A szobájában
kisvártatva Jinx jelent meg.
- Az égre, Ezekiel itt van, és miattad
jött! És te faképnél hagytad, AZ ÉGRE!!!
- Persze, mert csak én nem esek hasra
tőle! – morgott bosszúsan Amzie, miközben fel-alá járkált a szobában. – És az a csók dolog komoly?
Tényleg még ebben sem választhatok?
- Itt van négy hónap – huppant le az
ágyra Jinx, de napok óta most először tűnt úgy, hogy nem tudja magát túltenni a
dolgon. Amzie közben rótta a köreit és tovább aggodalmaskodott.
- És ha nem elég?
- Elég szokott lenni.
- Nem hiszem. Nekem ez nem fog menni. Mi
van, ha nem megy?
- Akkor adnak még négy hónapot – vonta
meg a vállát Jinx. – De menni szokott. Visszatérve Ezekielre, nem is mondtad,
hogy tetszel neki.
- Mert nem tudtam. Teljesen váratlanul
ért. Asbeth-tel a barátaim voltak, mindig segített, de nem gondoltam, hogy
ezért.
- Mágus és boszorkány között nincs
barátság.
- Azt hittem ők kivételek. Azt hittem jóban
lehetünk, mert nem csak bárgyú fejjel nézek rájuk.
- Akkor ez imponált nekik – gondolkodott
el Jinx. Amzie rettenetesen zavarban volt, és bosszantotta is a helyzet. Igazán
nem akart beállni a sorba Ezekiel-imádók közé.
Másnap mikor
megjelent az osztályában Jinx kivételével mindenki hátat fordított neki, és még
véletlenül sem szóltak hozzá. A lány el nem tudta képzelni, hogy mi
történhetett az éjszaka, amiért megutálták.
Csak ebédszünetben kapott magyarázatot.
Ugyan megpróbált leülni a szokott társasághoz, de ahogy leült ők felálltak és
tüntetően másik asztalhoz ültek át. Lemondó sóhajjal állt neki az ebédnek,
mikor Jinx ült le mellé. Hírekkel jött, de mégis homlokráncolva fogott neki a
magyarázatnak.
- Szóval beszéltem néhány lánnyal, és
több oka is van, hogy közutálat tárgya lettél.
- Halljuk.
- Nem fog tetszeni.
- Lehet, azért csak mondd.
- Először is nem tetszik nekik, hogy
Ezekiel kifejezetten érted jött, mert így nekik esélyük sincs.
- Nem mintha nem lenne már lovagjuk…
- Bármikor lecserélhetik őket –
tájékoztatta Jinx. Amzie kérdőn nézett rá, de barátnője csak bólintott
megerősítendő mondandóját. Amzie-nek egyre ellenszenvesebb lett a rendszer.
- Másodszor?
- Másodszor az sem tetszik nekik, hogy
ha már idejött érted, te kerek perec kikosaraztad. Néhányan megkérdőjelezték az
épelméjűségedet is, de ezt csak a teljesség kedvéért mondtam el.
- Rendes tőled – húzta a száját a lány.
– Szóval minden Ezekiel miatt van?
- Röviden igen.
- És ha nem hagyom, hogy egyáltalán
megpróbáljon a lovagom lenni?
Nem várhatta meg Jinx válaszát, mert
hirtelen egy átok repült felé, és mielőtt mozdulhatott volna felrobbant a
főzeléke, minek következtében a haja, ruhája és arca is olyan lett. Amzie
undorkodva törölte ki a szeméből.
- És ez még csak a kezdet – tette hozzá
baljósan Jinx. Körbenézett ugyan, de bárkitől származhatott az az átok. Amzie
otthagyta a tányérját, hogy a szobájában átöltözhessen. Jinx a folyosón
követte.
- Ha el is fogadom lovagjelöltnek, attól
még nem fog sikerülni az a „tűzfelkeltő csók” – grimaszolt. – Sosem rajongtam
érte, és egyáltalán nem adtam okot arra, hogy utánam jöjjön. Egyszer a falhoz
szegeztem, aminek persze meg is lett a következménye, de…
- A … a falhoz szegezted? Legyőzted?
Sima boszorkányként??? – hüledezett Jinx. Amzie egy vállvonással elintézte.
- Igen.
- Hihetetlen vagy!
Ahogy a folyosón befordultak
meghallották a mágusok részlegét. Csak egy magas kőfal választotta el őket a gyakorlóterüktől.
Amzie érdeklődve nézett arra, amerről a hangok jöttek, majd sokat sejtetőn
felvonta jobb szemöldökét. Jinx hiába is próbálta lebeszélni.
- Amzie, tilos átmenni.
- Csak átnézek, hogy mi folyik odaát… –
varázsolt ragasztóbűbájt a kezeire és már mászott is felfelé. Jinx miután
körbenézett és megbizonyosodott róla, hogy nincs veszélyforrás a közelben
követte barátnője példáját.
Habár az ő oldalukon öt méteres volt a
fal, a másikon vagy harminc, így a fal peremén átnézve szédítő magasból
figyelték az eseményeket. Amzie így is észrevette, hogy sokkal jobban lát, mint
korábban.
Odalenn egy téglalap
alakú zöld gyepes területen mágusok gyakoroltak párharcot, majd mikor intett a
tanáruk megkezdődött a mindenki mindenki elleni harc. Ez fentről mégis inkább
úgy tűnt, hogy a legtöbben Ezekielre mennek. Gero a pálya szélén várta, hogy
csökkenjen a harcolók száma, Season becsülettel támadt és nagyon hatásos volt.
Mégis, Amzie-nek el kellett ismernie, hogy Ezekiel a legelegánsabb, és
legnagystílűbb a társaságból, és azon kapta magát, hogy kíváncsi lenne Season
és Ezekiel párharcára. Úgy állt a helyzet, hogy ez hamarosan be is következhet,
mikor hirtelen fekete sárkányok tűntek fel a lovagjaikkal, és támadást mértek
rájuk. Amzie ahogy meglátta a felé közeledő tűzcsóvát nem tehetett mást,
ugrott. Jinx követte példáját és teljes erővel zuhantak a mágusok felé. Azok
aggódva figyelték őket. Amzie szíve a torkában dübörgött és megpróbálta
felidézni az érzést, ahogy átváltozik, de a föld vészesen gyorsan közeledett
felé. Végül elindult benne a folyamat, végigbizsergett a bőre, ropogtak a
csontjai, és az utolsó pillanatban kiterjesztett szárnyakkal vágott fel a
magasba. Még visszanézett, Jinxet Season tette le biztonságban a földre egy
mágiával, amiért Amzie külön jutalmazta, és a fekete sárkány felé fordult. Az eltűnt
a felhők között, melyek aznap olyan alacsonyan álltak, hogy ráfeküdtek a hegyek
tarajára, így szinte lesből tudott újra lecsapni az iskolára. Amzie csak
remélhette, hogy riasztották a védőket, és ahogy szállt fel a felhők között
vagy négy másik sárkánnyal találkozott. Azok azonnal támadtak rá, tűzzel
próbálkoztak, ami nem hatott, majd mágiával. A lány nem ismerte az összes
támadó mágiát, mivel még nem tanulták, és amúgy is a bronnak kellett jobban
tisztában lenni ezekkel, így csak annyit tudott, hogy mindenáron ki kell
kerülnie őket.
A támadók célját nem tudta, de lassan
rájött, hogy az általuk alkotott gömb közepén áll, habár úgy tűnik, hogy mozog,
ők lekövették. Fogalma sem volt, mi a céljuk, de mivel megtámadták az iskolát
minimum, hogy ki kellett derítenie. Egy óvatlan pillanatban sikerült lekapnia
egy mágust a sárkánya hátáról, de legnagyobb megdöbbenésére a sárkány azonnal
tűzzel támadt, mintha meg akarná semmisíteni a saját bronját. Amzie úgy döntött
ennek véget kell vetni, így szárnybehúzott zuhanórepüléssel indult a föld felé.
A védők ekkor húztak
el mellette, de az egyik sárkányt ez nem érdekelte, alá került és precíz
célzással szénné égette a mágusát. Amzie szinte érezte, ahogy szétporlad a
markában és undorral vegyes dühvel engedte el a maradványokat, miközben
lassított zuhanásán. Csak most sajnálta, hogy nem tudja megkérdezni, mit
akarnak. Csakhogy a támadó nem lassított és a lovagjánál feltűnt Asbeth. Amzie
először azt hitte, rosszul lát, de a lovag jól láthatóan megmutatta az
összekötözött, riadt mágust, majd teljes erőből lehajította a föld felé, ezzel
egy időben a sárkány elé vágott, aki így nem tudta követni a zuhanó alakot.
Amzie rémülten látta, hogy a kastély egyre közelebb ér hozzájuk, védő sárkány
sehol, hisz aki volt, fent viaskodott a támadókkal. Bukfencezve került ki egy
támadó mágiát és immár mit sem törődve a lovaggal barátja után vetette magát és
zuhanórepülésben, behúzott szárnnyal próbálta elérni. Tudta, csak egy
lehetősége van fékezni és elkapni, ha nem él ezzel, Asbeth halott. Csak rá
koncentrált, nem hagyta, hogy a körülötte fokozódó zsivaj megzavarja, a mágus
halálfélelmét is igyekezett kizárni. A talaj már csak pár tíz méterre volt,
mikor kiterjesztette szárnyát, magához ölelte és szárnyával is betakarta a
mágust, végül kemény csattanással ért földet, hogy utána egész az iskola faláig
bucskázott, hogy a kő állította meg. Érezte, hogy szédül, felnézve még látta,
hogy a fekete támadók menekülőre fogják, majd elvesztette az eszméletét.
- Amzie, jól vagy? Amzie! – hallotta
Jinx siránkozó és megnyugtató hangját, és kinyitotta a szemét. A füvön feküdt
ott, ahová lezuhant, Jinx térdelt az egyik oldalán, Gero és Season a másikon,
Asbeth mellett pedig Ezekiel épp barátját szabadította ki. Amzie
megállapította, hogy nem lehetett sokáig ájult, és azonnal fel akart ülni, hogy
lássa Asbethnek a kötésen kívül semmi baja, de ahogy felült majdnem teljesen
lecsúszott róla a köpeny, amit ráterítettek. Körbenézve nem volt nehéz
megállapítani, hogy Season volt annyira előzékeny, hogy vigyázzon a hírnevére.
Maga elé fogta, de ahogy felült még mindig forgott a feje. Season segített neki
felülni.
- Nagyon megütötted magad, az orvos
mindjárt itt lesz, addig ne nagyon mozogj.
- Asbeth jól van? – kérdezte Amzie
kicsit jobban aggódva, mint azt bármelyik mágus szerette volna hallani. A kérdezett
gyenge mosolyt eresztett meg felé, de csak a fejét tudta odafordítani.
- Örülök, hogy látlak – mondat gyengén.
A nőnek fájt, hogy barátját így kell látnia, és dühös volt, amiért őt
használták fel.
- Sajnálom, hogy belekeveredtél.
- Nem a te hibád.
- Nem, de miattam van. Majdnem
meghaltál…
- De nem haltam meg – nyomatékosította a
srác, aki még gyengén is olyan határozott volt, ami Amzie-nek bátorságot adott.
- Tudsz róluk bármit?
- Nem, sajnálom.
- Ezt majd mi kiderítjük – lépett
közéjük egy tanár és villám gyorsan rendelkezett. Amzie és Jinx pár perc múlva
a gyengélkedőn kötöttek ki, Asbeth is, csak másik szobában, Season és Gero,
valamint Jinx két jelöltje a falnál várták, hogy a doki véleményt mondjon.
Mindkét lányt nyugalomra ítélték. Jinx kicsit élvezte, hogy mennyire aggódnak
érte. Amzie viszont a látottakból érezte, hogy beszélnie kell a saját
jelöltjeivel. Egyszerre léptek oda, de ő feltornázta magát, és rájuk nézett.
- Season beszélhetnék egy kicsit
Geroval?
- Természetesen – felelt az és hátrább
lépett. Gero fürkészve, idegesen méregette a lányt. Ő úgy döntött nem
hosszabbítja meg a szenvedéseit.
- Nem szeretném, ha a jelöltem lennél.
Sajnálom.
Gero egy pillanatig megkövülve állt. Nem
épp erre számított. Az eredményei sokkal jobbak voltak, mint Seasonéi. Tudta,
most kéne meghajolnia és szó nélkül elmennie, de képtelen volt rá.
Összeszorított ököllel kérdezte.
- Megtudhatom, hogy miért?
- Persze – felelt nagylelkűen Amzie, de
még mielőtt reflexből biccentett volna leállította a mozdulatot, nehogy újrakezdődjön
a szédülés. – Láttam a csoportos harcotokat, nekem nem stílusom kivárni, hogy
mindenki kiirtsa egymást és a végére maradjak. Továbbá Season kapta el Jinxet,
és ha jól tudom ő adta a köpenyét is.
Gero még mindig leforrázva bámulta, majd
végre erőt vett magán és meghajolt.
- Köszönöm a lehetőséget – azzal sarkon
fordult, és elment. Kifelé még intett Seasonnek, aki kíváncsian lépett a nőhöz.
Amzie bele is fogott a magyarázatba.
- Gerot elküldtem, de ez nem jelenti
azt, hogy automatikusan téged választalak lovagnak.
- Megértem – próbálta higgadtan fogadni
Season a hírt, de sütött róla a boldogság.
- Köszönöm, hogy megmentetted Jinxet. És
a köpenyed is.
- Ez csak természetes – válaszolta a
sablonszöveget, de sütött róla az őszinteség. Amzie érezte, hogy kezd
felülkerekedni rajta a fáradtság.
- Tudod már, hogy kik voltak a támadók,
és miért pont engem vettek célba?
- Nem, de még a tanárok sem. Ha valami
kiderül, azonnal szólok, de valószínűbb, hogy neked szólnak először.
Egy árny suhant át az ablak előtt, és
habár Amzie rájött, hogy csak Julie az, összerezzent. A fáradtság egyre
nyilvánvalóbban kiütközött rajta, le-lehunyta a szemét. Látta, hogy Season
hátrálni kezd, de elkapta a kezét.
- Itt maradnál egy kicsit még?
- Ahogy szeretnéd – bólintott, és leült
az ágy szélére, de Amzie így is érezte a boldogságot, ami belőle sugárzott. El
tudta volna képzelni, hogy vele dolgozzon, és remélte, hogy megkedveli annyira,
hogy szívből megcsókolja. Valami mégis nyomasztotta. Jinxet már körülállták a
barátnői, de hozzá senki sem jött. Márpedig a sárkányok csoportban járnak, és
ha nem tud egy csoporthoz sem tartozni, az nem túl jó előjel. Akár
megsemmisítéssel is fenyegethet. Még mindig Season kezét fogta, és rá nézett.
- Ezekielt is jelöltnek veszem. – Season
öröme azonnal eltűnt, s kétkedve fürkészte a nőt. Bámulatos, hogy Amzie
mennyire könnyen tudott olvasni az arcáról. Igyekezett megnyugtatni. – A többi
sárkány kiközösített, amiért elutasítottam – intett fejével feléjük. Jinxet e
pillanatban is körülrajongták. – Ha ez így megy tovább, annak nem lesz túl jó
vége.
- Kívülállónak nyilváníthatnak, és
megsemmisíthetnek.
- Pontosan.
- Miatta… – a nő most először látott
mélyről jövő gyűlöletet a mágusban. Eddig csak kedvesnek, határozottnak és figyelmesnek
ismerte meg, most először villant fel előtte a harcos. Az, amit a mágus eddig
így vagy úgy, de rejtegetett. – Értem. Úgyis te döntesz.
Amzie tovább fürkészte az arcát. A mágus
már nem volt annyira magabiztos, de azért mellette maradt. Amzie gyengéden
megszorította a kezét.
- Maradj mellettem egy kicsit.
- Jó – mosolyodott el Season.
Ekkor ért oda hozzájuk Ezekiel.
Hivatalosan nem volt joga ott lenni mondván, hogy szigorú ágynyugalomra ítélték
a lányt, de tudnia kellett, hogy jól van. Sütött róla az aggodalom.
- Hogy vagy? – kérdezte. Amize
igyekezett megnyugtatni.
- Nem vészes. Asbeth hogy van?
- Felgyógyul, nem lesz maradandó
sérülése. Most hallgatják ki – mondta, de figyelmét jelen pillanatban inkább az
kötötte le, hogy Amzie a mágus kezét fogja. Féltékeny volt, nagyon is, de
igyekezett nem mutatni.
- Még akarsz a jelöltem lenni? –
kérdezte meg hirtelen Amzie. Ezekiel lelkesen válaszolt, azonnal felcsillant a
szeme.
- Igen!
- Jó, akkor az vagy. Szólj, ha valamit
kiderítettek Asbethtől.
Ezekiel lelkesedése ahogy jött, olyan
gyorsan el is ment. A sárkány máris elküldte magától, így ha névlegesen jelölt
is, nincs sok esélye. Kényszeredetten meghajolt.
- Szólok – azzal sarkon fordult, és
elment. Season boldogan ült mellette, és fogta a kezét, míg Amzie elaludt.
Mikor felébredt
Season már nem volt mellette, viszont néhány lány az ő ágya mellé is telepedett
és lelkesen üdvözölték.
- Szia! Jól vagy?
- Úgy aggódtunk érted!
- Igen, még kész sem vagy, és máris a
feketékkel harcoltál!
Amzie erre a képmutatásra inkább nem
reagált, valamennyire mégis kiülhetett az arcára, mert egy lány, aki szintén
nemrég került oda – és szintén nem volt még túl azon a bizonyos csókon – magyarázkodni
kezdett.
- Ne haragudj, hogy nem szóltunk hozzád,
de azt mondták ha megtesszük minket is kiközösítenek.
- Igen, és mi nem vagyunk annyira menők,
mint te – fűzte hozzá a másik is kivert kutya tekintettel. Amzie végignézett
rajtuk, és nem tudott nem megbocsátani.
- Jól van, fátylat rá. Most mi a
helyzet?
- Hallotta mindenki, hogy Ezekielt is
elfogadtad jelöltnek, de az idősebbeknek nem tetszett, hogy elküldted, míg
Seasont nem.
- Seasonnel semmi baj. Különben is,
megmentette Jinxet és rám is figyelt. Ezekiel hol volt akkor, ha annyira a
lovagom akar lenni? – kissé bosszankodva.
- Épp ez az. Felment utánad seprűn.
Leszedett egy mágust, de meghalt, a saját sárkánya ölte meg, legalábbis azt
mondta – a lány, de a homlokát ráncolta. Amzie megdöbbent a hallottakon.
Sárkányok közé felmenni seprűn kis híján az öngyilkossággal egyenlő. Ezekiel
mégis megúszta. A többiek mégis kétkedtek benne, így kénytelen volt
megerősíteni.
- Én is leszedtem egy mágust, az enyémet
is elégették.
- De ez hihetetlen! – fakadt ki a
lány. – Senki sem öli meg a saját
lovagját!
- Pedig ezek megtették – sötéten Amzie.
- Ezt nem a gyengélkedőn kéne
megbeszélni – lépett be Julia nyomában Force-szal. Amzie-t meglepte, hogy
együtt jöttek, bár később rájött, hogy régebbi párok járhatnak együtt az iskola
területén különleges alkalmakkor. Pontosabban vészhelyzetben. Julia közben
mellé ért, és felmérte. – Jobban vagy?
- Igen, nem volt komoly sérülés – ült
fel a lány.
- Jó. Az igazgató hívat, beszélni
szeretne veled, és a jelöltjeiddel.
- Jövök – állt fel Amzie.
A folyosón csatlakozott hozzá a két lovag-jelölt.
Nagyon hivatalosan jöttek a nőtől egy lépéssel lemaradva, és semmilyen nyoma
sem látszott, hogy rivalizálnának egymással.
Az igazgatónő
gondterhelten, hátrakulcsolt kézzel merengett az ablakban, csak mikor belépett
a hármas fordult meg és vette magára komoly szerepét, ami egy pillanat alatt
elrejtette a gondjait. Őszbe forduló hajú nő volt szálfa egyenes háttal,
filigrán testalkattal, szigorú tekintettel. Amzie most először látta igazán
közelről és csak most vette észre, hogy a nő a negyvenes éveiben járhatott, nem
volt annyira idős, ami ősz haját indokolta volna, ellenben a bőre arany színűn
csillogott az íriszével egyetemben, ami kétséget sem hagyott afelől, hogy
milyen színű sárkányként. Amzie vele szemben állt meg, oldalán a két jelölttel.
Ők meghajlással köszöntötték a nőt. Ő azonnal a lényegre tért:
- A támadás miatt kérettem önöket. A
házirend sorozatos felrúgása veszélybe sodorta az iskolánkat. Amzie, önnek
semmi keresnivalója sem volt az elválasztó falon, a lezuhanó törmelékek bárkit
megsebesíthettek volna nem beszélve arról, hogy Jinx is csak Seasonnek
köszönhette, hogy ép bőrrel megúszta. Ezekiel, önnek pedig még tilos más
sárkányokkal felvenni a harcot, ennyire ne igyekezzen elnyerni Amzie
elismerését. Meghalhatott volna, vagy elkaphatták volna a saját felelőtlen
viselkedése miatt és én nem akarom, hogy azzal legyenek tele a hírlapok, hogy
az iskolánk tanulót vesztett. Világos?
- Elnézést – hajoltak meg, Amzie is
csatlakozott.
- Büntetésből két nap elzárást kapnak,
külön cellákban – tette még hozzá szigorúan, majd felengedett az arca, és
hangsúlyt váltott. – Láttak bármit, amiből megtudhatjuk, hogy kik lehettek?
- Mind feketék, nagy termetűek. A
lovagjaikon csuklyás köpeny volt. És ha elvesztik, megölik őket. Én is
próbáltam egyet elkapni, de elégették – tájékoztatott a lány. Ezekiel is csak
hasonló beszámolót tudott nyújtani.
- Van róla valami elképzelése, hogy
miért önre támadtak? – faggatózott tovább az igazgató. Amzie hiába
gondolkozott, semmi ésszerű magyarázat nem jutott eszébe. Hangosan
gondolkodott.
- Apám a minisztériumban dolgozik, de
bárki aki ismeri elmondhatja, hogy csak örülne a halálomnak, ezzel nem tudnak
befolyást gyakorolni rá.
- Igen, tudom – bólogatott gondterhelten
a nő, és ismét végigmérte Amziet. – Nincs valami különleges adottsága, amit nem
osztott meg velem?
- Tudtommal nincs.
- Valami, amivel esetleg mindig is
együtt élt, ezért az ön számára természetes?
- Nincs – határozottan a lány, de
kibukott belőle az első vicces gondolat. – Az egyetlen különleges tulajdonságom
az, hogy Ezekiel otthagyva a rajongótáborát utánam jött.
Humornak szánta, de az igazgató komolyan
fontolóra vette a dolgot.
- Végül is Asbeth az ön barátja is, jól
tudom?
- Az iskola kezdete óta – bólintott a
mágus. A nő hangosan gondolkodott.
- Lehet, hogy rátapintott a lényegre.
Ezt csak egyféle képpen tudhatjuk meg: el kell különülniük.
- Vagyis? – Amzie.
- Nem lehet egy ideig a jelöltje, ne
találkozzanak.
Amzie felnyögött, amit mindkét jelölt
félreértett, így a lány korrigált is. – Igazgató, engem kiközösítettek, mert
nem fogadtam jelöltnek, senki sem fogja nekem elhinni, hogy nem én passzoltam
megint, szóval megkérhetem, hogy vagy hirdesse ki a helyzetet, vagy Ezekiel
maradjon mellettem.
- Nem fogom kihirdetni. Nem tudhatjuk, hogy
vannak-e árulók köztünk.
- Akkor marad mellettem? - Amzie lemondón. – Végül is annyira nem
tudjuk elszeparálni, legfeljebb ha visszamegy a Merlinbe.
- Nem, a Merlinbe semmiképp sem megy –
jelentette ki az igazgatónő, de mivel a kiközösítést szerette volna elkerülni,
kénytelen volt jóváhagyni a lány kérését. – Ha így áll a helyzet, akkor marad
minden a régiben. Úgysem a diákjaimon akarom kikísérletezni, hogy mit akarnak a
támadók. De nagyon vigyázzanak magukra, sehová se menjenek egyedül.
- Értettem – hajoltak meg.
- Ennyi, elmehetnek – zárta a
beszélgetést, és a hármas kiment a szobából.
Némán haladtak a folyosón, csak mikor
elhagyták az igazgatói szárnyat szólalt meg Ezekiel.
- Amzie, beszélhetnénk négyszemközt?
A lány a gondolataiba merült, most
összerezzent a hangra, de a srác felé fordult.
- Persze.
- Előre megyek – ajánlotta előzékenyen
Season és már ott sem volt. Ezekiel tekintetével követte, s csak mikor
ellenfele eltűnt a sarkon szólalt meg.
- Azért választottál jelöltnek, mert
kiközösítettek?
A lánynak ismeretlen volt ugyan, de
megbántottság burkolta a mágus teljes lényét.
- Ha nem teszem, nem lesz csapatom,
eléggé nyomós indok.
- Ismerem a kiközösítésre vonatkozó
passzust – közölte Ezekiel. – De azt reméltem, hogy legalább egy kicsit
komolyan gondolod, hogy szívesen fogadnál lovagodnak.
- Egyszer már nemet mondtam.
- Változhatott az elképzelésed – mondta csüggedten
a mágus, mint aki maga sem hisz már benne. Elnézte a lány vonásait, és nem
akarta elhinni, hogy tényleg semmilyen hatással sincs rá. Hogy semmi esélye
sincs nála. Amzie is megenyhült. Eddig csak a magabiztos Ezekiellel
találkozott, azon kivétellel, mikor miatta megsérült mindig tele volt
önbizalommal, és Amzie most látta ugyan olyan esendőnek, mint az összes többi
mágust.
- Majd meglátjuk, hogy tudunk együtt
dolgozni – próbálta vigasztalni, de a srác erre csak felkapta a vizet.
- Dolgozni… Mások bármit megadnának,
hogy őket kérjem, rád miért nem vagyok semmilyen hatással?
- Biztos velem van a baj, ne vedd
magadra – Amzie most már komolyan szerette volna megvigasztalni, de nem tudott
szabadulni az érzéstől, hogy ez csak egy hiszti, vagy színjáték, hogy közelebb
kerüljön hozzá. Ezekiel közben eldöntött valamit, mert szembefordult vele, és
komolyan a szemébe nézett.
- Mondd meg őszintén: akarod, hogy a
jelölted legyek, vagy nem?
Amzie nem szerette, mikor sarokba
szorították, bepöccent erre a kérdésre.
- Te jöttél utánam azzal, hogy jelölt
akarsz lenni, meg hogy letetted a vizsgákat, de eddig csak barátok voltunk, nem
várhatod, hogy bejelented, és essek hasra előtted! Elfogadtalak jelöltnek, vagy
kivárod, hogy egyáltalán hogy tudunk együttműködni, vagy ha képtelen vagy várni
vond vissza te!
- Együttműködni, meg dolgozni, te ezt az
egészet munkának veszed! Én védeni akarlak minden tudásommal, a szád lenni, ha
átalakultál, a pajzsod, a ruhád! A gondolatod közvetítője, én veled akarok
repülni, senki mással! Ez nem csak munka… – fakadt ki elkeseredetten. Amzienek
viszont nem volt ereje a további vitához.
- Jó, te erről az egészről tudtál, nekem
meg kiderült pár hete, szóval nem várhatod, hogy akkor most csettintésre legyek
szerelmes csak azért, hogy nekem is legyen tüzem!
- Ha így állsz hozzá, nem is leszel soha
az!
- Akkor csók nélkül lesz tüzem, na?
- Az még senkinek sem sikerült.
- Szerintem csak senki sem próbálta.
- Ezek szerint nem veszed komolyan ezt
az egészet?
- De, tök komolyan veszem, de az
érzéseimet nem lehet beidőzíteni, hogy akkor hat nap múlva beleszeretek ebbe és
ebbe. Egyébként is, mi van, ha valaki olyat szeretek meg, aki béna a harcban?
Akkor nem fogom őt választani csak azért, mert szeretem.
- Pedig csak azzal fogsz tudni
kommunikálni. Az ért majd meg, akitől a csókot kapod, akivel össze vagy kötve.
Amzie ingerülten széttárta a karját.
- Pedig akkor sem tudok csettintésre
beléd szeretni, vagy el tudod fogadni, vagy nem!
- Jó! – Ezekiel, és faképnél hagyta a
lányt. Amzie nézte, ahogy eltűnik ő is a folyosó végén, és úgy döntött felmegy
Asbeth-hez, hátha nem ott lesz, és mint régi baráttal beszélhetnek. Csakhogy
mielőtt elindulhatott volna Julia és Force fogták közre:
- Erre gyere, mutatom az utat – Julia.
- Hová?
- Két napi elzárást kaptál.
- Jó, de máris?
- Talán más dolgod van? – húzta fel
szemöldökét. Amzie megadóan lehajtotta a fejét.
- Nem, megyek – követte. A szikla felső
részébe vájt cellába vezették, egy kis ablak volt rajta, rácsos, és az ajtón is
egy rácsos ablak. A cellában egy ágy, egy asztal, és kész. Kicsi volt az egész,
pár lépéssel végig lehetett benne menni. A lány önként bement, de nem bírta
megállni, társa felé fordult.
- Julia!
- Igen?
- Kérhetek valamit?
- Mit? – kérdezte elővigyázatosan a howel.
Általában határozott vonásain most mintha sajnálat jelent volna meg, ami
Amzie-nek reményt adott.
- Ha Asbeth-et előbb engedik el, mint
két nap megmondanád neki, hogy itt vagyok?
Julia mérlegelte a hallottakat, végül
megenyhültek a vonásai.
- Megmondom.
- Köszönöm.
- Legközelebb ne csinálj hülyeséget. Ezt
utálom – és rázárta az ajtót. Amzie pedig jobb dolga nem lévén leheveredett az
ágyra.
Az első napot úgy
fogta fel, mint pihenőt, elnézte a toronyból a lentiek mozgolódását,
emlékezetébe véste az udvar és gyakorlótér minden négyzetméterét, a toronyból
ugrálós repülés óra pedig még szórakoztatta is. Mégis, délutánra kicsit unta a
semmittevést, így leheveredett az ágyára.
Éjszaka ébredt és azonnal odaült az
ablakhoz. Megváltozott a Fészek képe, a falakon és bástyákban mindenhol
sárkányok őrködtek, mintha legalábbis igazi várban lettek volna, bár Amzie-nek
el kellett ismernie, hogy a feketék támadása komoly ok lehet erre a
készültségre. Julia gormantját osztották be éjjelre, a vörös sárkány Force-szal
a hátán repült egyik sárkányától a másikig, közben mind feszülten pásztázták a
látóhatárt, ami amúgy pártíz méterre a Fészektől máris feketeségbe veszett. Az
éjszakai baglyokon és néhány más madáron kívül azonban semmi sem mozdult.
Amzie jó fél óra múltán azt is
megfigyelte, hogy egy-egy felszálló sárkány ha repült is egy kört, bizonyos
ponton sosem lépett túl, épp addig ment, ameddig megszabták nekik. Elismerőn
figyelte, hogy ennyire betartják a szabályt, ő a részéről a hűvös éjjeli
áramlatokon elment volna pár magasabb gerincig. Persze laza szabálytisztelete
juttatta oda, ahol épp volt. Nagyot sóhajtott és visszafeküdt az ágyára.
Csillagfényes volt az
éjszaka, mikor neszezésre ébredt. A tagjai a kétnapi mozdulatlanságtól teljesen
elgémberedtek, alig várta, hogy másnap délelőtt kiengedjék. Kíváncsian
figyelte, ahogy fény dereng a folyosón, végül ismerős alak bontakozott ki a homályból.
- Amzie?
- Asbeth, te vagy? – kelt fel lelkesen a
lány és azonnal az ajtóhoz lépett. Asbeth leeresztette botját, hogy láthassa a
lány arcát.
- Sajnálom, hogy miattam bezártak –
vallotta be őszintén. Amzie a rácsba kapaszkodott, úgy nézett a szemébe.
- Nem miattad volt, korábban kezdődött.
Hogy vagy?
- Jól, holnap reggel indulnom kell,
elvileg nem találkozhatnánk, de megkaptam az üzeneted, és látni akartalak. Hogy
tetszik a suli?
- Elég hajmeresztő szabályaik vannak…
- És mint tudjuk, te nem szereted a szabályokat
– folytatta mosolyogva a mondatot Asbeth.
- Ezeket nem. De nincs sok választásom,
boldogulok, ahogy tudok.
Egy ideig hallgattak, végül a srác bökte
ki, amire gondolt.
- Meglepődtem, mikor Ezekiel utánad
jött.
- Jaj, ne is mondd, miatta már elég
bajba kerültem…
Asbeth meglepődött, és kicsit feljebb
emelte botját, hogy jobban lássa Amzie arcát, de nem látta rajta, hogy
viccelne.
- Azt hittem örülni fogsz.
- Miből?
- Azt hittem kedveled.
- Miből hitted?
- Nem tudom. Csak mert mindenki odavan
érte. Azt hittem te csak azért nem mutatod ki, hogy ezzel vond magadra a
figyelmét. Ami sikerült is.
- Látom. De nem színleltem, tényleg csak
barátként tudok rá gondolni. Őszintén szólva jobban örültem volna, ha téged
látlak meg akkor az ajtón bejönni – hadarta, majd lesütötte a szemét. Fogalma
sem volt, honnan vette a bátorságot, talán a félhomály, vagy hogy a srác másnap
úgyis visszamegy a Merlinbe, és talán nem is látja többet. Csalódottan gondolt
erre a lehetőségre. Zavartan nézett fel, mert túl mély volt a csend köztük, de
azonnal meglátta Asbeth csillogó szemét. Most már ő is felemelte a kezét, és
kis hezitálás után megfogta a lányét a rácson, majd mikor nem kapta el
körbefonta, és ez hihetetlen nyugalmat adott neki. Amzie viszont hirtelen úgy
érezte, hogy kiugrik a szíve a helyéről.
- Valamit tudnod kell – kezdte Asbeth
komolyan, de láthatóan eszébe sem jutott, hogy eleressze a kezét, mintha így
szeretnének maradni örökre. – Én is
megpróbáltam letenni a kiegészítő vizsgákat, de megbuktam.
- Sajnálom.
- Én is. Viszont mielőtt visszamegyek a
Merlinbe, talán valamiben még tudok segíteni.
- Miben?
- Nem biztos – folytatta, és
hátranézett, hogy nem jön-e valaki, de a folyosó kihalt volt. Ekkor
eleresztette a lány kezét és a rácson átnyúlva magához vonta az arcát, és
megcsókolta.
Amzie megdöbbent, aztán a szíve
véglegesen ki akart szakadni, és forróság járta át az egész testét, szinte alig
kapott levegőt, mikor Asbeth elengedte, és visszahúzódott. Amzie viszont
elkapta a kezét és ujjain átfonta a sajátját, így támasztották az ablakra. A
lány csak pár perc után érezte, hogy képes megszólalni.
- Szerintem hatott. Köszönöm.
- Én köszönöm – mosolyodott el
szomorkásan Asbeth. – Ha egy mód van rá, Ezekielnek ne mondd el. Nem akarok
vele összeveszni emiatt.
- Mostanában elég hisztis.
- Nem szokta meg az elutasítást.
- De így nem lehet vele dogozni.
Asbeth hallgatott egy ideig, végül úgy
döntött megkérdezi, amit szeretne.
- Kit választasz lovagodnak?
- Mindenki azt várja, hogy Ezekielt,
mert annyira menő, és mikor láttam harcolni tényleg elég nagystílű volt.
Tehetséges – Amzie, de elhallgatott. Asbeth noszogatta.
- De?
- De Seasont kedvelem. Nem annyira
rámenős látszólag, csak épp mindig ott van, ha szükség van rá. Ezekiel ha
besértődik egyszerűen elmegy. Szerintem én elég toleráns vagyok, de ezért ez
durva volt. Season remekül tudja, hogy mit szeretnék.
- Például? – érdeklődött Asbeth.
- Amikor ránk támadtak látta, hogy én
boldogulok, de nyilván tudja, hogy Jinx a legjobb barátnőm, és törődött vele,
hogy épségben megússza. Lehet, hogy nem jött fel a sárkányok közé, de épeszű
lovag nem is kockáztatja feleslegesen az életét. Tulajdon képpen sokkal
megfontoltabb, mint Ezekiel. – Itt zavartan állt meg, de egy pillanat múlva
folytatta. – Ha vizsgáztál biztos tudod, hogy elég fontos, hogy a lovag a
sárkánnyal jól kijöjjön.
Asbeth is ismerte a lányt annyira, hogy
ne akarjon pontosítani. Látta, hogy Amzie mennyire idegenkedik ettől az
erőltetett kapcsolat témától, így csak bólintott.
- Azt hiszem ha harcolnék, inkább rá
bíznám az életem. És kezdem megkedvelni. De félek Ezekiel és a többi sárkány
reakciójától. Kiközösítettek csak mert elutasítottam.
- Elutasítottad? – derült fel Asbeth.
- Bejött önelégülten, hogy majd ő lesz a
jelöltem, és minden tökéletes lesz, látnod kellett volna.
- El tudom képzelni – nevetett fel
Asbeth. – Igazából körbeérdeklődtem az itteniekről.
- És mit derítettél ki?
- Season nem feltűnősködik, de ő az
egyik legjobb. Valójában két sárkány is lovagjának akarta korábban, de
visszautasította.
- Tényleg? Mármint tudtam, hogy ezt is
lehet, csak meglepő. Tekintve, hogy akkor kárba megy az a sok év tanulás.
- Valóban nem jellemző, de ő megtette,
kétszer is.
- Akkor lehet, hogy harmadszor is
megteszi. Mi volt az ok?
- Ennyire mélyen nem mentem bele. Azt
hiszem az egyik lány túlságosan uralkodni akart felette, a másikkal nem tudom,
mi volt, de a végén lépett vissza.
Amzie a homlokát ráncolta.
- Nem szeretném, ha visszalépne. És még
mit hallottál róla? Tudás szempontjából?
- Elméleti tárgyakból kitűnő, és kiváló
stratéga, ami egy lovagnál nem hátrány – tette hozzá sokatmondón.
- Te… támogatnád, ha őt választanám?
- Nincs beleszólásom.
- A véleményed kérdeztem.
- Lehet, hogy soha többé nem
találkozunk.
- Akkor is érdekel a véleményed –
szorította meg a kezét. Asbeth örült, de fájt is neki, hogy több beleszólása
nem lehet a lány életébe.
- Tehetséges, értelmes, és… összepasszolnátok
– préselte ki magából, de nagyon nehezére esett. – De van még valaki, Maxnek
hívják.
- Debora-jelöltje Max?
- Először igen, de magától visszalépett
és most Jinxet célozta meg.
- Akkor miért ajánlod?
- Mert ő is nagy stratéga, és úgy
hallottam a védő mágiája erősebb, mint Seasoné, ami harcban szintén nem
hátrány.
- Akkor Jinx jól járna vele. Én meg
tudom védeni magam.
- Lehet, de egy kis plusz sosem jön
rosszul. Ha felmerül benne, hogy hozzád jelentkezzen ne vesd el azonnal.
- Nem fogom, de kezd herótom lenni ettől
az egész válogatástól.
- Akkor se kapkodd el. Az életed múlhat
rajta. Nem szeretném, ha olyat választanál, aki nem tud megvédeni.
- Csak a legjobbat választom –
szorította meg a kezét, aztán elnevette magát – Ezekielről szó sem esett,
szegény teljesen kiesett a szórásból.
- Igen, tényleg. Lehet, hogy letette a
kiegészítő vizsgákat, de ez akkor sem olyan, mintha valaki már hat éve itt van.
Jó, és okos, de akkor sincs elég tapasztalata.
Hirtelen lépéseket hallottak a folyosón
közeledni. Asbeth egészen eloltotta a botját, és néma csendben várták, hogy a
lépések elhaljanak.
- Köszönöm – suttogta Amzie. Észre sem
vették, de már pirkadni kezdett az ég alja. Asbeth szomorúan látta, és
visszanézett a lányra.
- Mennem kell, hajnalban indulok, Julia
és Force visznek.
- Vigyázz magadra, és mindent köszönök!
- Te is vigyázz magadra – még egyszer
megszorította a kezét, aztán eleresztette és lesietett a lépcsőn. Amzie sokáig
állt még az ajtónál. Kusza érzések kavarogtak benne. Egy része utána ment
volna, de imádott repülni, és mivel Asbeth is sok jót mondott Season-ről
érezte, hogy jó választás lenne.
Egy kellemes napon,
mikor már a tavaszi langyos szél fújt még a Fészek környékén is a jelöltek
szárnyában épp órán ült Gero és Season, ez utóbbi elgondolkodva bámult ki az
alakon, mikor egy összetéveszthetetlenül vörös sárkány zuhant le az ablak
előtt, nyomában egy zafír sárkánnyal a hátán barázdákkal, amit Amzie különös
ismertetőjegyének tekintettek. Season eddig sem követte különösebben az óra
folyását, most pedig azonnal felkelt a helyéről és az ablakhoz lépve figyelte,
ahogy Amzie beérte Juliát, aki mintha csak erre várt volna lábával a mellettük
elhúzó falhoz próbálta lökni, csak Amzie sárkányt meghazudtoló ruganyosságának
köszönhette, hogy ki tudott fordulni a csavarásból, de így is alá került és
csak nagy nehezen tudta Juliát kikerülve ismét feltornászni magát a magasba.
- Season, óra van, üljön vissza –
hallotta fél füllel a tanár hangját, de érdekelte, hogy Amzie, mint újonc
sárkány a valóságban mire képes, ezért az ablaknál maradt. Arra is kíváncsi
lett volna, hogy Julia miért támadta meg. Abban biztos volt, hogy nem az óra
része, hisz a Fészek területén kívül szálltak, és Juliának nem is volt joga
harcolni az újonccal.
Míg ezen gondolkodott Amzie zafír
sárkányként egy kiszögellés mögé bújt és a kellő pillanatban kőzáport zúdított
ellenfelére, aki viszont ezt kikerülte és lábával a falhoz vágta a másikat,
majd lefújta tűzcsóvával. Amzie ugyan nem sérült meg, de a bronja, ha lett
volna, nem élte volna túl, ezzel vége is lett a harcuknak. Season választottja
veresége ellenére nem érzett csalódottságot. A sárkány csak pár hete élt a
képzőben, Julia majdnem öt éve, ennyi rutint nem lehet azonnal legyőzni.
Visszafordulva Ezekiellel találkozott a tekintete. Az bezzeg nem engedhette meg
magának, hogy az óra közepén az ablakhoz sétáljon és habár közönyös képet
vágott legbelül nagyon zavarta, hogy vetélytársának ekkora tekintélye van még a
tanáraik között is. Egyedül az vigasztalta, hogy Amzie különösebben erős vonzódást
felé sem mutatott, illetve úgy sejtette tisztában sincs Season értékével, mint
ahogy ő sem nézte volna ki belőle elsőre, csak a lassan begyűjtött
információkból jött rá, hogy a másik milyen jelentőséggel bír a képzőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése