Az ablaküveghez nyomott
orrocska és két apró tenyér tüntette el a gondos ablakmosás emlékét is. Az ok,
érthető volt: leesett az első hó, és az udvart úgy lepte be, mint porcukor a
nagyi krémesét.
Bence elbűvölten bámulta
a jelenséget, majd lemászott az ablak elé vonszolt puffról, apró lábával
futásnak eredt és meg sem állt szülei ágyáig. Behuppant közéjük, és gyermeki
óvatossággal anyja fülébe ordított:
– Ébren vagy?
A biztonság kedvéért
hevesen meg is rázta édesanyját.
– Most már igen –
mormolta a nő. Amikor a kispárna alattomos ütéssel landolt az arcába, majd Bence
belekacagott a fülébe, játékosan feljajdult.
– Párnacsata! – rikkantotta
az édesapa, majd ölébe rántotta kisfiát és alaposan megcsiklandozta.
– Elég! Elég! – visította
nevetve az áldozat.
– Hát jó! Megkegyelmezek.
Gyere, készítsünk anyának reggelit!
– Előbb ezt meg kell
néznetek! Kint csudipelyhek esnek!
Bence szökkent kettőt az
ágyon, majd talpra ugrott és az ablakhoz rohant.
– Mi van Bence, tüske
ment a… talpadba? – kérdezte apa, de utolsó szavát elharapta, amikor a kisfiú
elrántotta a függönyt, mire vakító fény árasztotta el a szobát. Kövér
pelyhekben hullt a hó. Apa rámosolygott az ablaknál ugrabugráló porontyára.
– Gyere te kis Törpvihar!
– mondta, majd puszit adott anyának és kipattant az ágyból. – Reggeli után
elmegyünk sétálni. Ha szerencsénk van, még szánkózhatunk is.
– Ne feledd, ma jön Zsóka
nénéd – emlékeztette anya, mire apa biccentett.
***
Zsóka néni csipkedésének
nyoma hamarosan ott piroslott az arcukon, miközben harsány szóáradatban számolt
be az elmúlt félév történéseiről.
Délután elkísérte őket a hósétára.
Látszott, hogy ez a fehér csoda még egy napot sem fog kitartani, nemhogy négyet.
A kis Bence mérhetetlenül elkeseredett.
– Karácsonykor azért lesz
hó, igaz? – nyüstölte apját.
– Nem tudom, kisfiam –
felelte a férfi.
– Majd megkérjük az
angyalkákat, hogy segítsenek – biztatta Zsóka néni.
– Milyen angyalkákat?
– Hát Isten Hóangyalait!
Ha sokan kérik, különösen gyerekek, akkor szenteste mindhárman megrázzák a
felhőt, amin ülnek, és akkor havazni fog.
– Hóangyalt a hóba
csinálunk, nem?
– Igazából ezzel
köszönjük meg nekik a havat. Csak már rég elfelejtették az emberek.
– De ezt miért kell kérni?
– Mert lustácska
angyalkákról van szó. Nekik ez olyan, mint amikor neked azt mondja anya, hogy
vége a játéknak, tessék rendet rakni magad után – válaszolta Zsóka néni, mire
Bence belekuncogott a sáljába.
A hó reggelre elolvadt, pedig
még három nap volt karácsonyig. Bence elszántan kérte minden áldott nap Isten
három Hóangyalát, hogy rázzák meg a felhőt.
Szentestéig mintagyerekként
viselkedett, szó nélkül elrámolt maga után, segített mézeskalácsot sütni, huszonharmadikán
pedig már este hatkor ágyba vonult, hogy minél hamarabb másnap legyen.
Reggel, mielőtt az
ablakhoz ment, csuriban tartott ujjacskákkal mondogatta magában: Sikerült,
sikerült…
Kinézve az udvarra kis
szíve csordultig telt csalódottsággal. A szikrázó napsütés beragyogta a
hómentes udvart. Bence lehorgasztott fejjel ült le reggelizni.
Zsóka néni biztatón
megborzolta a kócos fejecskét.
– Ne csüggedj! Ettől még
szép, meghitt lesz a szenteste.
Bence délelőtt még
szomorkodott, de később a feldíszített fa látványával és némi szaloncukorral a
gyomrában sokkal szebbnek tűnt számára a világ. Még egyszer, utoljára, az
ablaknál pipiskedve megkérte a Hóangyalokat, hogy rázzák meg a felhőket.
Ekkor csodát látott: az
első pihe lassan szállingózott az égből, majd egyszeriben rákezdett a hóesés.
Bence ujjongva ugrott
hátra, zoknija megcsúszott a parkettán, mire fenékre tottyant, de rá se
rántott: felpattant és kiszaladt a házból. Döbbenetére azonban a bejárati ajtónál
nem havazott. Reménytől dobogó szívvel futott át a ház másik oldalára, a
szobája elé. A padlás kerek ablakán egy angyalportól csillogó kéz felhőt rázott,
melyből sűrűn hullott a fehér áldás.
– Bence, megfázol! – Anya
rohant utána, kezében kabátkával és csizmával, de Bence a varázslat irányába
mutatott és örömében kiáltozott:
– Nézd anya! Pehelyvarázs!
* * *
Ez a novella a Vörösmarty Mihály Könyvtár Adventi Csillagok pályázatán különdíjban részesült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése