Megérkeztek a suli
udvarára, ahol szinte minden diák őket várta. Ahogy leszálltak Amzie észrevette,
hogy mennyire kifáradt és visszaváltozott emberré. Ekkor jött rá, hogy ruhái
nincsenek sehol, testét még a zafírkék pikkelyek borítják, de érezte, hogy ez a
védőréteg is szívódik fel. Nem szeretett volna csupaszon állni az iskola
udvarán ennyi szem kereszttüzében, de kézfejéről és lábáról már kezdett
visszahúzódni a pikkely, és feltűnni saját bőre. Azonnal szégyenpír öntötte el
az arcát. Az átalakulás végtagjaitól a teste felé tartott, így amilyen gyorsan
csak tudott elindult a szobája felé, de hihetetlenül kimerült, esélye sem volt
odaérni.
- Tessék – terített hirtelen a hátára
egy köpenyt Asbeth, mire Amzie kimondhatatlanul hálásan nézett rá.
- Köszönöm.
- Nincs mit – mosolygott rá megnyugtatón
a srác.
- Örülök, hogy ismét találkozunk. Julia
vagyok – lépett hozzá a tűzvörös sárkány, és Amzie hirtelen megértette, honnan
a színe. A haja is tűzvörös zuhatagként omlott végig a hátán, jól illett
köpenyéhez, amit nyilván saját bronja adott rá. A lány felismerte, hogy ők
jöttek ki korábban az igazgatótól. – Nem hittem, hogy már ebben az évben
átváltozol. Azt a feladatot kaptam, hogy vigyelek a Fészekbe. Csomagolj, addig
beszélek az igazgatóval. A hallban találkozunk.
- Rendben – biccentett a lány. Egyre
több kérdés merült fel benne, amikre szeretett volna választ kapni és igenis
örült, hogy sárkány lett. Legalább megmutathatja, hogy mennyit ér.
A szobájában ott ült
Sabyn és a négy srác, mégis súlyos csend nehezedett rájuk. Amzie nem tudta, mit
is mondhatna búcsúképp, a mágusok pedig csak hallgattak, ahogy a lényeges
pillanatokban tették. Végül Asbeth szólalt meg mégis.
- Kíváncsiak voltunk, mikor változol át.
Amzie lassan csomagolt. Maradt volna a
társasággal, másrészt meg alig várta, hogy mehessen.
- Mióta tudtátok?
- Ó, mielőtt megérkeztél már megkaptuk a
feladatot, hogy figyeljünk.
- Miért nem lehet ezt nekünk is
megmondani?
- Mert nem mindenki változik át végül.
Van, aki néhány hónapig álmában átalakul, aztán megszűnik, és boszorkány marad.
Képzelheted, mi lenne, ha mindenkinek szólnánk. Aztán hallgathatnánk, hogy „én
majdnem sárkány lettem” – nevette el teátrálisan a végét. Amzie közben végzett
a pakolással.
- Sajnálom, hogy ennyi gondot okoztam.
- Nem volt gond – csatlakozott Ezekiel is.
- Legalább végre kialszod magad. A
rajongóid nem díjazzák a karikás vörös szemed – nevetett rajta, mint mindig.
Ezekiel fáradtan fogadta az élcet.
- Mindig eltüntettem a „karikás vörös
szemem”. A rajongóimnak pedig mindegy, hogy fáradt vagyok-e, vagy sem.
- Milyen igaz. Minden esetre köszönök
mindent, amit értem tettetek. Örülök, hogy egy szobába kerültem veletek – mosolygott.
Sabyn megölelte.
- Hiányozni fogsz. Aztán nehogy te is
olyan beképzelt légy, mint a többi sárkány!
- Igyekszem – mosolygott Amzie, és
kibontakozott az ölelésből.
- Állítólag minden sárkánylovag
szívdöglesztő, vigyázz velük!
- Többet tudsz róluk, mint én – nevetett
fel Amzie.
- Lehet, de te tartozol közéjük – replikázott
irigykedve a másik.
Ezekiel és Asbeth
lekísérték a hallba. Julia még nem volt ott, csak a mágus, így nyugodtan
elbúcsúzhattak.
- Örülök, hogy megismertelek – fordult
Ezekiel felé a lány, de a mágus szemmel láthatóan nem volt elégedett ezzel a
kijelentéssel.
- Én is.
- Most kéne zokogva a nyakadba borulnom
azzal, hogy nem akarlak elhagyni?
- Olyasmi – nevetett fel a srác, de
mintha zavarban lett volna.
- Majd a rajongóid megteszik, ha fél év
múlva végzel. De azért – folytatta, mire Ezekiel kíváncsian a szemébe
nézett – hiányozni fog a sok
terepakadály az ajtó elől.
A srác mintha mást várt volna, de
nevetett a lánnyal. Amzie Asbeth felé fordult.
- Mindent köszönök. Kezdettől fogva
rendes voltál velem, nem felejtem el.
- Igazán szívesen – mosolygott rá
szívből a mágus, de Amzie nem bírta megállni, megölelte, amin Asbeth
meglepődött és barátjára nézett. Ezekiel nem örült túlzottan a fejleményeknek,
de nem tehetett ellene semmit. Asbeth viszonozta az ölelést, végül elengedték
egymást.
- Írj néha – kérte a lányt. – Kíváncsi
vagyok a képzésükre.
- Képzés?
- Idejében mindent meg fog tudni –
lépett közben hozzájuk Julia bronja, és ezzel egy időben Julia is megérkezett.
- Elbúcsúztál? – kérdezte, miközben jól
láthatón végigmérte Ezekielt. Amzie megdöbbent a pillantáson. Eddig a mágus
rajongói mind csendes, vagy hangos rajongással köszöntötték, de Julia úgy mérte
végig, mint valami prédát, amit ha van kedve, megszerez magának. Boszorkánytól
még nem látta ezt a tekintetet és kezdte érteni, mit értett az alatt Sabyn,
hogy a sárkányok beképzeltek.
- Igen, mehetünk – felelt szinte azonnal
csak hogy megszabaduljon attól a tekintettől.
- Gyere velem – intett neki és kimentek
az udvarra. Ott Julia visszaváltozott sárkánnyá, a mágus felsegítette maga elé
Amziet a nyeregbe, a táskáját mögéjük rögzítették, és egyetlen szárnycsapással
felszálltak. A lány számára furcsa volt sárkányon repülni. Egyáltalán nem
hasonlított arra, mikor saját maga uralja a levegőt, csak annyit tehetett, hogy
a nyeregbe kapaszkodott és nézelődött. Kicsit zavarta, hogy a lovag átkarolja
hátulról, de mivel semmi zavarba ejtő mozdulatot sem tett, ez a kényelmetlen
érzés lassan megszűnt. Ekkor vette észre, hogy nála is van egy bot, de sokkal
rövidebb, mint a szokásos ember magas csatabot, ez csak félkarnyi hosszú volt.
Amzie magában megállapította, hogy repülés közben érdekes is lenne a hosszúval
lavírozni. Ezekiel nyilván már a rövid botok láttán megkérdezte, hogy mire
valók, így valószínűleg kiskora óta tudott a sárkányokról. Mint minden mágus.
De nem akarta elrontani a kedvét a mágusok fölösleges titkolózásaival, inkább a
saját jövőjére koncentrált.
- Milyen messzire megyünk?
- Úgy másfél óra az út – Julia erre
mintha horkantott volna, mire a mágus elmosolyodott. – Inkább csak egy.
Amzie-nek tetszett, hogy fél szavakból
is megértik egymást.
- Én Amzie vagyok, és te? – kérdezte,
mikor rájött, hogy még a nevét sem tudja. Ez is furcsa volt számára. Egész
eddigi életében azt hallgatta, hogy a boszorkányok senkik, de ez a mágus
engedély nélkül meg sem szólalt. Szinte inasként viselkedett Julia mellett.
- Force vagyok.
- Kérdezhetek néhány dolgot?
Force mintha Julia válaszára várt volna,
de az bólintott, így a bron is.
- Igen.
- Hogy kap egy sárkány lovagot? Ki dönt,
hogy ki kivel legyen?
- Ez kölcsönös választás. Ha egyikük nem
akarja, akkor nem alkotnak párt, de a sárkány bármikor cserélhet, vagy bárkire
mondhat nemet.
- És a mágus?
- Ha egy lovag elkötelezi magát, csak
igen indokolt esetben kérheti, hogy más lovagja lehessen. De ez nem jellemző.
- Mennyire nem?
- Ha valaki más mellett dönt, annak
rendszerint el kell hagynia az osztagot.
Amzie emésztette a hallottakat. Még
mindig nem fért bele a világképébe, remélte, hogy beletanul.
- És milyen a Fészek?
- Gyakorlatilag egy iskola, két részből
áll. A sárkányoké az egyik szárny, a lovagoké a másik. Iskolai oktatás folyik,
csak a tantervben harcászat és egyéb
ismeretek is vannak. A mi részünkről ugyanúgy.
- És ki lehet bron?
- Vannak bizonyos feltételek, de ezzel
nem untatnálak.
Vagyis nem tartozik rám – fordította
Amzie, de nem sértődött meg. Nyilván az iskola szabálya, hogy nem árulja el.
- Én mikor kapok bront?
- Az optimális együttműködéshez már megérkezésed
után elindul a kiválasztás. Négy hónapod lesz, hogy megtaláld az ideális
partnert, addig bármelyik fél szabadon visszaléphet.
- Ez jó.
- Ennek mindenki szokott örülni.
- És ti mióta vagytok együtt?
- Négy éve.
- Tök jó. És voltatok éles helyzetben?
- Erről egyelőre nem beszélhetek.
Amzie végre megfejtette: Force-ból
sugárzott a tisztelet.
Ez után már a
megváltozó tájra koncentrált. A hegyek egyre magasabbak lettek néhol nyaktörően
éles csúcsokkal, amik inkább voltak végeláthatatlan tarajok, mintha csak
hatalmas karmokkal szántották volna végig a felszínt, az idő pedig pengeélesre
csiszolta a hegyek így kialakult gerincét.
Végül hosszas
manőverezés után meglátták a Sárkányfészeknek becézett sulit, ami a teljes varázslótársadalom
szerint a felsőoktatás fellegvárának minősült. Amziet nem sok minden hozta
lázba, de úgy érezte képtelen megszólalni a látványtól, ami azonnal rabul
ejtette és többé nem eresztette. Ennél csodásabb helyet még sosem látott. A
Sárkányfészket egy meredek taréjban végződő hegy oldalába építették az első
henger alakú bástya mélyre nyúló tövében egyetlen bejárattal, de a sárkányok az
épületet felülről minden kényelmetlenség nélkül megközelíthették. Három magas
tornyával egy várra emlékeztetett, de mindhárom tetején a cserepek alatt akkora
területet alakítottak ki, amire egy sárkány kényelmesen leszállhatott. A
bástyákat összekötő kőfalakon itt-ott sárkányok tűntek fel, csak mikor közelebb
értek derült ki, hogy némelyik valójában csak kő vízköpő. Minden esetre aki nem
ismerte az épületet joggal hihette, hogy őrök állnak a falakon. Amzie később
észrevett igazi őröket is. Ahogy közeledtek a lány végignézett a ketté osztott
udvaron és azt is látta, ahogy a Fészek fala beleolvad a hegybe, feljebb a
sziklába vésett szobákból pedig hangok és villanások szűrődtek ki.
Ahogy berepültek a fiatalabbnak tűnő
sárkányok fejet hajtottak Julia előtt egyben felmérték őt. Julia elegáns
könnyedséggel szállt le a füves udvaron, megvárta, hogy Force rá terítse selyem
köpönyegét, és már indult is az épület belseje felé, mint akinek minden feladat
a kisujjában van.
- Most megmutatom a szobád, már
előkészítettük az ágyad, a cuccaid már megérkeztek. Este hatkor van a vacsora,
előtte keress meg engem. Jött még két újonc, együtt fogtok ülni, és az első
jelöltjeitek is bemutatkoznak, kérdés van?
- Egyelőre nincs, köszönöm.
- Akkor jó. Itt a szobád, ne késs –
mutatott egy ajtóra, azzal elment nyomában Force-szal. Amzie még figyelte őket,
mielőtt belépett volna a szobába, közben azon gondolkodott, hogy valaha is meg
tudja-e emészteni, hogy a sárkány irányít, és a mágus, aki persze csak bronja,
követi. Megrázta a fejét, és benyitott, de ezúttal senki sem várta, csak az
üres ágyak, világosra festett falak, és néhány sárkányos a falon, így ledobta
magát az ágyra és behunyta a szemét, hogy higgadtan is végiggondolhassa a nap
eseményeit.
Este közvetlenül a
bemutatás előtt találkozott a két másik újonccal: Jinx, félénk vézna kis szőke
teremtés volt, Amzie el sem tudta képzelni, milyen sárkány lehet, és Debora. Ez
utóbbi hihetetlenül magabiztosnak mutatkozott és már most fennhordta az orrát.
Amzie később megtudta Jinxtől, hogy iskola első volt és simán ment az
átváltozása, ezért már most a tehetségek közé sorolják és nagy reményeket
fűznek hozzá, bár még el sem kezdte a képzőt. Julia odavezette őket az előre
kijelölt helyükre, ahol Amzie meglehetősen feszengett, ugyanis az ajtóval
szemben ültek, az oldalukon húzódott a többi asztalsor, mintha csak egy
meghallgatáson lettek volna, ahol ők maguk a bírák. Jinx csacsogása oldotta
csak a feszültségét.
- Annyira örülök, hogy nem egyedül
vagyok! Te mit tudsz, hogy lesz pontosan ez a lovag választás? Én nem vagyok
valami népszerű a fiúknál. És te? – ömlöttek Jinxből a kérdések, bár sok volt
köztük a költői, ezekre pár perces beszélgetés után Amzie már rutinból nem
válaszolt. Egyéb iránt Jinx nyílt őszinteségét szinte azonnal megkedvelte.
- Úgy hallottam lesznek közös ebédek,
meg hasonlók. Eddig jól kijöttem a mágusokkal, legalábbis a nagyjával. Ez végül
is munkakapcsolat építés, semmi több.
- A Merlinben igaz, hogy a mágusokkal
egy szobában laktatok?
- Igen.
- Kíváncsi vagyok, milyen lehetett
Ezekiellel együtt élni. Az égre, bárcsak egy napot így tölthetnék!
- Én vele laktam – közölte Amzie, mire
Jinx felsikkantott, és rajongva fordult a másikhoz.
- Mesélj, kérlek!
- Mit szeretnél tudni? – kérdezte
zavartan Amzie. Mit mesélhetne? Ezekiel némi felsőbbségi érzésén túl annyira
normális, mint bármely másik srác.
- Miben alszik? Mit csinál a szobájában,
mikor senki sem látja? Miről szeret beszélgetni? Mindent! Jaj, annyira aranyos
lehet, amikor alszik…! – álmodozott Jinx. Amzie szinte követni sem tudta a
változást, és a kérdések áradatát, a ceremónia adott neki lélegzetvételnyi
időt.
- Most jöjjenek be a bron jelöltek – kérte
az igazgatónő, mire szélesre tárták az ebédlő ajtaját és hat mágus vonult be a
terembe. Amzie szeme sarkából látta, hogy Jinx ültében is majd’ összerogyott,
mikor meglátta őket, és Debora is sűrűn pislogott. Amzie ismét rájuk nézve
megállapította, hogy igen, helyesek, de semmi több. A legelöl jövő mágus
egyenesen hozzá lépett, és meghajolt.
- Gero vagyok.
- Amzie, helló.
Az egy lehelletnyi hatásszünet után
folytatta:
- Látom nem könnyű nagy hatást
gyakorolni arra, aki a híres Ezekiellel lakott együtt.
Amzie nem értette a helyzetet, ezért
körbenézett segítségért. Láthatóan mindenki a reakciójára volt kíváncsi, még
Jinx és Debora is hanyagolták az első jelöltjüket csak hogy hallják Gero
hangját, és Jinx már kezdett olvadozni tőle. Amzie visszafordult, hogy jobban
megnézze a mágust. Erős, határozott áll, szögletes arc, karakteres szemöldök –
még csak tanonc, mégis kész férfi. A maga nemében vonzó volt, és láthatóan
nagyon népszerű a képzőben. De honnan tudott Ezekielről?
- Talán tanagyag a múltunk?
- Vannak felkészülési lehetőségeink –
mosolyodott el Gero sejtelmesen. Amzie szinte a bőrén érezte, hogy mindenki
csak a mágussal – A Mágussal – törődik.
- Nos, ha jól tudom ez nem
szépségverseny. Talán valakit az tántorított el a jelentkezéstől, hogy ki volt
a szobatársam?
- Akadt – vezette az asztalhoz Gero a
nőt és leültek, így Jinx és Debora is visszatértek saját jelöltjeikhez, a
többiek pedig a vacsorájukhoz. Amzie bólintott.
- Jobb is. Aki csak azért, mert egy
hírességgel laktam együtt nem meri kipróbálni magát, az ne is akarjon a lovagom
lenni – közölte ezzel lehűtve a kedélyeket, mire Gero elégedetten
elmosolyodott.
- Magabiztos vagy. Örülök.
- Amzie, hadd mutatkozzam be – lépett
hozzá a másik is, aki eddig csöndben hallgatta a beszélgetést. – Season vagyok.
Kedvesebb arca volt, szőkésbarna haj,
kevésbé karakteres, mint Gero, de Amzie érezte, hogy lehet valami a
tarsolyában, ha idáig eljutott. Annyit még megtudott az úton, hogy sok
mindennek kell megfelelni egy lovagjelöltnek, és még akkor sem biztos, hogy
valaki az lehet. Ha egy sárkány sem választja, akkor hiába volt az egész
képzés.
- Szia, Amzie vagyok, ülj le te is.
Ekkor éles kiabálást hallottak, és mind
Debora asztalához fordultak. Az dölyfösen állt a két jelentkező felett.
- Nem érdekel, nem tetszetek, és kész!
Ki van még? Ti tűnjetek innen! – utasította őket, mire a két szerencsétlen
elment. Amzie nem túl vidáman fordult vissza az asztalhoz.
- Az égre, nem ma kell választani.
Attól, hogy sárkány lett még nem kéne automatikusan mágusba is átmennie.
- Nem vagy túl jó véleménnyel a
mágusokról – jelentette ki Gero azzal a mindentudó kifejezéssel az arcán. Amzie
visszavágott:
- Nem hiszem, hogy magammal kapcsolatban
újat tudsz közölni. Ha meg akarsz lepni a képzőről mesélj.
Gero elmosolyodott:
- Touche.
- Hány jelentkező van?
- Gyakorlatilag bárki jelentkezhet, aki
sikeresen letette a vizsgákat – válaszolt ezúttal Season. Amzie elnézte őket.
Versengtek érte, csakhogy ne maradjanak örökre jelöltek. Most már értette, miért
jóképű minden lovag. A sárkányok egyik előfeltétele, ha már választhatnak.
- Mégis mi visz rá egy tehetséges, okos
és vonzó mágust, hogy sárkánylovag legyen?
- A megbecsülés – vágta rá Gero.
- Eddig nem úgy tűnt, hogy túl sok
megbecsülésben lenne részük az itteni mágusoknak.
- Lehet, de ha lovag leszel, az egész
társadalom tiszteletét kivívod, és a gormant is elfogad.
- És ha senki sem választ? Akkor mi van?
- Akkor még mindig lehetsz tanár, vagy a
minisztériumban is dolgozhatsz – tájékoztatta Season. Amzie-nek eszébe jutott,
hogy milyen vicces lenne, ha apja kiugrott lovag-jelölt lenne. Ezen
elmosolyodott.
- Mi jutott eszedbe?
- Az, hogy talán mégis meg tudsz lepni
magammal kapcsolatban – vezette fel sejtelmesen a lány. Gero felhúzta a
szemöldökét.
- Hogyan?
- Apám véletlenül nem volt jelölt egy
időben?
- Nem tudsz róla?
- Az sok mindent megmagyarázna.
- De az volt – bólintott Gero, mire
Amzie nevetésben tört ki.
- Ezért már megérte idejönni!
Az apját nem választotta egy sárkány sem
magának, ezért elvesztegette a diákéveit. Gyereknek mágusban reménykedett, de
csak lányai születtek, és most az egyik szintén sárkány lett.
- Milyen ironikus – jegyezte meg még
mindig mosolyogva.
Végül a vacsora
kellemesebbre sikerült, mint azt a lány várta, a következő napokban pedig
megismerkedett az épülettel, a többi sárkánnyal, de mivel két külön szárnyban
laktak a sárkányok és a jelöltek, nap közben alig találkozott Geroval és
Season-nel, jobbára csak vacsoránál látták egymást.
A tantermek
lenyűgözték Amziet, ahogy Jinx-et és Deborát is. Mindet hatalmas belmagassággal
építették, mintha csak arra számított volna a tervezőjük, hogy mindenkinek az
óra közepén szottyan kedve sárkánnyá válni. Amziet emellett az órák is lázban
tartották. Régen is szeretett tanulni, nem véletlenül lett második a Diák
Boszorkány Tusán, ami ügyesség és talpraesettség mellett kiemelkedő
mágiaismeretet is feltételezett. Itt újra tanulták a varázsló történelmet a
sárkányok szerepével kiegészítve. Volt még harcászati ismeretek órájuk, ahol
manőverezési technikát tanultak és csapatformációkat, illetve haladó mágia,
ahol végre néhány olyan varázslatot is tanultak, amit pálcával is el tudtak
végezni, bár alapvetően támadó mágus-átok, de leginkább a repülés órát imádta.
Első körben persze csodálkozott, mikor meglátta az órarendjében, hisz repülni
minden sárkány tud, de mikor az első órára megérkeztek rájött, hogy még sok
mindent kell tanulniuk.
Első órájukat a
főtorony tetején kezdték. Ebbe a bástyába három sárkány leszállót is építettek
egymás alá, ahol többen is elfértek. Amzie lenézett, de a felhős idő miatt
ezúttal ködbe veszett a bástya alja. Ezt az órájukat Julia tartotta, aki friss
howelként még a Fészekhez kötődött, órát tartott, és minden újonnan érkezőt ő
felügyelt.
- Figyeljetek rám. Az első órán
megtanuljátok, hogy kell a lehető leggyorsabban átváltozni. Erre mindenki képes
megfelelő ösztönzéssel.
Jinx aggódva lépett közelebb
barátnőjéhez, és láthatóan mások is ódzkodtak ettől az „ösztönzéstől”. Julia
nem csigázta tovább őket.
- A feladat egyszerű: leugrotok a
bástyáról és mielőtt földet értek át kell változnotok és felszállni.
Jinx rebegve kérdezte meg:
- És ha nem sikerül?
- Lenn vár két mágus, akik elkapnak, de
nem szeretném, ha sor kerülne rá. Ez a Fészek, az ország legkiemelkedőbb
sárkányképzője, ha ilyen egyszerű feladat sem megy, akkor nem vagytok ide
valók. Megmutatom, hogy gondolom, aztán ti jöttök – azzal hátra lépett egyet a
leszálló peremére, a következő pillanatban pedig beledőlt a levegőbe és eltűnt,
pár másodperc múlva pedig kecsesen emelkedett a bástya fölé. Tett egy kört a
vékony felhők között, majd visszaszállt és magára vette köpenyét. Végignézett
az újoncokon végül Amzien állapodott meg a tekintete.
- Amzie, te jössz.
A lány érezte, hogy Jinx megszorítja a kezét,
bár ő egyáltalán nem félt. Eddig élvezte a repülést, kizártnak tartotta, hogy
ne sikerülne. Odalépett a leszálló széléhez és lenézett. Odalenn a mélyben köd
takarta a fákat, szél fújdogált keresztben. A lány mély levegőt vett, behunyta
a szemét, hogy elképzelje az átalakulás érzését, és elrugaszkodott.
Próbált átváltozni, de ahogy belekapott
a szél és arrébb lökte megzavarodott. A talaj veszélyes gyorsasággal közeledett
felé, így még erősebben koncentrált a benne rejlő gyönyörű sárkányra, és
mielőtt elérte volna a talajt széttárta szárnyait és pár erőlködő csapás után
már könnyedén jutott vissza a toronyig. Társai örömükben megtapsolták, ő pedig
tett egy kört és leszállt az egy szinttel lejjebb levő helyre. Ott egy
ismeretlen fiatal mágus adott neki köpenyt, körülbelül egy idősek lehettek.
Mikor öltözött már mások ugrottak le, de volt, aki eltűnt a ködben. Amzie
sajnálattal látta, hogy Jinx is eltűnik, kisvártatva egy seprűn jutott fel,
hogy csatlakozzon társaihoz. Szégyellte magát, de izgatottan ment Amzie-hez,
aki a leszálló széléről mindenkit figyelt.
- Amzie, ki nem találod, ki volt lent!
- Ki?
- Season.
A lány rá nézett, de Jinx nem viccelt.
Amziet zavarta, hogy Season a jelöltje, közben meg annyira jó, hogy a kezdőknek
segít. Ha megkérdezik, nem tudta volna megmondani, miért, de különös érzés
volt. Jinx közelebb hajolt hozzá:
- Azt üzeni gratulál a sikeres
átváltozáshoz.
Amzie elmosolyodott:
- Szerencse, hogy nem kellett elkapnia.
Lehet, hogy elment volna a jelöltségtől a kedve.
- Nem hiszem, hogy ő olyan lenne. Tudja,
hogy újak vagyunk.
- Várjatok! – kiáltott fel hirtelen a
fiatal mágus, akiről a boszorkányok meg is feledkeztek eddig. Most minden szem
rá szegeződött, a srác igyekezett minél kisebbre húzni magát, de Julia már
leért hozzájuk és azonnal kérdőre vonta, maiért meg merészelte zavarni az órát.
- Mi történt?
Amzie önmagát látta a srácban, ahogy az
rettegve állt a howel előtt. Szinte suttogva rebegte:
- Eggyel kevesebb köpenyt hoztam.
Sajnálom – szegte le a fejét, nem mintha ez megvédte volna Julia haragjától. Az
utolsó sárkány már szállt feléjük, senki sem szeretett volna a helyében lenni.
- Vetkőzz!
- Tessék? – kapta fel a fejét a srác, de
Julia ellentmondást nem tűrőn megismételte magát.
- Add oda a ruháidat, ha kevesebbet
hoztál. Ez a minimum.
A srác a boszorkányok tekintetének
kereszttüzében elkezdte levenni az ingét és a nadrágját. Épp ekkor érkezett meg
a sárkány és kimerülve zuhant a leszállópályára, valaki odaadta neki a kölcsön
ruhákat, de annak arra sem volt ereje, hogy rácsodálkozzon. Ugyan sikerült az
átváltozása, de alig volt magánál. Julia viszont nem érte be ennyivel és nem
tágított a piruló mágustól.
- Folytasd.
- De…
- Tanuld meg, mennyire rossz meztelenül
állni a tömegben. Folytasd! – förmedt rá olyan dühvel, hogy még a boszorkányok
is megijedtek tőle. A srác még levette a zokniját, ott állt egy szál alsóban,
de képtelen volt tovább mozdulni. Julia türelme határára ért, előkapta pálcáját
és egyetlen alulról csavart suhintással kilökte a bástyáról. A lányok
felsikkantottak, Amzie pedig gondolkodás nélkül utána vetette magát és a fal
mellett zuhant. Már meg sem kellett néznie, érezte, hogy azonnal átváltozott és
behúzott szárnnyal sietett utána, néha még csapott is párat, így szinte a fák
felett beérte a szerencsétlen mágust, aki halálra vált a félelemtől. Amzie a
karjával elkapta és csak miután kissé felemelkedett jött rá, hogy Julia csak rá
akart ijeszteni, hisz Season és társa még ott kell, hogy legyenek a helyükön. Óvatosan
leszállt az útra, ami a bástyához vezetett és letette a remegő mágust, aki azon
nyomban összecsuklott. Megvárta, míg Season megjelenik a fák között, utána a
gondjaira bízva visszaszállt a toronyba.
Nem tudta, hogy Julia hogy fog reagálni
a kis mentőakciójára, de sok jóra nem számított. Mikor megérkezett és felvette
köpenyét a howel már keresztbe font karral várta.
- Season elkapta volna.
- Rájöttem – felelt visszafogottan
Amzie. Végül is szembeszegült a tanárával és megakadályozott egy fenyítést,
Julia mégis úgy tűnt, hogy ennyivel beérte.
- Lemegyünk – közölte végül és szokás
szerint hátra sem nézve indult a csigalépcsőn lefelé azzal a tökéletes
bizonyossággal, hogy úgyis követik. Így is történt.
Legközelebb a központi udvarban várta be
a csapat végét. Megvárta míg körbeállják, csak utána kezdett el beszélni. Amzie
még látta, hogy Season és két társa visszaértek a bejárattól és eltűntek a fal
mögött a mágusok részlegén.
Julia közben beszélt:
- Óra végére maradt még egy fontos
gyakorlatunk. Nagyon fontos, hogy ha elszakadunk egymástól, akkor is
felismerjük egymást. Itt egy lábnyom, mondjátok meg, hogy kié.
Debora, aki szintén kiváló
boszorkányként került ide kipróbált néhány ráolvasást, de egyik sem működött.
Julia tájékoztatta:
- Ez sárkány nyom, boszorkány és mágus
felkutatásával itt semmire sem mész.
Ekkor mások is a nyomhoz léptek, de
mindenki elbukott a teszten. Julia leplezni akarta, de feszülten figyelte, hogy
ki mire jut. Végül Jinx és Amzie jutottak a lábnyomhoz. Amzie fölé hajolt,
megnézegette, körbejárta, leguggolt hozzá, végül Julia szemébe nézett:
- Ez nem közülünk való sárkánytól
származik.
Hirtelen mindenki elnémult és a
folytatást várta. Amzie valóban tudta a választ arra, amire előtte senki sem
jött rá? Julia kérdezett:
- Miből gondolod?
- A lábnyom jobb láb, befelé mélyebb,
vagyis a külső lábéle sérült, vagy bütykös a lába és így szokta meg a járást.
- Nem tudhatod, hogy ki bütykös, és ki
nem – folytatta a gondolatsort Julia.
- Akinek ennyire kirívó a nyoma az
biztos, hogy biceg. A nénikém is így járt – és meg is mutatta, bár utánzás
során teljesen felvette nénje testtartását, behúzott vállait és gonosz dolog,
de komikus bicegését, így mindenki jó kedvre derült. Egyedül Amzie nem, apja
ugyanis azt is kinevelte belőle, hogy kinevesse a testvérét. Julia végül
kelletlenül bólintott:
- Valóban egy vendégünk lábnyoma. Jó
megfigyelés volt, az órának vége – azzal sarkon fordult és az épület felé vette
az útját.
Jinx és két barátnője Amziehez léptek
gratulálni, de Jinx hozzátette:
- Julia nagyon különös veled. Megbántottad
valamivel?
- Nem tudok róla – gondolkodott rajta
Amzie. Valóban mindenkivel kerülte a konfliktust, ami itt a Fészekben egyelőre
nagyon könnyen ment, mivel itt egy mágus sem bánt vele, sem egyik társával
lekezelőn.
- Hihetetlen voltál a második átváltozással!
– lelkendezett Rina, Jinx rövid tejfelszőke hajú barátnője, amit láthatóan csak
Amzie nem értett, hiszen miután Julia eltűnt az épületben minden osztálytársa
köré sereglett és gratuláltak neki.
- Miért is? – tudakolta a lány.
- A friss sárkányok csak nagyon ritkán
tudnak kétszer is átváltozni, még a régiek között is ritka, hogy egy órán belül
oda-vissza váltogassák az alakjukat.
- Ez legalább megmagyarázza Julia miért
nem teremtett le jobban – fűzte hozzá Amzie, Jinx csak biccentett.
A vasárnapi vacsora
különlegesnek számított, hisz itt kiemelten foglalkoztak azzal a kérdéssel,
hogy az új sárkányok megtartják jelöltjeiket, vagy újat fogadnak. Amzie ugyan
ott ült, mint majdnem egy hete, Gero és Season ismét jöttek hozzá, de ő úgy
érezte hogy annyira még nem ismeri őket, hogy nemet mondjon, ezért mosollyal
fogadta és hellyel kínálta őket, ami igen-t jelentett. A kettős nem tűnt
idegesnek, mintha előre tudták volna, hogy így lesz, Debora ezzel szemben hozta
a formáját és újabb jelöltet követelt. Ez után a mondhatni megszokott közjáték
után épp nekiálltak volna a vacsorának, mikor az igazgatónő szót kért és
felállt helyéről, hogy mindenki láthassa:
- Egy kis figyelmet kérek! Egy új
jelöltünk is van, nemrég csatlakozott a képzőnkhöz, és máris sárkányt szeretne
választani – Amzie a bejelentés alatt figyelte Gerot és Season-t, de azok
mintha tudták volna, hogy ez fog történni. – A jelölt neve Ezekiel.
Amzie azt hitte rosszul hall, de rögtön
ez után nyílt az ajtó és belépett a jól ismert hihetetlenül vonzónak titulált
mágus, nyomában az állandóan őt kísérő sóhajokkal. Az újak teljesen
felbolydultak, de aki már aktív szolgálatban volt is eltátotta a száját és
elrebegett egy hálát, hogy élőben láthatta a mágust. Az egész képző kíváncsi
volt rá, kihez lép majd, Ezekiel egyenesen Amzie asztalához ment. A nő jobban
örült volna, ha Asbeth jött volna, vele jó barátok voltak. El sem tudta
képzelni, Ezekiel miért jelent meg.
- Szia Amzie! – köszöntötte a lányt és
kérés nélkül leült az asztalához. A lány már megérkezésük másnapján felvetette,
hogy üljenek együtt Jinx-szel és az ő lovagjaival, így sokkal kényelmesebb a
helyzet, így Jinx most olvadozva csodálta a híres Ezekielt.
- Szia – köszönt Amzie is. – Ő Jinx, a
fiúk Season, Gero.
- Örvendek – intett köszönés képpen
udvariasan a többieknek, de figyelme jól láthatóan Amzie-re irányult. Gero és
Season szívélyesen viszonozták a köszönést, így a lányok csak sejtették, hogy
nem örülnek túlzottan ennek a konkurenciának.
- Mi szél hozott erre? – folytatta a
csevegést Amzie.
- Ahogy hallottad, én is bronnak
jelentkezem.
- Nincsenek is meg hozzá a vizsgáid.
- Letettem a héten a kiegészítő
vizsgákat. Nem volt annyira nehéz.
- Neked semmi sem nehéz – közölte a
lány, akár egy tényt, Ezekiel mégis bóknak vette, és elmosolyodott. – Asbeth hogy van? Még nem tudtam írni neki.
- Jól van, üdvözöl. Nyugodtan alszik,
mióta elmentél – kacsintott. Amzie látta, hogy többen készülnek megkörnyékezni
az asztalát, mire ismét eszébe jutott a sok szerelmes levél, amit az ajtajuk
elől söpört el.
- Nem kellett volna ide jönnöd. Itt
párbajok is vannak, a jelenlétednek sokkal komolyabb következményei lehetnek,
mint a Merlinben.
- Nem én választottam az arcom – felelt kissé
komorabban, mire Amzie megérezte, hogy túllőtt a célon.
- Bocs, csak vicceltem – de a mágus nem
vidult fel. – Komolyan bocsánat!
- Oké – vigyorodott el hirtelen.
- Te…!
A másik kettő érezte, hogy esélyeik
jelentősen csökkentek Ezekiel megjelenésével. Eddig úgy tudták Amzie nincs oda
a mágusért úgy, mint a normális boszorkányok, hisz úgymond immunis rá, de most
mégsem ezt látták. A páros ugratta egymást és úgy tűnt nagyon jól kijönnek.
- Régóta ismeritek egymást? – rebegte
Jinx a kérdést, mire Ezekiel felé fordult. Megszokta már a félénk kérdéseket,
és mindig mindenkivel kedves volt.
- Háromnegyed éve. Sajnáltuk a
szobatársaimmal, hogy Amzie eljött.
- Ő a típusod?
- Igen.
- Tessék? – kapta fel a fejét Amzie.
Eddig csak addig jutott, hogy barátok, fel sem merült benne, hogy Ezekiel
érdeklődik iránta. Lányok százai rajongtak érte. Egyáltalán nem tartotta
viccesnek Ezekiel játékát.
- Miért vagy meglepve? – fordult ezúttal
hozzá Ezekiel.
- Én nem tartozom a rajongótáborodba.
- Ez nem jelenti azt, hogy nem
érdekelhetsz.
- Tulajdon képpen nem, de mégis… ez
különben sem erről szól.
- Dehogyisnem.
- Merthogy?
Ezekiel kérdőn nézett a másik kettőre.
- Nem tudja?
- Még nem igazán – rázta a fejét Gero.
- Melyikőtök mondja meg? Nekem úgysem
hiszi el.
Season és Gero összenéztek, végül Season
válaszolt a nőnek.
- Csak akkor leszel „felnőtt” sárkány,
ha egy férfi úgy csókol meg, hogy feléleszti benned a tüzet. Ezt nem átvitt
értelemben mondtam – folytatta gyorsan, mielőtt Amzie méltatlankodva közbevághatott
volna – talán még nem próbáltál tüzet fújni, de nem is menne.
- Egy csók miatt? – hitetlenkedett
Amzie, mire Jinx helyeselt.
- Igen, nem tudtad? – vigyorgott
szélesen.
- Kimaradt az életemből. De… végül is
csak egy csók, nem?
- Nem csak egy csók – folytatta Season.
– Ha nincs mögötte érzelem, nem fog történni semmi.
- És előfeltétel, hogy a lovag adja ezt
a bizonyos csókot? – ejtette ki egyre nagyobb ellenszenvvel a szót a lány.
- Nem feltétlenül, de általában bevált
szokás.
Amzie örült, hogy Season adja a
magyarázatot, mert Ezekielnek tényleg nem hitte volna el. Hitetlenkedve fordult
felé.
- Idejöttél egy csókért? – Ezekiel
annyira zavarba ejtően hallgatott, és olyan mélyen nézett a szemébe, hogy Amzie
megmakacsolta magát. – Nem!
- Mi nem?
- Több száz rajongód van, szórakoztasd
őket. Nem leszel a lovagom, és kész!
A terem egységesen hördült fel, és
többen kifejezték, hogy kétségbe vonják a nő elmeállapotát. Amzie csak ekkor
jött rá, hogy még mindig túl nagy a közönsége.
- Ettől függetlenül itt maradok a
képzőben – figyelmeztette Ezekiel.
- Felőlem azt csinálsz, amit akarsz. Jó
éjt – köszönt el a többiektől és elment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése