Nabsant 5/4

Pár nap múlva jött a hír, hogy Max jelentkezett Jinxnél, így neki már három jelöltje is volt, Deboranak meg ismét akadt egy vállalkozó kedvű. Közben új lányok is jöttek, akik láthatóan élvezettel vetették bele magukat a válogatásba. Amzie az emeleti boltív alól figyelte vasárnap délután a közös nappaliban beszélgetőket. Ekkor nem jelöltek is társulhattak a sárkányokhoz, elég kötetlen volt a légkör. Amzie Jinx három jelöltjét is elnézte, akik lelkesen ostromolták a lányt. Ezekiel valahol messze járt, de Amzie érezte, hogy valaki figyeli, ezért megfordult. Season állt mögötte pár lépéssel, hátul összekulcsolt kézzel, és ez megnyugtatta a lányt. Oldalt fordult, hogy őt is, és a lenti beszélgetőket is lássa.

- Nem akarsz lemenni?

- Innen jobb.

Amzie adott még egy lehetőséget a srácnak.

- Igazán nem veszem rossz néven, ha mással is beszélgetsz rajtam kívül.

- Tudom. De most nem akarok lemenni.

Amzie lenézett barátnőjére.

- Jinx nagyon népszerű.

- A srácok szerint kedves, könnyű vele kijönni. És könnyebb megközelíteni, mint téged – mosolyodott el. Amzie imádta ezt a csibészes mosolyt, de sajnos nem sűrűn látta.

- Szóval így állunk – játszotta a morcost, de kisvártatva összenevettek. A lánynak eszébe jutott, hogy Asbeth azt mondta, ők összeillenének, és el kellett ismernie, hogy egyre inkább bebizonyosodik az igaza. – Nagyon komolyan veszik ezt a válogatást, de igazából mi sem láttuk, hogy ti mit tudtok harcban, és fordítva. Lehet, hogy nem is passzol a stílusunk.

- Lehet – nyugtázta a jelölt. – De fogsz látni versenyt, ne aggódj.

- Tényleg? – villanyozódott fel a lány.

- Talán szeretnél néhány jelöltet összehasonlítani?

- Csak kíváncsi vagyok – próbálta elkenni a dolgot a lány. – Végül is egy dolog a papír, és más dolog az élet.

- Valóban. Egy hét múlva lesz verseny.

- És nekünk?

- Még hogy a sárkányok versenyezzenek a lovagokért? – Season a szokásos kiismerhetetlenül hivatalos modorában. Mégis Amzie érezte, hogy abszurdnak tartja az ötletet.

- Akkor csak magukért. A hierarchia kedvéért, ha már annyira odavannak érte.

- Ezt inkább te vesd fel az igazgatónak. Ha egy lovagjelölt tenné, az lenne az utolsó napja itt.

- Fel is vetem! – nevetve a lány, és lenézett a csoportra. Jinx körül nagyon jó hangulat alakult ki, Debora szokásos formáját nyújtotta, a két új lány együtt fogadta a jelentkezőket.

- Téged nem érdekelnek az új sárkányok?

- Nem – válaszolt szinte azonnal Season. Amzie visszafordult felé, hogy láthassa a reakcióit.

- Nem is beszéltél velük.

- Kapunk információkat, mielőtt jöttök. Róluk is sok mindent tudunk.

Amzie zavarba jött a gondolattól, hogy tananyag legyen, de próbálta könnyedén kezelni a dolgot.

- És rólam mit mondtak, amiért úgy döntöttél, hogy jelentkezel?

- Mondták, hogy simán átváltoztál, gyorsan, erős vagy, és gyorsan tudsz reagálni. És hogy komolyan veszed a dolgokat.

- Oké, negatívumok?

Season elmosolyodott.

- Néha túl komolyan veszed a dolgokat, nehezen engedsz közel magadhoz másokat. De ha egyszer megbízol valakiben, az elég erős védelem a másik félnek.

- Ez a része is a negatívumok között volt?

- Nem feltétlenül. De ha a későbbiekben olyat védesz, akit nem kéne, az baj.

- Majd igyekszem fejben tartani – mosolygott Amzie. Csodálkozott, hogy ő, aki nem szereti a kritikát hogy tud ennyire nyugodt maradni Season mellett.

- Azt mondták nem bírod a kritikát.

- Nem éppen.

- Nem látszik.

- Akit kedvelek, attól elfogadom – közölte a lány, mire Season szeme felcsillant. – Más?

- Azt is mondták, és ez az utolsó… előtti – gondolkodott el menet közben a srác –, hogy nehezen lehet irányítani.

- Ez nem igaz. Akiben bízok, annak elfogadom a véleményét. Az már csak nem baj, hogy fűben-fában nem bízok!

- Nem, persze.

- Ha választok lovagot, az olyan lesz, akire az életemet is rábíznám, az biztos. És akkor semmi gond sem lesz az irányítással, meg a csapatmunkával sem.

- Logikus érvelés – bólintott a srác, majd közelebb lépett, és ő is lenézett a társaságra. – Jinx túlságosan befolyásolható. Persze kedves, de… erős védelemre szorul, és irányításra.

- Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte Amzie. Season talán most először mondott véleményt más sárkányról. Amzie abban sem volt biztos, hogy ezt megtehetni, de őszintén kíváncsi volt a véleményére.

- Josh aranyos, és igazán passzolnak, de nem elég határozott hozzá. Ő inkább majd egy erősebb sárkányhoz illene.

Amzie lenézett Jinxre, bár nem volt rá szükség. Így is minden este azt hallgatta, hogy Josh milyen aranyos, és milyen kedves, és milyen jó a humora, meg különben is jóképű.

- Igen, Jinxnek valaki határozott kéne. A másik jelöltje…?

- Nem hiszem, hogy sok esélye van – intézte el röviden Season.

- Elég jól ismered az embereket.

- Lehet.

- Vagy csak régóta vagy köztük? – vetette fel Amzie. Igazából tudta, hisz Asbeth mondta neki, de a srác szájából akarta hallani a saját verzióját.

- Egy ideje itt vagyok.

- Akkor biztos volt már néhány jelölésed – csevegett tovább a lány, mintha csak úgy beszélgetnének róla.

- Volt kettő – Season hirtelen meglepően rövid és tömör válaszokat adott, mint aki nem akar beszélni  a dologról. Amzie még egy kísérletet akart tenni, mielőtt feladja a kérdezősködést.

- És mi volt?

- Röviden én jelentkeztem, és az egyiknél én léptem vissza, a másiknál meg közösen döntöttünk így.

- Ez tényleg rövid volt – konstatálta Amzie, de látta, hogy Season igazán nem akar róla beszélni. – Azért te sem vagy a bizalom élő szobra.

- Elmúlt, igazából már nem számít.

- Arra gondoltam, hogy csak kétszer jelentkeztél. Azt hittem mindenki minél előbb lovag akar lenni a hírnévért, meg hogy harcolhasson.

- A hírnév annyira nem érdekel – kapott az új témán Season csak hogy felejtsék a régit –, de a harc igen. Hogy megvédjük, ami fontos.

- Ezt jól mondtad – mosolyodott el Amzie és érezte, hogy lassan ismét feloldódik a srác. Lenézett a jelöltekre, és eszébe jutott valami. – Ha folyton csak jelöltek vagytok, akkor nem is ültetek még sárkányon?

- Régebbi tagokon gyakoroltuk természetesen. Néha elég kellemetlen tud lenni.

- Mesélj! – kapott a témán Amzie.

- Ez bezzeg érdekel…

- Légyszi! Nevek nélkül, csak hogy hogyan néz ez ki.

- Hát, elég érdekes felszállni, nem annyira egyszerű az elején. Aztán a sima repülés igazán jó, de mikor jön a harc, és pörögtök, meg bukfenceztek, meg hasonlók… láttunk pár zöld meg fehér fejet.

Amzie elnevette magát.

- Erre nem is gondoltam.

- De meg lehet szokni. Én szeretek sárkánnyal repülni. Jó érzés.

- Van kedved felmenni? – kérdezte Amzie teljes természetességgel, de Season eddig soha nem látott lázba jött.

- Lehet?

- Ha szeretnéd, érdekes lenne. És rég repültem, hiányzik. Gyere – indult el választ sem várva, Season lelkesen követte.

Az udvaron most először változott át saját akaratából, nem kényszerből, vagy óra miatt, és türelmesen leeresztette a szárnyát, hogy Season felszálljon rá. Ő könnyedén megtette, nem látszott rajta, hogy sokat kellett volna gyakorolnia. Egy mágikus nyerget vetett a sárkány szárnya töve alá, így maradt meg rajta, és megpaskolta a nyakát.

- Kész vagyok.

Amzie felállt, és néhány nehéz szárnycsapással a magasba emelkedett. Még sosem ültek rajta, furcsa érzés volt, mintha a felelőssége lenne, de egyben megnyugtató is, hogy van mellette valaki. Ahogy egyre feljebb szálltak egyre jobban örült, hogy Season mellette van, és alig bírt magával. Hátranézett, hogy a lovagjelölt eléggé kapaszkodik-e, és miután felértek a magasba hihetetlen sebességgel zuhant alá, lenn egy pillanatra hátra nézett, de ahogy sejtette, a srác is imádta a száguldást, így ezúttal felfelé folytatta, és siklott a szelek szárnyán, míg végül visszajutottak a felhők fölé, amin immár narancssárgán csillogott a lemenő nap fénye. Amzie itt szinte lebegett, csak néha kellett korrigálnia a szárnyával, elég volt felfeküdni a szélre. Érezte, hogy Season rádől, és kezével megsimogatja a nyakát, és örült, hogy itt ebben a pillanatban együtt vannak.

Ahogy elsuhant alóluk a felhő sötét árnyak tűntek elő. Amzie mozdult volna, de Season megsimogatta a nyakát és suttogta, mégis a sárkány mintha a fülében hallotta volna:

- Maradj itt. Nem fognak észrevenni.

Amzie idegesen lebegett, igyekezett felhő felett maradni, ami takarja, mégis minél többet látni. Három árny volt, úgy tűnt felmérik a terepet és pár perc után el is tűntek. Amzie alig várta, hogy elmondja a hírt az igazgatónak, hisz az iskola még korántsem szabadult meg a problémáktól. Ahogy leértek a már sötét gyepre Amzie felvette selyem köntösét, és Seasonnel együtt célozták be az igazgatói irodát, mikor az egyik fordulóban Ezekielbe ütköztek. Ő keresztbe font karral várta őket, sütött róla a düh, bár megpróbált halk maradni. Szavait azonnal Seasonhöz intézte:

- Jól szórakoztál?

- Ezekiel, erre most nincs idő – próbálta csitítani Amzie, de semmi hatása sem volt.

- Miért nincs? Mégis hová sietsz? Nem érdekel, hogy hét év alatt miért nem lett a Tökéletes Seasonből bron?

- Állj le, Ezekiel – lépett most már elé fenyegetőn a mágus. – Hiába tetted le gyorsan a vizsgákat, attól még újonc vagy. Ne lépd át a hierarchiát!

- Akkor bizonyára te vagy a legbölcsebb és a legrégebbi. Miért is léptél vissza először? Megrémisztett a sárkány, mert erősebb nálad? Fel sem fogtad, mire készültél, egyszerűen félsz lovaggá lenni!

Season figyelmeztetés nélkül támadt, Ezekiel épp ki tudott kerülni egy zölden villanó átkot, eltávolodott pár lépést. Season követte és szinte bombázta a másikat, hogy Ezekielnek egyszerűen nem maradt ideje a támadásra. Nem hitte, hogy ellenfele ennyire jó, de rá kellett jönnie, hogy csúnyán melléfogott azzal, hogy meg akarta szégyeníteni Amzie előtt. Végül elvesztette botját és a hátán csúszva várta a végső átkot, mikor Amzie odaszólt nekik:

- Season! Dolgunk van még!

A mágus egy pillanat alatt állt meg, még végigmérte Ezekielt, majd visszament a nőhöz és követte az igazgatóhoz.

Miután jelentették amit láttak azt az utasítást kapták, hogy nem mondhatják el senkinek. Amzie ugyan tartotta a száját, de máson sem járt az esze, mint a feketéken. Mi garantálja, hogy nem támadnak ismét Asbeth-re? Vagy mi van, ha például a húgát veszik célpontjuknak legközelebb? Ugyan elég sűrűn levelezett vele, de aggódott is érte. Mit akarhatnak valójában a feketék? Az egész varázsló társadalomban elismerték a Sárkányfészket, senki sem vette volna a bátorságot, hogy megtámadja az intézményt, ahol a haza leendő védőit képzik.

       Pár hete már, hogy a képzőbe jártak és eddig még nem hagyhatták el a területét, igaz, Amzienek történetesen nem is lett volna hová mennie. Jinx és Rina viszont egyre rosszabbul viselték az elszigeteltséget, így nagyon megörültek a hírnek, hogy egyik délután csoportosan repülhetnek ki felfedezni a területet, természetesen néhány idősebb kíséretével.

Izgatottan várakoztak az udvaron, ahová Julia és négy társa érkeztek a bronjaikkal a hátuk mögött. Julia mintha fel lett volna dobva, rá sem lehetett ismerni.

- Figyelmet kérek! Most megmutatjuk nektek a kedvenc helyünket, amit csak játszótérnek nevezünk. Ott nem változhattok vissza, ha fáradtok a bronok hoznak pár seprűt, nekik jelezzétek, és visszahoznak. Pár órára megyünk csak el, vacsorára visszaérünk. Kérdés van?

Nem volt, így mind átváltoztak és kettesével repülve hagyták el a képzőt.

Meredeken szálltak felfelé a képző sziklafala mentén, míg a gerincre nem értek, ott megtelepedtek, akár verebek a dróton és körbenéztek a területükön. Amzie is észrevette, hogy a Fészek hegyén túl alaposan megváltozott a táj. A hegy másik oldala ugyan még meredeken zuhant alá, arrébb viszont már lankásabb sziklák következtek, távolabb pedig egy széles lapos völgy terült el a dombok közt. Julia felszállt és arra vette az irányt, így követték.

Jó negyed órás repülés után a völgybe értek, amit messziről is láttak. Innen nézve a hegyük elég jellegzetes formát öltött. Julia leszállt a földre, Force pedig leszállt mellé seprűjén és tudatta a továbbiakat.

- Itt egy gejzírmező terül el. Mi nem tudunk fölé menni, mert túl forró víz tör fel, és a levegője is eléggé mérgező. Ha fáradtok gyertek ki ide, és segítünk.

Többen bólogattak, de még értetlenül nézték, hogy mit csináljanak egy gejzírmezőn. Julia viszont már izgatottan csapkodott a farkával és amint Force befejezte mondandóját felszállt és kicsivel hátrébb leszállt a földre, kissé széttárta szárnyait és vízszintesen állt, a következő pillanatban pedig robbanásszerűen tört fel a vízsugár és úgy repítette a levegőbe, mintha rakétával lőtték volna ki. Erre már mindenki izgatott lett és talált magának egy-egy forrást, de mikor fölé álltak már korántsem tűnt olyan egyszerű játéknak. Volt, akit simán csak oldalra vágott a víz, volt, aki prüszkölve kecmergett ki alóla, és megpróbálta lerázni magáról a forró vizet, amit amúgy mind kellemesnek éreztek. Amzie személy szerint mindent leutánzott Juliáról – félig behúzott szárnyát, egyenes tartását, behúzott végtagjait, és a feltörő víztől olyan sebességgel jutott felfelé az égbe, amiről korábban álmodni sem mert. Hihetetlenül élvezte, bukfencezett a levegőben és fel alá szállt, mikor meghallotta Debora kiáltását. A szürke sárkány egyenesen őt nézte. Amzie értette a kihívást és naná, hogy elfogadta. Beálltak egy ikerforrás fölé és felkészülten, egymással szemezve várták, hogy jöjjön a sugár. Egyszerre robbantak az ég felé, Amzie érezte szárnyaiban, hogy minden izma megfeszül csak hogy megtartsa a megfelelő szöget. Debora végül kifordult a vízből és lefelé siklott a szélben. Amzie egy elegáns bukfenccel fejezte be a versenyt, többen alatta köröztek.

Kicsit leszállt pihenni az egyik dombra. Látta, hogy ahol Force útnak indította őket öt bron ül a seprűjén és őket figyelik, mint a vízimentők a gyerekeket. Magában jót mulatott a hasonlaton, ám látta, hogy páran kezdenek fáradni és önerőből kijöttek a mágusokhoz a dombra. Amint megérkeztek visszaváltoztak és nevetgélve beszélték meg a játszótér csodáit.

Hirtelen a sárkány mellé szállt Julia és fejével a völgy egy távolabbi pontja felé intett. Amzie nem sejtette, mi lehet ott, csak a kihívást látta a sárkány szemében. Force szállt hozzájuk seprűjén és kelletlenül tolmácsolt.

- Arra van a „Tüzes futam”. Ott láva tör fel össze-vissza, párszáz méteres szakasz. Az nyer, aki előbb túljut rajta, de az veszélyes – intézte utolsó mondatát Juliához, aki mintha csak legyintett volna farkával, már fel is szállt. Amzie követte, természetesen a többiek hallották, hogy valami készül, ezért a völgy két oldalán futó dombokra telepedtek. Még a mágusok is követték őket megfelelő védő burokkal.

Amzie a kezdő ponthoz ért és leszállt Julia mellé. Az előttük elterülő völgy lapos volt, a sziklák közel álltak egymáshoz néhol szurdokká szűkülve, ahol egy sárkány is csak épphogy átjuthatott. Force hangja elért hozzájuk, botjával erősítette fel azt mikrofonnak használva.

- Az győz, aki előbb átér. Vigyáz, kész – mindketten felemelkedtek és ugrásra készen vártak egy feszült pillanatig – rajt!

Ellökték magukat a sziklától, Julia előbbre került és már be is vette az első szurdokot, Amzie ahogy követte volna egy lávacsóva robbant elé, épp csak oldalra tudott húzódni tőle. Julia hátát látta, ahogy az a fal felé igyekezett kikerülni a veszélyes részeket, így követte példáját, de majdnem oldalba kapta a falból kitörő láva. Gyorsan manőverezett és már csak arra figyelt, hogy égés nélkül megússza a versenyt. Julia előtte szállt, de bal szárnyát telibe kapta egy lángcsóva. Nem sérült meg, de azért sokáig füstölt, Amzie inkább kihagyta volna ezt a tapasztalatot. Tovább manőverezett hol jobbra, hol balra, fel és a falra tapadva, már közel jutott Juliához, mikor egy repedésből őt is telibe kapta egy forró sugár annyira, hogy jó pár méterrel feljebb lökte. Érezte a meleget a hasán, bár örömmel tapasztalta, hogy nem égett meg, de ez a kilendítés épp elég volt ahhoz, hogy elveszítse a versenyt.

Mégis mikor beért a célba Julia elégedetten körözött felette, többen pedig körberepülték. Force ért oda hozzájuk:

- Ideje visszamenni, gyertek – mutatta a visszavezető utat.

A hegyüknél többen feladták, már nem bírtak felfelé repülni, így seprűn kerülték meg a taréjt, és kicsivel később érkeztek meg.

Jinx és Amzie egyszerre értek le az udvarra, ahol már Season várta őket egy-egy köpennyel. Jinx magára kanyarintotta és már mesélt is a mágusnak, nagyon büszke volt barátnőjére:

- Amzie-t kihívta Debora a játszótéren egy ikergejzírnél és Amzie nyert, aztán Julia kihívta a Tüzes futamra, ahol nem nyert, de majdnem, végig Julia nyomában volt hát nem nagyszerű? – hadarta egy szuszra, mire Season elmosolyodott és Amzie-re nézett:

- Ügyes vagy.

- Kösz.

A lány elgondolkodva ült füzete fölött, amibe a háziját kellett volna írnia, de a nappaliban, ahol a többi sárkánnyal együtt tanultak délutánonként megnőtt a susorgás, ám ezúttal Julia nem szólt rájuk. Amzie végre vette a fáradtságot, hogy rájuk figyeljen, de nem tetszett, amit hallott.

- Seasonnel röpköd ahelyett, hogy Ezekiellel lenne.

- Igen, ő biztos jól ül meg miden sárkányt – sutyorogta egy másik lány olyan hangosan, hogy elég sokan hallják, és többen jót derültek a pajzán felhangon, de Amzie feléjük fordult.

- Miért akarja mindenki megmondani, hogy kit válasszak?

- Ezekiel főnyeremény – tudatta vele egy idősebb sárkány, akit Amzie csak látásból ismert, a nevére nem emlékezett.

- Jó, adott a lehetőség, ha annyira odavagytok érte, bárki lecserélheti a saját lovagját Ezekielre, tessék! Ki akarja?!

Mély csend ülte meg a termet. Force és egy társa hozott Juliának egy pár könyvet, ők most feszülten várták a sárkányok döntését. Tudták, hogy már a régebbi párok között is van, aki szívesen lenne Ezekiellel és az új lány most tálcán kínálta fel nekik. A bronok úgy tudták, hogy néhányan eddig is komolyan féltették a pozíciójukat, de egyik sárkány sem mozdult, csak annyit tettek, hogy állták társuk kihívó pillantását. Végül Julia szólalt meg:

- Nekünk vannak lovagjaink, neked akarjuk a legjobbat.

- És Season miért nem az?

Erre már a sárkányok néztek egymásra, Amzie pedig most először érezte úgy, hogy valamit mintha csak ő nem tudna. Talán beképzelte, de mintha még Jinx is lesütötte volna a szemét. Ekkor állt fel Debora.

- Én szeretném Ezekielt!

- Remek, mondd meg neki te! – azzal otthagyta őket és felment a szobájába. Nem volt rá kíváncsi, hogy Debora ezúttal milyen teátrális előadást fog tartani, annál komolyabb dolgok foglalkoztatták.

Jinxtől így is megtudta a részleteket, amin amúgy az egész Fészek felbolydult. Így ugyanis mivel Ezekiel elfogadta, hogy a lány jelöltje legyen automatikusan visszalépett Amzie-től, aki fellélegezhetett. Ezt egy hétvégén meg is mondta Seasonnek, de az ettől nem tűnt boldogabbnak.

- Nem örülsz? – kérdezte meg tőle az ablakpárkányon ülve, ahonnan az előttük fekvő völgyet szemmel tarthatta. Season az ablak másik oldalán állt, és őt figyelte.

- De. Csak túl simán ment. Nem úgy nézett ki órákon, mint aki feladta – gondolkodott hangosan. Amzie örült neki, ugyanis a mágusnak egyre inkább szokásává vált, hogy mikor kettesben vannak megosztotta vele a gondolatait, észrevételeit. Már nem csak tananyagként kezelte, meg lehetséges sárkánynak, végre kezdett feloldódni.

Ekkor ment el mellettük Debora, de mintha észre sem vette volna őket, egyenesen a folyosó végén levő ajtó felé tartott, ahonnan a Fészek falára juthatott. Utána Ezekiel jött szintén sietve:

- Debora várj, ez véletlen volt! Csak egy buta elszólás, ugyan már! Ne sértődj meg! – próbálta puhítani, de az kinyitotta az ajtót, amin bevágott az éles tavaszi szél, ami a hegyeket jellemezte.

- Nem vagyok Amzie!

- Tudom…

- Akkor ne hívj így! – azzal kilépett a falra és leugrott a nyaktörő mélységbe, hogy a következő pillanatban már szürkés sárkányként bukkanjon fel. Színével ráadásul remekül el tudott rejtőzni a csúcsok közelében, Season azonnal rászólt társára:

- Egy újonc sem járhat egyedül, azonnal menj utána!

Ezekielnek nem kellett kétszer mondani, azonnal elvett egy a kapuhoz készített seprűt, amit sürgős esetekre készítettek ki és utána szállt, majd amint beérte átugrott rá. Debora tiltakozására számított, de a sárkány hagyta, csak minél messzebb akart kerülni a sulitól. Amzie még utána kiáltott:

- Hozd vissza! Ezekiel, azonnal hozd vissza! Kint nem biztonságos! – kiabálta, de ők vissza sem néztek. Amzie-nek rossz érzése támadt és az éppen érkező Jinxhez fordult:

- Menj a védőkért és Juliáért, én megpróbálom visszahozni őket! Indulj! – intett és már át is változott, de mielőtt felszállt volna meghallott egy ismerős hangot.

- Csak nem egyedül akarsz menni?

Hátra nézve Seasont pillantotta meg, de nem akarta bajba keverni, és valójában tilos is volt engedély nélkül elhagyni az iskolát, meg a légterét.

- A jelölted vagyok, veled megyek. Különben is, ha azok a feketék még itt vannak, szükséged lehet segítségre.

Amzie nem akarta vitával tölteni az értékes időt, ezért kinyújtotta szárnyát, hogy Season gyorsabban felülhessen rá és már szálltak is fel.

Jó pár perc múlva találták meg Deborát Ezekiellel, felülről közelítették meg őket, de ekkor a hátuk mögül bevágott egy fekete nab olyan gyorsan, hogy csak egy elmosódott árnyat láttak és már támadták is őket tűzzel. Amzie azonnal követte a támadót és védeni akarta Deborát, de elkapták a farkánál fogva, és ő hiába próbált szabadulni, a falhoz vágták. A sárkány épp csak annyira tudott elhúzódni, hogy ne Ezekiel préselődjön a falhoz. Ennek technikájára még a Juliával való párharc során jött rá. Több átokkal is támadták őket, Ezekiel nem volt elég gyors, hogy mindet kivédje, mire Amzie felkiáltott, ezért Season őket kezdte védeni, de így már rájuk is támadtak, Amzie is a falhoz szorult, és nem volt más választása, mikor ellenfele kitátotta száját, hogy a következő pillanatban elégesse Seasont Amzie összeszedte minden erejét és ő fújta le előbb tűzzel a támadóját, egyenesen kitátott torkába. Season meghökkent, az ellenfelük prüszkölve-köhögve csapkodott és visszavonulót fújt, de miután eltűntek a lángok már csak azt látták, hogy Debora és Ezekiel a mélyben fekszenek egy sziklán. Amzie azonnal leszállt hozzájuk és felvette a két testet. Debora túl hideg volt és élettelen, Amzie le sem mert nézni rá. Visszafelé találkozott a védőkkel, az ő gyűrűjükben értek vissza a suliba. Amzie óvatosan letette a testeket és arrébb szállt visszaváltozni. Julia és Force vizsgálták meg a két testet, a többiek visszafojtott lélegzettel várták, hogy mit mondanak. Julia lesújtva nézett fel a tömegre:

- Ezekiel él, de Debora meghalt.

A sárkányok lehajtották a fejüket, a lovag tanoncok pedig tudták, hogy társuk sorsa megpecsételődött. Egyikük sem szeretett volna a helyében lenni. Amzie miután magára vette köntösét követte az orvosokat, akik felreptették a mágust a gyengélkedőre. Egyedül ment velük, egyedül Season akarta követni, de megkérte, hogy ezúttal ne jöjjön, így egyedül várt az ajtaja előtt, míg ellátták.

Jó egy óra múlva jutott csak be hozzá, de mikor az ágyához ért meg sem ismerte. Ezekiel fehér volt, mint a takarója és habár nem látszott rajta komolyabb sérülés, mégis mintha teljesen kicserélték volna. Amzie óvatosan közelített felé:

- Hogy vagy?

Ezekiel egy hosszú pillanatig mintha nem is akart volna ránézni, végül mégis felé fordult, de a tekintete már nem volt a régi.

- Debora meghalt miattam, hogy kéne lennem?

Amzie leült az ágya szélére. Vigasztalni akarta, de a mágus vigasztalhatatlan volt.

- Nem miattad halt meg. Nem mehetett volna ki, és különben is még csak tanonc vagy itt, nem tudhattál mindent.

- Ez az, éppen ez az! Miattam ment ki, mert egy hülyeséggel megsértettem és nem voltam még elég felkészült, hogy megvédjem! Ha más lett volna ott ez nem történik meg. Egyedül annak örülök, hogy visszautasítottál. Ha miattam te haltál volna meg… – elfordult, de Amzie így is látta, hogy könnyesen csillog a mágus szeme, ahogy magában vívódik.

- Én nem rohantam volna ki miattad a Fészekből.

- Menj el.

- De megsérültél, és…

- Menj el innen! – kérte behunyt szemmel és a lány tudta, hogy Ezekiel többé képtelen lesz a szemébe nézni. Csöndesen állt fel az ágyától.

- Sajnálom. De ne emészd magad. Egy csomó mindenben jó vagy… – vigasztalni akarta barátként, de mikor Ezekiel fájdalmában összehúzta szemöldökét inkább elment.

Akkor látta utoljára, másnap elvitték a mágust a Fészekből, senki sem búcsúzott el tőle, a fekete zászlók közt repült el.

Felröppent viszont a hír, hogy Amzie már tud tüzet fújni, és mindenki azt találgatta, hogy ez kinek köszönhető. Amzie-nek még nem volt alkalma Seasonnel beszélni az eset óta, az ebédlőben sem találkoztak, Amzie-nek így Jinx és Josh segítségére kellett, hogy hagyatkozzon.

- Josh, láttad mostanában Seasont? – kérdezte ebédnél Amzie.

- Órákra jár, de rögtön ahogy vége van, eltűnik. Nem tudom, mit csinálhat.

- Beszélnem kell vele. Szólnál neki, ha látod?

- Megteszem, amit lehet – fura megfogalmazás volt ez Joshtól.

- Olyan, mint szokott lenni? – faggatta tovább Amzie. Josh elgondolkodva nézett rá.

- Talán kicsit zárkózottabb.

- Mindenképpen beszélnem kell vele – mondta ezúttal inkább magának. Félt, hogy Season megbántódott, és nem akarta elveszíteni.

Sárkányként a suli tornyáról pásztázta a környéket, mikor meglátta Seasont kirepülni az erdő felé, így követte. Legnagyobb meglepetésére ahogy a jelöltje meglátta megpróbálta lerázni, még néhány ártalmatlanabb átkot is bevetett, hogy Amzie-nek kerülnie kellett, végül csak elkapta és lábával tartotta fogva, míg leértek egy tisztásra. Ott a lány visszaváltozott, és mielőtt teljesen eltűntek volna a pikkelyek elővette a köpenyét Season táskájából, és magára terítette.

- Kerülsz – jelentette ki, miután Season is felkelt és összeszedte magát annyira, hogy rá tudjon figyelni. – Miért?

- Teljesen felesleges próbálkoznom a jelöltedként, ha már úgyis választottál mást. Elmondhattad volna, ennél becsületesebbnek hittelek.

- Nem választottam mást. Jó veled repülni, nem akarok mással.

- Nekem úgy tűnik, hogy mégis.

- A csók miatt, ami a tüzet okozta?

- Ki volt az? Nincs jogom megkérdezni, de tudni szeretném – Season, és fel-alá kezdett sétálni. Amzie is zavarban volt. Lovagnak kellett volna okoznia, vagy jelöltnek, nem tudta a mágus mit szól hozzá, ha megtudja, hogy olyasvalakitől kapta a csókot, aki még a felvételi vizsgán is elbukott.

- Én is szerettem volna tudni, hogy miért léptél vissza a másik két sárkánytól, mégsem mondod el. Azt hiszed annyira jó azzal élni, hogy rajtam kívül mindenki ismeri a történetet? – Season erre felkapta a fejét és méricskélni kezdte a nőt, de rájött, hogy nem hazudik. – Szerintem még Jinx is tudja, csak én nem, de nem vettem a fáradtságot, hogy a többiekből szedjem ki, mert tőled szerettem volna hallani.

- Ne térj el a tárgytól. Már választottál.

- Igen, téged.

- Hazudsz. Kedvelsz, de én nem élesztettem volna fel benned a tüzet.

- Meg sem próbáltad!

- Mert annyira idegenkedsz az egésztől. Azt hittem csak azért, mert zárkózottabb vagy, nem azért, mert van valakid!

- De ha egyszer nincs! Veled akarok repülni, vagy senkivel!

- Kíváncsi vagyok, akkor is ezt fogod-e mondani, mikor a verseny lesz.

- Milyen verseny?

- Semmit sem tudsz?

- Mindent te mondasz el, mindent tőled tudok. Milyen verseny?

- Nemsokára hirdetik ki, sárkány és lovagja párok versenyeznek egymás ellen. Lovag nélkül semmire sem mész, úgyhogy ajánlom, vállald végre fel, hogy ki volt az. Én visszalépek.

- Nem teheted!

- De igen, Amzie, megtehetem sőt, már meg is tettem. Vállald fel nyíltan, akárki is volt, mert egyedül abban a versenyben nem győzhetsz.

- Csak veled fogok versenyezni.

- Majd meglátjuk.

Amzie dühében sírni tudott volna.

- Akkor ennyi? Csak ezért meghátrálsz, átadod a terepet másnak?! Ez volt az előzőekkel is, ugye? Valamiért nem feleltek meg az elvárásaidnak, és visszaléptél!

- Nem…

- Vagy talán te nem bírtál velük? Szereted az erős jellemeket, de túl erősnek bizonyultak?!

- Egyáltalán nem így volt! – csattant fel Season.

- Akkor hogy volt? Te voltál túl makacs?

- Nem! Ha már mindenki tud róla, akkor tudd meg te is: Julia jelöltje voltam, igazán kedveltem, én adtam neki tüzet, de úgy döntött nem elég agresszív a támadásom, ezért Force-t választotta! A sors iróniája, hogy visszakapom, de én nem leszek második, vagy maradék!

- Maradék?

- Mit gondolsz, hogy néznek Force-ra a lovagok? Mindenki tudja, hogy nem ő adta a tüzet Juliának, sohasem ismerték el a párjának!

- Akkor miért nem próbálkoztál jobban Juliánál?

- Nem akart, és kész. Nem szállhattam vele szembe, de nem fogok Force sorsára jutni. Nem vagyok a jelölted!

- Senki sem tudja, hogy nem te csókoltál meg – dobta be gyorsan Amzie. – És senki sem tudná meg.

- De én tudom, és ez elég.

- Akkor is veled fogok repülni a versenyen! – hajtogatta makacsul, mintha ez bármin is változtathatna, de Season már a seprűjéért ment és Amzie látta, hogy képtelen visszatartani.

- Ha erre vársz, akkor egyedül fogsz kiállni, mert én kiszálltam.

- Jó, akkor add fel megint! – kiabált most már megbántottan Amzie és toporzékolva nézte, ahogy Season felszáll a felhők közé.

Késő éjjel ért vissza a szállásra megszegve ezzel a házszabályt, de cserébe csak vacsorát nem kapott. Nem izgatta különösebben, amúgy sem akart enni, az ebédlőben pedig végképp nem volt kedve megjelenni. Biztos volt benne hogy Season elhíreszteli visszalépését, így másnap máris új jelöltek lépnek majd a helyébe. Kedvtelenül feküdt le az ágyára és örült, hogy Jinx már alszik és nem faggatja.

Másnap reggel ahogy felébredt Jinx sikkantását hallotta meg először. Még nem nyitotta ki a szemét, próbált úgy tenni, mint aki alszik de már ez egész sárkány-részleg erről beszélt. Jinx amint becsukta az ajtót az ágyához ugrott:

- Amzie igaz, hogy Season visszalépett?

- Neked is jó reggelt – nyújtózott nyűgösen, majd felült.

- Jó reggelt, de igaz?

Jinx komolyan csalódott arcot vágott, majdhogynem vigasztalhatatlan volt. Amzie megsajnálta. Jinx aranyos, mindig is kedves volt vele, nem rajta kéne levezetni a frusztráltságát.

- Igen, tegnap lépett vissza, de nem hittem, hogy ilyen gyorsan kiderül.

- És miért?

- Mit mondott?

- Semmit. Tudod, milyen. Ezt mondta és kész, tőle nem merte senki sem megkérdezni az okot. Miért lépett vissza?

- Ha nem mondta meg, akkor én sem fogom. Ne haragudj, de ez csak ránk tartozik.

- Mhm, jó – biccentett Jinx és Amzie legnagyobb megkönnyebbülésére már túl is lépett a kérdésen. Barátnője komolyan mellé ült. – Mit gondolsz, még vissza lehet csinálni? Úgy értem lehet, hogy Season meggondolja magát? Annyira jó párnak tűntetek.

- Remélem – mondta ki végre hangosan Amzie azt, ami egész éjjel foglalkoztatta.

Természetesen az egész Fészek felbolydult a hír hallatán és osztálytársai gyanúsan kerülték, valószínűleg ismét csak várakozó álláspontra helyezkedtek azt illetően, hogy épp elfogadják-e, vagy sem, egyedül Jinx állt ki mellette. Amzie-t zavarta a dolog, meg bosszantotta is. Ebédidőben bölcsen elkerülte az éttermet, inkább a Fészek falán sétált és a mágusok oldalára tévedt a tekintete. Ott egy nagy darab mágus, akit csak hírből ismert egy fele akkora újoncot gyötört különböző átkokkal fennen hangoztatva, hogy épp mit csinál vele, mintha csak a többieket tanítaná. Amzie viszont aznapra betelt az igazságtalansággal, közéjük szállt seprőjével és megállt a mágus előtt. A nagydarab felé fordult, a többiek, habár már régebben ide játak mégis megilletődtek tőle és visszafogták nevetésüket.

- Szia Amzie – köszöntötte széles vigyorral a nagydarab.

- Szia, ki vagy? – sújtott a mágus önbecsülésére a lány. Láthatóan telibe talált, az pipacs piros lett.

- Domian vagyok, apám a kulturális miniszter, nem hallottad?

- Apádról hallottam – döngölte tovább az egóját, mire Domiannál elpattant a húr.

- Ne legyél annyira nagyra magaddal, hallottuk, hogy apád kitagadott, Season meg dobott, nem kellesz senkinek!

- Ha befejezted, hogy kinek ki az apja megbeszélhetnénk, amiért jöttem? Remek – folytatta fél pillanat várakozás után a boszorkány, hogy a másik szóhoz sem jutott. – Hagyd békén ezt a mágust, nincs jogod kínozni.

- Ha annyira odavagy érte, védd meg! – kiáltotta és már támadt is. Amzie érezte, hogy eltalálták de nem tudta, mivel. A mágus szinte hangtalanul varázsolt. Át akart változni sárkánnyá, hogy ne érje több meglepetés, de nem sikerült. Először azt hitte kimerült, azért nem megy, de Domian harsányan felnevetett, majd lekicsinylőn magyarázni kezdett, mint korábban a mágus leckéztetésénél, mintha csak a körülötte állókat tanítaná.

- Nem tudsz átváltozni! Így már nem olyan nagy a szád, ugye?

Amzie érezte, hogy eddig tartott a türelme, sorozatos támadásba kezdett pálcájával miközben rohant a fal felé, Domian épp csak kivédte őket és néha támadt, miközben futott utána. Bármit is tett, Amzie gyorsabb volt és bevette magát egy kiszögellésbe.

- Megfutamodsz? Mi mást várhatnánk egy sárkánytól? Jobban jártál volna, ha Ezekielt választod, jól illettetek egymáshoz! Mindkettőtöknek csak a hírneve van, semmi több. Jobb lenne, ha… – tovább nem mondta, mert a csodálkozástól tátva maradt a szája, ugyanis Amzie zafír sárkányként szállt fel a magasba, és tett egy kört a Fészek fölött. Domianra kiült a megrökönyödés, le sem vette a szemét a sárkányról.

- De…ez lehetetlen. Erre senki sem képes! Ez a legerősebb megkötő bűbáj!

Akik eddig őt hallgatták most mind elismerőn álltak az eset felett, de ők sem tudták megmagyarázni. Eddigre már rengeteg mágus figyelte az ablakokból is ezt a különös párbajt, de egyikük sem tudott róla, hogy valaha is sárkány szabadult volna attól az átoktól. Mind a köröző sárkányt figyelték, és csak a Domianhoz legközelebb állók vették észre, hogy társuk nem mozdul. Egy másik tanonc hozzá szólt:

- Domian, jól vagy?

Az továbbra is az udvar felé nézett, de nem mozdult. Ekkor lépett elő az árkádok közül Amzie és egyenesen a másikhoz lépett, a sárkány pedig egy csapásra szétpukkant. A lány egészen közel ment a mágushoz, pálcájával úgy irányította, hogy a szemébe nézhessen, de Domian ettől eltekintve szobor mereven állt.

- Ennyit a mágusokról. Elfelejtetted, Domian, hogy nemcsak sárkány vagyok, de boszorkány is. Vagy nem felejtetted el, csak semmibe veszed a boszorkányokat? Mindkettő sértő. Azt is elfelejtetted, hogy itt te vagy a jelölt, mi választunk és ha nem tetszik, mész a süllyesztőbe.

Domian szeme mintha kikerekedett volna, de nem a félelemtől, sokkal inkább a dühtől. Amzie pedig a mágus vesztére észrevette.

- Nem tetszik? Akkor nem kellett volna ide jönnöd. Azt hiszed csak mert erősebb mágiákat ismersz már jogod van a másikat gyötörni? Hát most szólok, hogy nincs. A hatalom kötelesség, nem játékszer.

Domian még mindig nem ismerhette fel helyzetét, mert tekintetével kifejezőn szidta a lányt.

- Nem tetszik, ugye? Egész életemben a magadfajta mágusokat kellett figyelnem, az ilyenektől pedig felfordul a gyomrom. Itt maradsz éjfélig, hadd lássa mindenki, hogy csapott be egy boszorkány egy ócska trükkel! – intett felé a pálcájával, azzal sarkon fordult és visszaszállt a seprűjére. Az újoncok közül többen elismerőn megtapsolták, és ha körbenézett volna láthatta volna, hogy a régiek közül is többen újragondolták vele kapcsolatban a lehetőségeiket.

A mágusokban a pletyka elismerése után nem csalódott. Season valószínűleg elég világosan megmondta, hogy véglegesen lemondott róla, mert szinte minden szünetben megtalálta egy mágus hogy jelentkezzen nála lovagnak, de Amzie mindet kategorikusan elutasította.

Vacsoránál jelentették be a versenyt, amit egy hét múlva tartanak, de ez mit sem változtatott a nő hozzáállásán, másnap, és harmadnap is mindenkit elutasított.

Ebédnél Julia ült mellé s szokásához híven kertelés nélkül belevágott mondanivalójába. Amzie azonnal látta rajta, hogy most nem csak barátjaként ül vele szemben, hisz mióta megérkeztek a Fészekbe viszonylag sokat beszélgettek. Julia most howelként, vezetői minőségében jelet meg.  

- Hadd adjak egy tanácsot, Amzie. Én is ismertem Seasont, nem fogja megváltoztatni a döntését. Felejtsd el, válassz mást helyette.

- Te küldted el, nálunk más a helyzet.

- Lehet, de a jelleme ugyan az. Nem fogja meggondolni magát, ha másért, hát büszkeségből nem.

- Nem tudhatod.

Julia erre kifakadt:

- Nem látod, hogy az egész sárkány-társadalmat teszed ezzel nevetségessé?!

- Nem érdekel a társadalom, vele repülök, vagy senkivel!

- Megoldhatjuk, ne aggódj – vetette oda sötéten, majd kiviharzott a teremből. Amzie agyán ugyan átfutott, hogy nem a howellel kéne szembeszállnia, de jobban bántotta, hogy Season nem hajlandó megjelenni előtte, így nem foglalkozott tovább a kérdéssel.

A lányok ez után Jinx kivételével ismét csak kerülték és Amzie is azonnal megérezte, hogy ismét bajban van. Korábban Ezekiel, most ez. Miért nem talál egyetlen értelmes mágust? Biztos, hogy Season megéri, hogy kiközösítsék? Annyira makacs és önérzetes. De azt a fájdalmas arcot, mikor közölte, hogy nem ő adta a nő tüzét, nem tudta elfelejteni.

Mivel unta, hogy folyton csak hátakat lát szabadideje nagy részét inkább a fő bástyában töltötte, ahonnan tökéletes rálátása nyílt a Fészek előtt fekvő völgyre, a hátuk mögül pedig nem kellett támadástól tartaniuk, hisz a Fészek teljes hátsó része gyakorlatilag a sziklába épült. Másik előnye volt ennek a helynek, hogy tökéletesen rálátott mind a sárkányok, mind a mágusok gyakorlótérnek kikiáltott hatalmas füves területére, ami a Fészek közepén helyezkedett el, így egyre jobban kiismerte a mágusok harci szokásait. Azt is látta, hogy ki kivel van jóban és milyen csoportokat alkotnak.

Délután szokás szerint felvitte a háziját és a párkányon ülve írta a leckéjét, egyáltalán nem zavarta, hogyha egy kicsit is megbillen lezuhanhat a nyaktörő mélységbe. Mikor elfáradt lenézett a mágusok részére, ahol épp öten jöttek ki az épületből seprűvel, gyakorlásra készültek. Amzie csodálta a kitartásukat, hisz a mágusok rengeteget gyakorolták seprűn a különböző támadásokat. Most is figyelte egy ideje, ahogy vörös, kék és lila átkok és ellenátkok röpködnek a levegőben, de hirtelen az egyik telibe találta Josht, aki lezuhant a seprűjéről, csak Max azonnali reakciója mentette meg egy nyaktöréstől. Amzie felpattant a helyéről, de még nem akart beavatkozni. Ha kiderül, hogy figyelte őket el is tilthatják az egyetlen helytől, ahol nyugalmat talált a suliban. Figyelte, ahogy Max, Gery és Orson körbeállták társukat – utóbbiakat csak látásból ismerte –, de Orson villámgyorsan repült el az orvosok szárnya felé, így már Amzie sem várhatott tovább, vette a bástyáknál készültségbe helyezett seprűt, és leszállt hozzájuk.

Szinte még földet sem ért már odakiáltotta:

- Mivel találtátok el?

- Sima töréssel, nem kéne kiütve lennie – válaszolt azonnal Max, Gery pedig egyik lábáról a másikra állt idegességében és egyre csak Orson után nézett, hogy hol késik. Amzie előhúzta a pálcáját és a mozdulatlanul heverő Joshra irányította. Segítenie kellett, hogy nézett volna Jinx szemébe, ha hagyja a jelöltjét komoly kárt szenvedni?

- Mit csinálsz? – kérdezte Max, de a boszorkánynak nem volt ideje válaszolni. Figyelmét a testre koncentrálta és gyógyító varázslatával végigkutatta minden egyes porcikáját, végül megtalálta: egy törés volt a kulcscsontban, de olyan idegbecsípődést is észlelt, aminek nem lett volna szabad úgy lennie. Azonnal helyre tette ezt az elváltozást, mire Josh megmozdult és lassan kinyitotta a szemét, de mikor oldalra fordította a fejét felnyögött a fájdalomtól. Amzie letérdelt mellé és visszaállította a fejét nyugalmi helyzetbe.

- Ne mozogj, eltört a kulcscsontod, már jönnek az orvosok.

- Ne mondd el Jinxnek! – kérte azonnal a mágus, és ahogy Amzie a szemébe nézett szégyennel vegyes könyörgést látott benne. Josh nem örült, hogy minden sárkány közül épp Jinx legjobb barátnője látta, hogy hibázott és mindent megtett volna, hogy ne derüljön ki. Ekkor került Max a látóterébe.

- Nyugi, Amzie segített rajtad, nem fogja elmondani.

- Nem fogom – erősítette meg a boszorkány is, és felnézve már látta az érkező orvost. Gyorsan felállt a sebesült mellől és visszaszállt a seprőjére. – Ti pedig ne mondjátok el, hogy itt voltam, ha lehet.

Max biccentett, a következő pillanatban pedig már sehol sem volt a lány.

Ettől a közjátéktól eltekintve semmi sem történt a héten. Amzie-t kerülték a boszorkányok, az órákon jól teljesített, szünetekben pedig a jelölteket hárította.

Eljött a szombat este, új sárkányokat mutattak be a társaságnak a vacsoránál, Amzie kitartóan hárított mindenféle próbálkozást bár tudta, hogy hétfő délután verseny lesz. Azt is tudta, hogy egyedül tényleg nem győzhet, a hét folyamán végignézett néhány párbajt a levegőben sőt, Jinxéknek is segített és látta, hogy Seasonnek ismét igaza volt: őket egyedül is le tudta győzni, Jinxnek Joshnál erősebb társra lesz szüksége.

Csöndben figyelte az újoncokat, majd a mágusokat, akik a fal mellett elhelyezett asztaloknál ettek. Kereste Seasont és kisvártatva meg is találta. A mágus őt figyelte, de mikor találkozott a tekintetük elkapta a szemét. Ettől Amziet forróság öntötte el és csak megerősítette a hitében, hogy Seasont visszakaphatja még. A mágus nem állta a pillantását, ez kell, hogy jelentsen valamit.

- Üdv, Amzie – állt elé Gero. A nő kicsit meglepődött, de mivel már ismerte és egyszer elküldte a jelöltjei közül, most hellyel kínálta.

- Ülj le, Gero.

A mágus elmosolyodott és leült hozzá. A nőt zavarta a másik mindentudó mosolya.

- Minek örülsz?

- Season tudta, hogy nem küldesz el.

- Gondolom oka van, hogy itt vagy. És gondolom nem az, hogy megint jelöltnek akarsz jelentkezni.

- Jól látod. Season üzeni, hogy válassz magadnak lovagot, mert ő nem gondolta meg magát és egyedül nem győzhetsz. De igazából nem a győzelem a fontos. – Gero közelebb hajolt hozzá csak hogy nyomatékot adjon mondandójának. – Amzie, egyedül nem élheted túl. Legalább a verseny idejére válassz valakit.

- Mert ez csak úgy megy, igaz? Nem is kell összeszokni, csak párba állunk, és minden rendben? Ezt hiszi?

- Nem tudom, mit hisz.

- Aggódik értem.

- Nem én mondtam – dőlt hátra Gero, de teljes testtartása sugallta, hogy egyet ért a sárkánnyal. – Nézd, nem tudom, hogy mi történt, de Season önérzetes, nem fogja meggondolni magát. Ezt barátként mondtam. Ne várj tovább rá.

- Kösz a baráti tanácsot. Ami az üzenetet illeti mondd meg neki kérlek, hogy nem az oviban vagyunk, ha valamit szeretne mondja a szemembe.

Gero felállt és biccentett, Amzie pedig figyelte ahogy Seasonhöz megy és füléhez hajolva átadja az üzenetet. A mágus arcát elfutotta a düh, felállt és szó nélkül kicsörtetett a teremből.

A vasárnap pihenéssel telt. Amzie először azt tervezte, hogy ki sem mozdul a szobájából így kerülendő a további próbálkozásokat, de Jinx addig noszogatta, míg délután lement a közös helyiségbe, és ott egy fotelben ülve olvasgatott, néha felnézett és figyelte Jinxet és Josht, meg a többieket. Mind vidámnak tűntek és alig várták a versenyt, hogy kipróbálhassák magukat, csak Amzie ült árván. Magányosnak érezte magát, de egyáltalán nem ingott meg a hitében. Sosem hitte, hogy így alakulhatnak a dolgok, de Season kellett neki, senki más.

- Szia, beszélhetünk négyszemközt? – kérdezte Season. A semmiből bukkant fel, legalábbis gondolataiból felriadva úgy tűnt a lánynak és ahogy mozdult kicsúszott öléből a könyv és nagy koppanással zuhant a padlóra. Néhányan feléjük néztek, aztán inkább visszafordultak a dolguk felé, mintha nem is láttak volna semmit. Nem mintha bármi is történt volna. Season hűvös volt és távolságtartó, bár Amzie úgy látta maga előtt, mint előző este, mikor nem bírta állni a tekintetét. Most is követte azt a ruganyos mozdulatsort, ahogy a mágus felvette és az asztalkára tette a könyvet.

- Persze, gyere erre – mutatta az utat, és a folyosón át egy olvasó terembe jutottak. A mágus becsukta mögöttük az ajtót, majd elszántan szembe fordult vele.

- Válassz valakit lovagnak holnapra.

- Téged választottalak.

- Valaki mást. Azt, aki a tüzed adta. Vagy van már sárkánya?

- Nincs.

- Akkor miért nem vállalod fel?

- Én is kérdezhetek? Te miért nem vallod be saját magadnak, hogy igenis aggódsz értem, és hogy mellettem szeretnél lenni? Senkinek sem mondtam el, hogy miért léptem vissza, úgy tudom te sem.

- Mert megalázó, tudod jól. Kösz, hogy törődsz a híremmel, de válassz valakit, vagy nem éled túl.

- Nem fogok. Senkivel sem repülök, csak veled – ismételte önmagát határozottan, szenvedélyesen. Azt remélte, úgy látta a mágus egy pillanatra megingott, de túl kevés volt az idő, máris visszazárta magára a páncélját.

- Megmondod, ki volt az?

- Akkor visszajössz?

Season mintha elgondolkodott volna.

- Talán.

- Nem fogsz örülni – figyelmeztette a nő.

- Egyáltalán nem örülök az egésznek. Eltitkoltad, becsaptál.

- Sajnálom, de okom volt rá – mondta Amzie, majd mély levegőt vett. Annyira cikinek érezte a helyzetet. Season biztos megsértődik, de utána talán megkönnyebbül és belátja hogy nevetséges, amit művel. – Asbeth volt az a Merlinből. Szobatársak voltunk, jó barátok lettünk, így alakult. De mióta visszament még csak levelet sem írt, már semmi közöm hozzá.

Season ugyan azzal a megfejthetetlen kifejezéssel az arcán nézte, végül kifújta a levegőt és miután az asztalnak dőlt kesernyésen elmosolyodott.

- Hát, őt tényleg nem választhatod. Elbukott a felvételi vizsgán.

- Tudom. Sajnálom, ha ezzel megbántottalak, nem gondoltam, hogy ennyire magadra veszed.

- Magamra veszem? Mire gondolsz pontosan? – mosolygott továbbra is keserűn a férfi.

- Hát hogy nem te adtad a tüzet. Attól még remek pár lehetnénk. Nem hittem az elején, hogy ez az egész erőltetett kapcsolat működhet, de tényleg nem akarok mással repülni, csak veled.

- Meg Asbeth-tel – szúrta közbe Season.

- Nem, ő teljesen más eset. Amúgy meg mondom, hogy nem is leveleztem vele.

- Nem érdekel. Az sem, hogy megbukott. Hagytad, hogy megcsókoljon…hagytad! – sóhajtott fel. – Akartad, és őt szereted. Azt hiszed annyira érdekel ez a tűz dolog? Hogy sárkány vagy? Azt reméltem lehetek a társad, hogy fontos lehetek neked, de te nem az a fajta vagy, aki csak úgy elfelejti a szerelmét, úgyhogy ne akard nekem bemesélni, hogy már nem is gondolsz rá!

- Te is gondolsz Juliára, mégis továbbléptél! – lett ideges Amzie. Season féltékeny, nem is a büszkesége, tényleg szereti, de épp emiatt löki el magától. Amzie képtelen volt átlátni ezt a logikát, pedig minden oldalról megpróbálta. – Miért bonyolítod ezt az egészet, Season? Épp most vallottad be, hogy én is tetszem neked, akkor miért bonyolítod?

- Nem érted? Csak én akarok veled lenni, de Asbeth közénk fog állni.

- Ezt meg honnan veszed? Az a múlt, mi vagyunk itt, se Asbeth, se Julia, se senki más.

- Igen? Alig pár hónapja őt hozták azért, hogy kicsaljanak a központból, nem hiszem, hogy ez olyan könnyen elmúlt.

- Egyáltalán nem hallod, amit mondok? – kérdezte elkeseredetten a lány. A helyzet egyre rosszabbra fordult, pedig remélte, hogy mindent meg tudnak beszélni.

- Hallom, amit mondasz de nem hiszem, hogy komolyan gondolod.

- Kösz.

- Ismerlek.

- Úgy látszik nem eléggé.

Amzie csalódott volt. Mikor bejöttek még azt remélte együtt mennek ki, de be kellett látnia, hogy Season most nem bocsát meg neki. Ő is nekitámaszkodott a mágussal szemközti asztalnak.

- Válassz valakit.

- Akkor nem leszel féltékeny? Tényleg a múlt miatt akarod elpocsékolni a jövődet?

Season megrázta a fejét.

- Csak éld túl.

- Veled akarom túlélni.

- Nem fogom meggondolni magam. Épp Asbeth… – ismételte magának, de még nem emésztette meg a hallottakat.

- Jó, akkor remélem holnap eljössz megnézni a versenyt, mert akkor látsz utoljára – lökte el magát az asztaltól a boszorkány, és kiviharzott a teremből.

Season mintha ott sem lett volna az órákon, csak a délutáni versenyre gondolt. Amzie naivan elmondta neki, hogy kit csókolt meg, mintha ezzel vissza is mehetne hozzá. Hogy is gondolhatta komolyan? Hiába minden esküdözése, a versenyre nyilván kerít valakit, az élete fontosabb lesz nála.

Délután a lelátóra majdnem az utolsók közt érkezett, de meglepetten látta, hogy Gero ott ül az előre foglalt helyükön és őt várja. Feszülten ült mellé, szinte rá sem nézett, úgy kérdezte:

- Nem kérdezted meg?

- De, ma ebédnél felajánlottam, hogy legalább most segítek, de elutasította. Úgy néz ki tényleg egyedül akar kiállni – mesélte Gero. Volt idő, hogy neheztelt Seasonre, de most, hogy látta mennyire összeillenek a sárkánnyal inkább segítette volna őket, ahogy tudta. – Még mellé állhatsz. Bármikor mellé állhatsz, meg fog várni.

- Megmondtam neki, hogy hiába vár.

Ebben a pillanatban jött ki a hat pár. Máris sárkány formában jelentkeztek hátukon a jelöltekkel, Jinx Josh-sal, négy viszonylag újonc, és a kék Amzie. Jól láthatón felnézett a lelátóra és megkereste Seasont, de ő ezúttal állta a tekintetét. Hosszan figyelték egymást, a sárkány szinte könyörgött, de Season eltökélte magát, így Amzie a versenyre figyelt.

Eldördült a kezdő lövés, és két újonc máris neki esett gondolván, hogy egyedül van, legyőzhetik. Amzie felszökött a magasba így lerázva őket, majd zuhanórepüléssel a felhők közül felbukkanva leterített egy párt. Jinxet nem akarta bántani, láthatóan ők sem őt, sőt, mellé álltak, így rövid tűzharc alakult ki, ami során az egyik támadó jelöltje megégett így feladták, de Jinx is a földre zuhant. Amzie egy helyben lebegett, mikor támadója egy erős varázslattal a földhöz vágta és a sárkány érezte, hogy néhány csontja eltörhetett, majd egy további átoktól, amit kivédeni sem volt ereje az egyik szemére átmenetileg megvakult, a másikkal sem látott, így vakon tapogatózott az arénában. Hallotta Julia hangját, hogy adja fel. Megtehetné, de akkor semmi értelme sem volt az egésznek. Annyira nem fájtak a csontjai mint a tudat, hogy Season ott ül a lelátón, látja, hogy bajban van, és nem segít neki. Újabb csapás érte az egyik szárnyát, de csak a hártyát, csak figyelmeztetés volt. Válaszul tüzet fújt, amerre a támadót hallotta. Nem találhatta el, mert újabb átkot hallott, mire többen felhördültek. Amzie is azonnal mozdult, ugyanis ezt már ismerte, ez megbéníthatta, ha eltalálják tényleg azt tesznek vele, amit akarnak. Sután oldalazott szárnyával tapogatózva, mikor meghallott a lelátó felől egy ellenátkot, a következő pillanatban pedig Seasont érezte a hátán.

- Szállj fel azonnal, majd vezetlek! – kapaszkodott belé, a következő pillanatban pedig repültek is, bár a sérült hártya miatt eléggé sután ezt is, de Amziet az sem érdekelte. Hallotta a másik acsargását:

- Ez csalás! Egyedül kezdte, egyedül kell befejeznie!

- Hozzá tartozom! – kiabált vissza Season, ami annyi erőt adott a sárkánynak hogy úgy érezte a csillagokig is felszállna vele. Hihetetlenül jó párt alkottak, Season szinte még ki sem mondta, épp csak botjával irányította, tökéletes összhangban szálltak, végül egy átokkal a másik lezuhant, Force varázslata kapta el a pálya felett.

Season leirányította őt, és miután visszaváltozott azonnal az ölébe vette és a gyengélkedőre vitte.

Ott ellátták Amziet. Emberi formában a csontjai csodával határos módon épek maradtak és a nővér biztosította a mágust, hogy a látása is vissza fog térni, majd egy gyors gratuláció után beengedte hozzá.

Season fájdalommal látta, hogy a nő szemét bekötötték. Még sosem látta ennyire kiszolgáltatottnak, nem hitte, hogy Amzie eddig elmegy. Hogy tényleg őt akarja párjának, de be kellett látnia, hogy ennyire jó összhangot még senkivel sem élt át. Az ágy mellé ült, a nő pedig hallhatta a mozgást, mert kicsit felé fordult a fejével.

- Season?

- Én vagyok.

Amzie erre kinyújtotta a kezét, a mágus pedig megfogta és ezzel minden a helyére került.

- Késtél.

- Többet nem fordul elő.

Amzie ugyan ezt a választ remélte, de most, hogy tényleg hallotta megdobbant a szíve. Annyira szerette volna látni a másik arcát, de csak annyit tehetett, hogy megszorította a kezét.

- Örülök.

Egy ideig csöndben ültek, végül Season a saját higgadt hangnemében elkezdte mondani, ami egész végig nyomasztotta:

- Te nem vagy normális, ugye tudod? Más rég talált volna valakit.

- Téged akartalak.

- Sárkány vagy, nem alacsonyodhatsz le addig, hogy úgy jelenj meg, mint aki senkinek sem kell. Nincs semmi büszkeséged?

- Neked van helyettem is – mosolyodott el a lány. Hihetetlenül örült, hogy ismét Season megrovó szavait hallhatja, hogy szorítását érezheti a kezén. Mozgolódást érzett, ahogy a mágus átült az ágya szélére. Örült, hogy még közelebb lehet hozzá, de mikor az megsimogatta az arcát hirtelen a pulzusa a duplájára nőtt.

- Úgy látom tényleg nincs más választásom, nekem kell rád vigyáznom.

- Jó lenne – mosolygott zavartan a lány, a következő pillanatban pedig megérezte Season ajkait, amik hihetetlenül puhán és gyengéden csókolták, de a következő pillanatban mintha minden megszűnt volna, egy örvény közepén érezték magukat lebegve, körülöttük ezer és ezer kép, hangfoszlány és érzés kavargott és nem tudtak egymással betelni, Amzie pedig olyan forróságot érzett mint mikor a tüzet kapta Asbeth-től, de nem tudott róla, hogy másodszor is megkaphatná.

Mikor elváltak vette észre, hogy már ülnek, és Season magához szorította. Most viszont fényesnek érezte a kötést ezért lecsavarta a szeméről, ahogy pedig kinyitotta meglátta társa mindennél gyönyörűbb arcát.

- Szeretlek – hallotta fejében a hangját, de a szája nem mozdult, amit nem értett.

- Én is, de ez hogy lehet? – kérdezte meg hangosan. Ebben a pillanatban érkezett meg Jinx, Josh, és még pár mágus, de mikor meglátták Amzie hosszúkás sárkány-pupilláját, meg a ki nem mondott kijelentésre a választ Jinx döbbenten mondta:

- Nabsant! Ti nabsant vagytok! – azzal odarohant barátnőjéhez és teljes erejével magához ölelte. Amzie csak gondolkodott:

- Nabsant?

- Halljuk egymás gondolatát, csak kevés nabnak adatik meg, azért van rá külön név – felelt szintén némán Season. – Ez nagyon jó, nem hittem, hogy ennyire passzolunk. Ezzel Amzie lehet a következő howel. De mindenképp kapunk egy gormantot, az biztos.

- Ennyire nagyra törő terveid vannak? – hallotta Amzie hangját a fejében, akit még mindig Jinx szorongatott.

- Annyira nem jó ez a gondolatolvasás – konstatálta Season.

- Miért nem? – tudakolta tovább a sárkány, és a mágus mielőtt bármit is tehetett volna már eszébe jutott, amit már rengetegszer elképzelt nevezetesen hogy hogyan ölelné magához a lányt az éjjel. Amzie azonnal elvörösödött és rákiáltott:

- Azonnal fejezd be!

Season zavartan állt fel az ágyáról és hátrált pár lépést, hátha így kevésbé működik, de minél jobban el akarta felejteni annál inkább belebonyolódott a részletekbe, így végül szinte kimenekült a szobából. Josh pasisan kuncogott:

- Még a végén kiderül, hogy Season is emberből van.

- Egyáltalán nem vicces! – förmedt rá pipacs pirosan Amzie és inkább visszadőlt az ágyába azzal a címszóval, hogy súlyosan sebesült, majd magára húzta a takaróját, a nővérke pedig mindenkit kiparancsolt a szobából.