Fejvadászok végnapjai 3/3

          Hát nem mondom. Ez a csaj olyan átjárókat ismert, amiről talán még az építész sem tudott, és kezdtem azt hinni, hogy itt nőtt fel. Jó másfél órás utunkon a legnagyobb problémát a hamukupacok kerülgetése jelentette. Végül egy iroda ötvenedik emeletén kötöttünk ki.

- Itt a vége – jelentette ki Jekyll, miközben bal kezét a sebére szorította. – Innen csak az utcán mehetünk tovább.

Óvatosan kinéztem az ablakon. Pár monstrummal arrébb már látszott a város széle. Sisco a radart vizslatta, majd rám nézett. Mielőtt lenézhettem volna, hogy pontosan hol és hányan is vannak, megszólalt egy ismerős hang.

- Jekyll! – a hangosbemondót a falak kétszeres erővel verték vissza, mégis azonnal felismertem. A tábornok volt a klubunkból. Eléggé kitartó, azt meg kell hagyni. – Add fel őket, és akkor életben hagyunk. Nem fognak szenvedni, itt helyben végzünk velük.

- Na persze – jegyezte meg halkan Jekyll. Most már biztos voltam benne, hogy ismeri. Talán a tábornok képezte ki.

- Ha nem jössz elő most azonnal, akkor rátok eresztek egy bombát.

Mind Jekyllt néztük, aki valószínűleg a következő javaslatot várta. Láthatóan esze ágában sem volt mozdulni.

- Van még egy lehetőséged, hogy elő gyere. Kapcsold be a videofonod.

- Akkor azonnal megtalálnak – suttogta Sisco a csajnak. Ha nem mondja, én mondtam volna. Jekyll nemet intett a fejével.

- Védett.

Ahol én álltam, pont láttam a képet. Valószínűleg az apja látszott egy székben ülve. Ahogy jobban megnéztem, pár drótot is belevezettek. Az ülésen volt.

- Gyere elő, és életben marad – hallottam újra a tábornok immár sürgető hangját. Jekyll ellépett a faltól, csakhogy mozogjon, de egyelőre nem ment tovább. Kezdett körvonalazódni bennem, hogy miért is nem lett fejvadász. Simán zsarolható. Láthatóan vívódott magában. Már azt hittem, hogy kiáll az ablakba, mikor megszólalt az apja. Ekkor már nem láttam a képet.

- Kicsim, most ne add fel – hallottam a telefonon keresztül a férfit. Nem félt, nyugodt volt. Valószínűleg tudta, hogy mindenképp itt a vége. Csak azt reméltem, hogy Jekyll is tisztában van vele.

- Gyere elő, és mondd el szépen, hogy hol vannak azok a gyilkosok! – türelmetlenkedett a tábornok. Nyilván azt hitte, hogy a csaj eddigre rég előjön. Csak Jekyll tartson ki. Nem akartam a kölyköt is az ülésen látni, és őszintén szólva nekem sem fűlt a fogam hozzá. Bár nem tudom, hogy van-e jogom elvárni tőle, hogy áldozza fel az apját értünk. Hm, valószínűleg nincs.

- Kicsim, gondolj arra, amit elterveztünk. Tedd meg helyettem, szeretlek – hallottam a férfit.

- Öljétek meg – szólt hidegen a tábornok, aztán már nem hallottunk mást, csak az iszonyúan kínlódó ordítást. Jekyll a képernyőre meredt és úgy zilált, mint egy maratoni futó a célnál, aztán földhöz vágta a videofont, és tehetetlen dühében belerúgott a falba, aztán neki támasztotta a homlokát. Egy hang sem hagyta el a torkát. Újra eszembe jutott Cassy, de igazán nem ez volt az ideje. Már hallottuk a katonákat, amint nehéz bakancsukban masíroznak fel a lépcsőn. Én aztán igazán tiszteletben tartom a gyászt, de semmi értelme sem volt tovább rostokolni.

- Jekyll – szólt helyettem Sisco a nőnek. Az felénk fordult. Ugyan fal fehér volt és remegett a hangja, mikor megszólalt, de szerencsére még nem borult ki.

- Menjünk le – adta ki az utasítást. Csak erre vártam. Én és Sisco mentünk előre megtisztítani a terepet. Csendben dolgoztunk, nehogy idő előtt lebukjunk. Most már a csaj apja miatt sem akartam elszúrni a dolgot. Mikor leértünk és bevártuk a kölyköt meg a csajt láttam, hogy Jekyll igyekszik elkerülni a katonákat. Amint kijutott, határozottan elindult a főúton, de aztán hirtelen megtorpant, és befordult balra. Követtük, gondoltam, tudja, mit csinál. Kis kommandózás után kijutottunk a városból – egyenesen egy motoros fegyveres katona karjaiba. Célba vettem, csak azt nem értettem, hogy miért tartja tüntetően másfelé a fegyvereit, aztán megláttuk mellette a halott társait. Yare képén láttam, hogy nem érti, én pedig reméltem, hogy jól leplezem. Talán dezertálni akar. A katona levette a bukósisakját, de ezzel is csak Jekyll jutott előbbre.

- Tico, te hívtál?

- Igen. Reméltem, hogy megtalálsz. Apád küldött pár dolgot, és úgy döntöttünk, hogy elkísérünk. A motorok a tiétek – mutatott a pisztolyával a járgányokra, majd egy zsákot dobott Jekyllnek, amit Sisco kapott el.

- Ki az a mi? – kérdezett közbe a kölyök.

- Lyz majd csatlakozik, ha végzett. Menjünk. Jekyll, jól vagy? – kérdezte, miközben a csaj sebére nézett. Az a nagy sietségben teljesen átázott.

- Jól, menjünk – mondta, és felült Sisco mögé. A hangja még mindig nem jött rendbe, de gondolkodni legalább tudott. Jut eszembe, mi is az, hogy ez a fazon hívta? Tudtommal csak az apjával beszélt. Persze lehet hogy jobb, ha nem tudom. Nem jó manapság túl sokat tudni.

Kis idő után csatlakozott hozzánk Tico nője is, és közvetlen utána egy hőhullám söpört végig a monstrumok között, mire azok kártyavártként omlottak össze. Hőbomba, nem is rossz. Bár tudtommal nem tartozik az alapfelszerelés közé város lerombolására alkalmas bombák hurcolása, azért nem vettem zokon. Legalább fél nap, mire megkerülik a romokat, ha valaki egyáltalán túlélte.

Csendben haladtunk, mígnem elértük Capetown-i autópályát. A város ugyan olyan volt, mint ahonnan indultunk. Igaz, mind ugyan olyan volt, mióta a nagyvárosokat savállóra átépítették.

- Jekyll, meddig kísérjünk? - kérdeztem a csajt, és csak reméltem, hogy még magánál van. A szerződés eddig szólt, a pénz nálunk volt, simán leválhattunk volna, és én minél előbb vissza akartam jutni. Menet közben elhatároztam, hogy keresek a kölyöknek egy rendes állást. Az apja sem akarta volna, hogy tizennyolcadik szülinapjára az ülésre kapjon helyet.

- Be a városba. Majd szólok, ha elmehettek.

Capetown iszonyú büdös volt, főleg a Halott Város mondhatni tisztasága után. Morbid gondolat, de inkább éltem volna ott, mint megint egy alsó szinti lyukban. Jekyll egy átlagos motel harmincadik emeletére vezetett minket, és három szobát vett ki. Mi a frászt akar még? Már házig hoztuk. Csak nem akarja, hogy feltegyük a gépre?

- Gyertek be – invitált be a szobába. Ticora és Lyzre néztem. Nagyon úgy nézett ki, hogy tudják, miről van szó. Benn Jekyll rögtön leült a legkényelmesebb fotelbe, mi körbeálltuk. Rosszul nézett ki, és valószínűleg már a fájdalomcsillapító sem hatott. Elvette Siscotól a hátizsákot, majd kis kotorászás után elővett pár igazolványképet, megnézte őket, aztán odadobta Tico, Lyz és Sisco kezébe. Még mindig maradt nála pár, de nem akartam hitegetni magam.

- De pontosan azok, Zister. Két igazolvány és két jegy a kompra.

- Mibe kerül? – kérdeztem tárgyilagosan.

- Semmibe. Majd ha átértünk, tartjuk a kapcsolatot, hogy új hálózatokat építhessetek ki.

- Mit akarsz cserébe? – kérdezte újra a kölyök. Ezek szerint ő sem hitte el.

- Ajjaj, Jekyll, így nem fognak átjutni – szólalt meg aggódva Lyz, mire Yare kérdőn ránézett. – Ezek csak jegyek. Egyedül kell átmennetek a kontrollon, mind külön megyünk. Akit elkapnak, az magára marad, világos?

Az volt. Megnéztem a képem. Nem volt rajta szakállam. Nem vagyok hiú, de szerettem a szakállam.

- Két órátok van indulásig, szedjétek rendbe magatokat, és próbáljatok úgy viselkedni, mint akik mostantól vagytok – folytatta erőtlenül a csaj, és már meg sem próbálta tartani a fejét. Újra az igazolványt néztem. Az állt rajta, hogy könyvelő. Hát végül is számlákat rendeztem eddig is. Viszont kéne egy öltöny, és a kölyöknek is.

- Itt vannak a ruháitok – vette elő Jekyll a hátizsákból a cuccokat. Nyilván a méreteinket is tudta. Csak azon csodálkoztam, hogyha a Védelmi Flotta ezt is tudta rólunk, miért nem kaptak még el? Erre később is ráérek, viszont honnan szerzek bőröndöket tele holmival?

- A csomagjaitok már az indítópályán vannak a megőrzőben. Csak át kell jutnotok. Az igazoltatást kerüljétek, ne feltűnősködjetek – folytatta újra a gondolatomat Jekyll, majd annak jeleként, hogy befejezte, végleg eldőlt a fotelben.

                Igazából nehezen vettem rá magam, hogy a kölyköt pont most hagyjam magára, de rábeszélt. A váróban Lyz már adta a nagydumás diszkómacát. Ekkor eszembe jutott, hogy vajon neki milyen fogalma van arról, hogy feltűnő. Tico ott kullogott egy nevelhető papucs személyében Lyz mögött. Még vicces is lett volna, ha nem most látom. Majd ha átértem, kiröhögöm magam. Hátrébb a vámnál Jekyll és Sisco álltak nekem háttal, mint friss házasok. Mikor a csaj profilját megláttam, már tudtam, hogy nem véletlenül csimpaszkodik Siscoba. Rendesen telenyomták fájdalomcsillapítóval, talán még érzéstelenítővel és nyugtatóval is. Kábán vigyorgott előre, de „házasok” révén ez senkinek sem szúrt szemet. Különben is mindenki magával volt elfoglalva, mint mindig. Én is beálltam a vámolók közé, mikor végre megérkezett Yare, és besorolt hússzal mögém. Egy újságot lapozgattam, miközben a sor csigalassúsággal vánszorgott előre. Képes vagyok, és lekésem a gépet. Hirtelen egy kellemetlen bizsergés futott végig a hátamon, és felnéztem. Egy zsaru állt mellettem.

- Jó napot, uram. Elkérhetném az igazolványát? – kérdezte bizalmatlanul, mire megeresztettem felé egy mosolyt.

- Természetesen, biztos úr. Máris adom.

A tisztelt rendőr összevetette a fejemet a képpel, aztán visszaadta a kártyát.

- Köszönöm. Jó utat.

- Sok sikert! – nyaltam neki még egy kicsit, aztán visszafordultam az újságba. Egy pillanatra megnéztem a többieket, de nem törődtek velem. Nem tudom, hogy ilyen felszínes ellenőrzés mellett hogy nem jutott át az a próbálkozó?

- Ezt mégis hogy képzeli? Ilyen fiatal fiút bántalmazni! A jövő reményei! – sivította mögöttem fejhangon egy vénasszony. Én is megnéztem, hogy mit bámul mindenki. Yare-t lekapcsolták. A vénasszonynak köszönhetően nem lőtték főbe ott helyben, de kivitték a váróból. Tudtam én, hogyne tudtam volna, hogy hová vezetik, és megállapodás ide vagy oda, már indultam is utána, mikor egy rakat koffer borult elém.

- Baszd ki! – káromkodta el magát Lyz, mire mind ránéztek. Egy valódi öltönyösnek látványosan elnyúlt a szája. Valószínűleg még életében nem hallott nőt szitkozódni.

- Pardon?

- Az a srác, a tv-ben láttam. Baszkföldi. Pedig milyen kedves arca volt! Ki hitte volna, hogy...

Lyz sikeresen elterelte a közfigyelmet. Tico a csomagokat pakolta vissza, közben olyan halkan beszélt hozzám, hogy alig hallottam, bár igazából nem is akartam figyelni rá.

- A zsaruk kiszúrtak, menj tovább! Ha utána mész, téged is elvisznek.

A fenébe is! Fejvadász volnék, vagy mi. Csak elbánok pár nyámnyila zsaruval. Nem is tudom, miért, de Jekyllre néztem. A szemei tiszták voltak, és azt sugallta, hogy hagyjam, majd kinézett az ajtón. Követtem a tekintetét. A kölyök épp akkor szállt be egy páncélozott katonai járműbe. Eszembe jutott, hogy aki lemarad, ott marad. De pont a kölyök? Viszont ha belőnek a szérummal, szépen elmesélem Jekyllt meg a többieket. Yare is elmondhatja. De Jekyll is áldozott értünk. Yare kitart, amíg elmegyünk. De nem hagyhatom ott. A fenébe is, minek gondolkodom ennyit?

- Rendben van, mehet – hallottam a csomagellenőrző hangját. Az istenért, és ha elkapnak, akkor mi van? – Uram, mehet!

- Segítek vinni, biztosan nehéz – lépett mellém a semmiből Sisco. Tudtam, hogy egyáltalán nem a bőröndömre gondol. Jekyll nem volt vele. Nyilván valahová leültette. A saját lábán biztosan nem állt volna meg.

- Jekyll üzeni, hogy ne menj utána. Semmi esélyed, hidd el.

- Alábecsülsz.

- Tudja, mit beszél. Sokunkat vitt már át, majd meglátod. Gyere – mondta, majd otthagyott. Újra megláttam a csajt. Olyan meggyőzően nézett rám, hogy nehéz szívvel, de felszálltam a gépre. Csak az vígasztalt, hogyha nem most viszik el, máskor hal meg. Előbb-utóbb mind meghalunk. Szemet szúrunk valakinek, és kész. Jekyll már a helyén ült, és láttam rajta, hogy helyesli, amit tettem. Én egyáltalán nem voltam benne biztos. Még párszor vissza akartam menni, de vagy egy hájpacni ült mellém eltakarva a kivezető utat, vagy akkora volt a forgalom, hogy nem tudtam kijutni. Csak ekkor jutott az eszembe, hogy mióta a kölyköt elkapták, az események szinte sodortak a kompra. Elöl valahol a tévé szólt, melyben unottan közölték, hogy a városunk alsó szintjén újabb három csehót robbantottak szét, a halottak száma százhúszra tehető. A mi kis klubunk volt, a törzshelyünk. Eszembe jutott a kölyök mindig lelkes bevonulása, mikor a híreket hozta. Ha Jekyll nem ragaszkodik hozzám, ma én is hulla lennék. Az se lenne, aki elvakarjon ebbe az istenverte földbe. Kedvem lett volna odamenni a csajhoz és megkérdezni, hogy miért pont én, de nem tehettem, amíg meg nem érkeztünk.

- Egy perc múlva indulunk – hallottam a hangosbemondóból. Azzal nyugtatgattam magam, hogy a kölyök aranyos volt, meg minden, de úgy sem élt volna meg, én meg nem lehettem mindig mellette. Ez az egy próba volt, és ő elbukott.

- Várjanak! Huh! Majdnem lekéstem! Azok az őrültek összekevertek valakivel.

Hiába a sok tapasztalat, meg figyelmeztetés, hátra kellett fordulnom, és igen. Yare jött viruló fejjel, mintha misem történt volna, és ledobta magát az előttem levő ülésre.

Felszállás után Jekyllre néztem. Sisco aggódó arccal figyelte, de a csaj magában akart lenni, így jobb híján a fal felé fordult. Sisco rendületlenül fogta a kezét.

Azért választottalak, mert jó ember vagy – hallottam a fejemben Jekyll hangját. Álmomban sem gondoltam volna, hogy telepata.

Te segítettél a kölyöknek? – kérdeztem tőle gondolatban.

Csak meggyőztem az őröket – hallottam az elhaló hangot. Megint ránéztem. Jekyll elaludt.

               Megérkezésünk után egy héttel kopogtak az ajtómon, így felkeltem az ablak elé állított bőrfotelből. Mióta újra a kétszázadik szint fölött laktam, sokat bámészkodtam kifelé. A postás egy meghívót adott át, ami emetésre szólt, aznap délutánra.

Szomorkás tiszta eső hullt, mikor megérkeztem a ravatalhoz. Jekyll apja feküdt benne. A teremben mély és tiszteletteljes csend honolt. Hetvenöten ültünk a székeken.

 Mint később megtudtam, a férfi ennyi fejvadászt hozott át a Zorára. Elsüllyesztette azok iratait, akiket Jekyll kiválasztott. A csajt tényleg a tábornok képezte ki a Halott Városban.

A Zorán többtíz évig béke volt, míg a kormány ki nem robbantotta az üzemanyag-háborút. Ők soha többé nem vadásztak ránk.

A Földön, miután az utolsó fejvadászt is sikeresen kilőtték, az alvilág háborúi katasztrofális méreteket öltöttek. Jobb elintézési mód nem lévén egész tömböket robbantottak fel biztos, ami biztos alapon. A vegyszereik tönkretették a maradék földet, de mivel a kormány csak korlátozott számú menekültet engedett át hozzánk, a nagy többség éhen halt.