyan dühvel, hogy még a boszorkányok is megijedtek tőle. A srác még levette a zokniját, ott állt egy szál alsóban, de képtelen volt tovább mozdulni. Julia türelme határára ért, előkapta pálcáját és egyetlen alulról csavart suhintással kilökte a bástyáról. A lányok felsikkantottak, Amzie pedig gondolkodás nélkül utána vetette magát és a fal mellett zuhant. Már meg sem kellett néznie, érezte, hogy azonnal átváltozott és behúzott szárnnyal sietett utána, néha még csapott is párat, így szinte a fák felett beérte a szerencsétlen mágust, aki halálra vált a félelemtől. Amzie a karjával elkapta és csak miután kissé felemelkedett jött rá, hogy Julia csak rá akart ijeszteni, hisz Season és társa még ott kell, hogy legyenek a helyükön. Óvatosan leszállt az útra, ami a bástyához vezetett és letette a remegő mágust, aki azon nyomban összecsuklott. Megvárta, míg Season megjelenik a fák között, utána a gondjaira bízva visszaszállt a toronyba.

Nem tudta, hogy Julia hogy fog reagálni a kis mentőakciójára, de sok jóra nem számított. Mikor megérkezett és felvette köpenyét a howel már keresztbe font karral várta.

- Season elkapta volna.

- Rájöttem – felelt visszafogottan Amzie. Végül is szembeszegült a tanárával és megakadályozott egy fenyítést, Julia mégis úgy tűnt, hogy ennyivel beérte.

- Lemegyünk – közölte végül és szokás szerint hátra sem nézve indult a csigalépcsőn lefelé azzal a tökéletes bizonyossággal, hogy úgyis követik. Így is történt.

Legközelebb a központi udvarban várta be a csapat végét. Megvárta míg körbeállják, csak utána kezdett el beszélni. Amzie még látta, hogy Season és két társa visszaértek a bejárattól és eltűntek a fal mögött a mágusok részlegén.

Julia közben beszélt:

- Óra végére maradt még egy fontos gyakorlatunk. Nagyon fontos, hogy ha elszakadunk egymástól, akkor is felismerjük egymást. Itt egy lábnyom, mondjátok meg, hogy kié.

Debora, aki szintén kiváló boszorkányként került ide kipróbált néhány ráolvasást, de egyik sem működött. Julia tájékoztatta:

- Ez sárkány nyom, boszorkány és mágus felkutatásával itt semmire sem mész.

Ekkor mások is a nyomhoz léptek, de mindenki elbukott a teszten. Julia leplezni akarta, de feszülten figyelte, hogy ki mire jut. Végül Jinx és Amzie jutottak a lábnyomhoz. Amzie fölé hajolt, megnézegette, körbejárta, leguggolt hozzá, végül Julia szemébe nézett:

- Ez nem közülünk való sárkánytól származik.

Hirtelen mindenki elnémult és a folytatást várta. Amzie valóban tudta a választ arra, amire előtte senki sem jött rá? Julia kérdezett:

- Miből gondolod?

- A lábnyom jobb láb, befelé mélyebb, vagyis a külső lábéle sérült, vagy bütykös a lába és így szokta meg a járást.

- Nem tudhatod, hogy ki bütykös, és ki nem – folytatta a gondolatsort Julia.

- Akinek ennyire kirívó a nyoma az biztos, hogy biceg. A nénikém is így járt – és meg is mutatta, bár utánzás során teljesen felvette nénje testtartását, behúzott vállait és gonosz dolog, de komikus bicegését, így mindenki jó kedvre derült. Egyedül Amzie nem, apja ugyanis azt is kinevelte belőle, hogy kinevesse a testvérét. Julia végül kelletlenül bólintott:

- Valóban egy vendégünk lábnyoma. Jó megfigyelés volt, az órának vége – azzal sarkon fordult és az épület felé vette az útját.

Jinx és két barátnője Amziehez léptek gratulálni, de Jinx hozzátette:

- Julia nagyon különös veled. Megbántottad valamivel?

- Nem tudok róla – gondolkodott rajta Amzie. Valóban mindenkivel kerülte a konfliktust, ami itt a Fészekben egyelőre nagyon könnyen ment, mivel itt egy mágus sem bánt vele, sem egyik társával lekezelőn.

- Hihetetlen voltál a második átváltozással! – lelkendezett Rina, Jinx rövid tejfelszőke hajú barátnője, amit láthatóan csak Amzie nem értett, hiszen miután Julia eltűnt az épületben minden osztálytársa köré sereglett és gratuláltak neki.

- Miért is? – tudakolta a lány.

- A friss sárkányok csak nagyon ritkán tudnak kétszer is átváltozni, még a régiek között is ritka, hogy egy órán belül oda-vissza váltogassák az alakjukat.

- Ez legalább megmagyarázza Julia miért nem teremtett le jobban – fűzte hozzá Amzie, Jinx csak biccentett.

A vasárnapi vacsora különlegesnek számított, hisz itt kiemelten foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy az új sárkányok megtartják jelöltjeiket, vagy újat fogadnak. Amzie ugyan ott ült, mint majdnem egy hete, Gero és Season ismét jöttek hozzá, de ő úgy érezte hogy annyira még nem ismeri őket, hogy nemet mondjon, ezért mosollyal fogadta és hellyel kínálta őket, ami igen-t jelentett. A kettős nem tűnt idegesnek, mintha előre tudták volna, hogy így lesz, Debora ezzel szemben hozta a formáját és újabb jelöltet követelt. Ez után a mondhatni megszokott közjáték után épp nekiálltak volna a vacsorának, mikor az igazgatónő szót kért és felállt helyéről, hogy mindenki láthassa:

- Egy kis figyelmet kérek! Egy új jelöltünk is van, nemrég csatlakozott a képzőnkhöz, és máris sárkányt szeretne választani – Amzie a bejelentés alatt figyelte Gerot és Season-t, de azok mintha tudták volna, hogy ez fog történni. – A jelölt neve Ezekiel.

Amzie azt hitte rosszul hall, de rögtön ez után nyílt az ajtó és belépett a jól ismert hihetetlenül vonzónak titulált mágus, nyomában az állandóan őt kísérő sóhajokkal. Az újak teljesen felbolydultak, de aki már aktív szolgálatban volt is eltátotta a száját és elrebegett egy hálát, hogy élőben láthatta a mágust. Az egész képző kíváncsi volt rá, kihez lép majd, Ezekiel egyenesen Amzie asztalához ment. A nő jobban örült volna, ha Asbeth jött volna, vele jó barátok voltak. El sem tudta képzelni, Ezekiel miért jelent meg.

- Szia Amzie! – köszöntötte a lányt és kérés nélkül leült az asztalához. A lány már megérkezésük másnapján felvetette, hogy üljenek együtt Jinx-szel és az ő lovagjaival, így sokkal kényelmesebb a helyzet, így Jinx most olvadozva csodálta a híres Ezekielt.

- Szia – köszönt Amzie is. – Ő Jinx, a fiúk Season, Gero.

- Örvendek – intett köszönés képpen udvariasan a többieknek, de figyelme jól láthatóan Amzie-re irányult. Gero és Season szívélyesen viszonozták a köszönést, így a lányok csak sejtették, hogy nem örülnek túlzottan ennek a konkurenciának.

- Mi szél hozott erre? – folytatta a csevegést Amzie.

- Ahogy hallottad, én is bronnak jelentkezem.

- Nincsenek is meg hozzá a vizsgáid.

- Letettem a héten a kiegészítő vizsgákat. Nem volt annyira nehéz.

- Neked semmi sem nehéz – közölte a lány, akár egy tényt, Ezekiel mégis bóknak vette, és elmosolyodott.  – Asbeth hogy van? Még nem tudtam írni neki.

- Jól van, üdvözöl. Nyugodtan alszik, mióta elmentél – kacsintott. Amzie látta, hogy többen készülnek megkörnyékezni az asztalát, mire ismét eszébe jutott a sok szerelmes levél, amit az ajtajuk elől söpört el.

- Nem kellett volna ide jönnöd. Itt párbajok is vannak, a jelenlétednek sokkal komolyabb következményei lehetnek, mint a Merlinben.

- Nem én választottam az arcom – felelt kissé komorabban, mire Amzie megérezte, hogy túllőtt a célon.

- Bocs, csak vicceltem – de a mágus nem vidult fel. – Komolyan bocsánat!

- Oké – vigyorodott el hirtelen.

- Te…!

A másik kettő érezte, hogy esélyeik jelentősen csökkentek Ezekiel megjelenésével. Eddig úgy tudták Amzie nincs oda a mágusért úgy, mint a normális boszorkányok, hisz úgymond immunis rá, de most mégsem ezt látták. A páros ugratta egymást és úgy tűnt nagyon jól kijönnek.

- Régóta ismeritek egymást? – rebegte Jinx a kérdést, mire Ezekiel felé fordult. Megszokta már a félénk kérdéseket, és mindig mindenkivel kedves volt.

- Háromnegyed éve. Sajnáltuk a szobatársaimmal, hogy Amzie eljött.

- Ő a típusod?

- Igen.

- Tessék? – kapta fel a fejét Amzie. Eddig csak addig jutott, hogy barátok, fel sem merült benne, hogy Ezekiel érdeklődik iránta. Lányok százai rajongtak érte. Egyáltalán nem tartotta viccesnek Ezekiel játékát.

- Miért vagy meglepve? – fordult ezúttal hozzá Ezekiel.

- Én nem tartozom a rajongótáborodba.

- Ez nem jelenti azt, hogy nem érdekelhetsz.

- Tulajdon képpen nem, de mégis… ez különben sem erről szól.

- Dehogyisnem.

- Merthogy?

Ezekiel kérdőn nézett a másik kettőre.

- Nem tudja?

- Még nem igazán – rázta a fejét Gero.

- Melyikőtök mondja meg? Nekem úgysem hiszi el.

Season és Gero összenéztek, végül Season válaszolt a nőnek.

- Csak akkor leszel „felnőtt” sárkány, ha egy férfi úgy csókol meg, hogy feléleszti benned a tüzet. Ezt nem átvitt értelemben mondtam – folytatta gyorsan, mielőtt Amzie méltatlankodva közbevághatott volna – talán még nem próbáltál tüzet fújni, de nem is menne.

- Egy csók miatt? – hitetlenkedett Amzie, mire Jinx helyeselt.

- Igen, nem tudtad? – vigyorgott szélesen.

- Kimaradt az életemből. De… végül is csak egy csók, nem?

- Nem csak egy csók – folytatta Season. – Ha nincs mögötte érzelem, nem fog történni semmi.

- És előfeltétel, hogy a lovag adja ezt a bizonyos csókot? – ejtette ki egyre nagyobb ellenszenvvel a szót a lány.

- Nem feltétlenül, de általában bevált szokás.

Amzie örült, hogy Season adja a magyarázatot, mert Ezekielnek tényleg nem hitte volna el. Hitetlenkedve fordult felé.

- Idejöttél egy csókért? – Ezekiel annyira zavarba ejtően hallgatott, és olyan mélyen nézett a szemébe, hogy Amzie megmakacsolta magát. – Nem!

- Mi nem?

- Több száz rajongód van, szórakoztasd őket. Nem leszel a lovagom, és kész!

A terem egységesen hördült fel, és többen kifejezték, hogy kétségbe vonják a nő elmeállapotát. Amzie csak ekkor jött rá, hogy még mindig túl nagy a közönsége.

- Ettől függetlenül itt maradok a képzőben – figyelmeztette Ezekiel.

- Felőlem azt csinálsz, amit akarsz. Jó éjt – köszönt el a többiektől és elment.